Romantika a maximumon!

Hogy a francia péksütemények hatására, vagy zsigerből jövő zsenialitásnak köszönhetően, de a The Game Bakers fejlesztőinek fejében a FURI után egy olyan, különleges videójáték ötlete fogalmazódott meg, melynek középpontjában a szerelem áll. A játék sokkal egyedibb módon, szinte kézzel fogható természetességgel mutatja be azt, amit például a legtöbb, általában kliséktől hemzsegő romantikus film nem tud megfelelően megjeleníteni a vásznon (tisztelet a kivételnek). Persze a film és a videójáték nem egy műfaj, de storytelling sok esetben mindkettőben van.
A játékot egy 50 másodperces teaser videó keretein mutatták be először még 2019. februárjában, majd 2020. december 3-án meg is jelent PC, PS5, Xbox One, Xbox Series X & S platformokra, a PS4-es és Nintendo Switch-es megjelenést viszont 2021. első negyedévére ígérik a fejlesztők, ami mondjuk kissé érthetetlen, tekintve, hogy a játék nem igényel atomerőművet, már ami a hardvert illeti.

A játékban két főszereplőn, Yu-n és Kay-jen van a legnagyobb hangsúly, az ő történetüket követhetjük végig. Egyszerű, de jól hangzó és könnyen megjegyezhető neveik kidolgozott karaktereket rejtenek, színes és szerethető egyéniségekét, melyeknek a legvonzóbb tulajdonsága az, hogy nagyon emberi, hétköznapi jellemmel bírnak, könnyen tudunk azonosulni velük, ami egy ilyen játékban, mint a Haven, kiemelten fontos.
A jövőben játszódó történet szerint a két szerelmes fiatal korábbi életüket hátrahagyva menekül el egy addig még számukra is ismeretlen bolygóra, melyet úgy hívnak, Source. A kékes színvilágú, látszólag élettelen bolygón folytatnák közös életüket, azonban ahogy a történet halad előre, rájönnek, hogy kapcsolatukat egy külső veszély fenyegeti, olyasmi, ami talán örökre elválaszthatja őket. A kérdés pedig az, hogy szerelmük elég erős-e ahhoz, hogy ez ne így legyen.

A játékot elindítva rögtön egy hangulatos, akvarell festmény stílusában készült animációs nyitóvideó tanúskodik arról, hogy a játék művészi része nagyon rendben van, ahogy zene is. Utóbbira rögtön rátérve: a játék zenéje nagyon jól sikerült, már az említett videón, illetve a játék menüjében is nyilvánvalóvá válik, hogy komoly hangsúlyt fektettek a program ezen részére, elvégre itt különböző, erős érzelmeket kell megjeleníteni, és a zene erejével tovább erősíteni. A Danger művésznevű francia EDM zenész kiváló módon gondoskodott erről: legyen szó egy romantikus jelenetről, a bolygó különböző pontjain való haladásról vagy éppen harcról, minden pillanatban a legjobb dallam csendül fel a másfél órányi original soundtrackből. Fantasztikus hangulatot, egyedi atmoszférát kölcsönöz a zene a játéknak, számomra ugyan zenei stílusában nyilván nem, de hangulatában helyenként a Final Fantasy X-re emlékeztetett az OST. Ez a The Game Bakers jóvoltából a hivatalos YouTube csatornájukon teljes egészében meghallgatható egyébként (illetve Spotify-on is), éppúgy ahogy megnézhető az említett intro videó is.

A játék grafikája teljesen rendben van egy indie kategóriába tartozó programhoz, nyilván itt ne várjunk AAA címekben látott, már-már fotorealisztikus grafikát, ultra magas részletességű textúrákat, motion capture-rel felvett animációkat. A Haven bebizonyítja, hogy az említettek nélkül is lehet jó játékot csinálni, a világ, a karakterek és ellenfelek pont annyira vannak kidolgozva amennyire kell, ennek köszönhetően legalább nem igényel erős hardvert a játék. Nagyobb hangsúlyt fektettek a világ és a karakterek dizájnjára viszont, a játékban komplementer színek, a türkizkék és a magenta dominálnak, a karakterek megjelenését pedig részben Koyorinnek köszönhetjük, aki egy híres művész. Nem mellesleg a karakterek dizájnjáért felelős kis csapatot az Image Comics népszerű képregénye, a Saga inspirálta a munkájukban. Yu-út és Kay-éjt elsősorban a két karakter közötti beszélgetések alatt - amiből bizony jó sok van - illetve az átvezető, töltésidő alatti képernyőkön vehetjük teljes pompájukban szemügyre, itt is megmutatkozik a kiváló művészi, rajzolói munka.

A karakterek közötti diskurzus kifejezetten egyedi megoldásban zajlik, bár látjuk a karaktermodelleket és cselekedeteiket a képernyőn, közben visual novel-szerűen Yu és Kay rajzolt verziója is megjelenik, pontosan animálva a karakterek szájmozgását, az arckifejezéseiket. Ha már a beszélgetéseknél tartunk, érdemes megjegyezni a kiváló szinkronszínészi munkát. Yu hangját Janine Harouni, Kay hangját Chris Lew Kum Hoi adja, ők ketten 80.000 szót vettek fel a két karakter számára, ami árulkodik arról, hogy rengeteg beszélgetés szem- és fültanúi lehetünk a két karakter között. Amiért pedig igazán kiválónak jellemezhető a szinkronszínészi munka, az az, hogy ezek a beszélgetések szinte kézzel fogható természetességgel zajlanak a karakterek között. Egy percig sem érezhető erőltetettség vagy művésziesség, az egész olyan naturális, mint két, a való életben létező, átlagos pár napi diskurzusa, ez pedig nem csak a szinkronszínészek munkáján, hanem a megírt szövegeken is látszik. A karakterek közötti tökéletes kémia a hangokkal való játékon is megmutatkozik, öröm a karaktereket beszélni hallgatni, amit tovább tetéz az, hogy nincs két ugyanolyan beszélgetés sem. Ez utóbbit ráadásul irányíthatjuk, a játék gyakran ajánlja fel mindkét karakter esetén, hogy két válaszlehetőség közül választhassuk a számunkra megfelelőt, viszont, ha ketten játsszuk a játékot, akkor egyetértés lesz szükséges a válasz kiválasztásában, két eltérőt ugyanis értelemszerűen nem választhatunk. A válaszlehetőségek nem minden alkalommal, de olykor hatással vannak a játékmenetre. A játék végén összesen kettő, egy jó és egy rossz befejezést érhetünk el, hogy melyiket kapjuk, az egy ilyen diskurzuson is múlik Yu és Kay között, érdemes tehát odafigyelni, és meggondoltan választani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!