Ecuador és Peru – 4 hónap alatt

Életem legnagyobb kalandját írom le – turisták számára hasznos információkkal és képekkel kiegészítve. Utazásra fel! – írta: adamssss, 8 éve

Ecuador az első hét után

Egy kis összefoglaló az első egy hétből.

Ecuador le sem tagadhatná, hogy a dél-amerikai kontinensen található. Az országban megtalálhatóak a forró tengerpartok a kis nádfedeles házakkal, ahonnan a lampionok és ritmusos „merenge”-szerű dallamok boldogságot árasztanak. Aztán ott van a hegyvidék a maga varázsával, méltóságteljes, hatalmas csúcsaival, melyek a legtöbbször a felhők homályába vesznek. Végül pedig az ország keleti területén az Amazonas dzsungele található, a maga összes szépségével és veszélyeivel. Egyszóval itt tényleg minden megtalálható, és ami a legnagyobb előnye az országnak, az a mérete. Relatíve kicsi, így pár órás buszúttal minden elérhető. Ráadásul a tömegközlekedés fillérekbe kerül.

Tegnap elkirándultam Ingapricába, mely „inka falat” jelent. Az út kb. 3 óra oda és ugyanennyi vissza. Mindezért összesen fizettem 5 dollárt. Az utazás élménye viszont minden pénzt megér. Ezen a környéken ugyanis főleg őslakosok élnek, akik nem egyedül utaznak, hanem az állataikkal. Volt a buszon kecske, malac, csirke (ebből egy el is szabadult a buszon és jó pár percig fel-le szaladgált, míg sikerült megfogni), macska és kutya is. No persze „illatokból” sem volt hiány. Harapni lehetett az „ember” szagot, de tíz perc után hozzá lehetett szokni.

A helyi avonos csávó

Külön érdekesség, hogy a busz gyakorlatilag nem áll meg, hanem csak lassít és már megy is tovább. Megállók nincsenek, le kell inteni. Nem éppen akadálymentesített megoldás. Ami a legjobban tetszik, hogy 5 percenként felszállnak árusok és mindenféle terméket árulnak, kezdve a telefonoktól az ananászig. A kedvencem a helyi „avonos” csávó volt, aki itt is sikerrel adta el a szerencsétlen bennszülötteknek a drága „ártani nem használ” termékeket. Még külön előadást is készített, amivel prezentálta a kenőcsei jótékony hatását. Nem dicsért meg, amikor lefotóztam, de hát mindent a blogért és a kedves olvasóközönségért. :)

Ingapirca romjai. Két kultúra találkozása: az Inka és a canari

Ingapirca csodálatos hely. A dombról, ahová épült, be lehet látni az egész környéket. Varázslatos a táj. Itt két kultúrának a romjai is megtalálhatóak. A régebbi az úgynevezett canari (id. 500-1400), míg a későbbi az inka kultúra. Hihetetlen, hogy már a canari is ismerte a naptárat. Náluk egy év 13, egyenként 28 napos hónapból állt. Így sosem kellett azon gondolkodniuk, hogy éppen hány napos hónapot írnak. Így viszont csak 364 napos lett volna az év, emiatt az év első napja a „nulladik” volt, amire az alkoholfogyasztás miatt úgysem emlékezett senki, így ki is jön a 365 napos esztendő. Hamarosan feltöltök képeket, ott majd írok pár sort az építészetről is.

A Posada Ingapirca nevű hotelből ilyen kilátás nyílik (itt dolgoztam)

A blog végére pedig egy jó tanács. Akármennyire is finom a papaya, lefekvés előtt ne egyetek és főleg ne egy egészet. Nekem is mondták, hogy ne tegyem, mert nehéz gyümölcs, de hát Ádámka okos gyerek és persze, hogy betömött este 10-kor egy egészet. Röviden, az egész éjszakát a „banos”-ban töltöttem és azt hittem, sohasem lesz vége a kalandnak. Másnap olvastam utána, hogy Dél-Amerikában a legjobb hashajtónak tartják a gyümölcsöt. Szóval ha papayát esztek, csak mértékkel, és legyen a közelben WC…

Ecuadori óriás papaya. Mézédes és nagyon finom

Mindenkinek szép napot Ecuadorból!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Irány Japán!

    Szeretném bemutatni a felkelő nap országában tett látogatásomat a tervezéstől egészen a visszaútig.

  • Bog utazik: Grúzia

    Addig menjetek, amíg ilyen. Odajutni kicsit szívás, de kárpótol az ország ezért, noha nem árt felkészülni a furcsaságokra.

  • Legendák szurdoka – A Tordai-hasadék

    Erdély egyik leglátogatottabb természeti látványossága, a könnyen bejárható, jól kiépített kanyon csodaszép túrázóhely.