Hardveres védelem

Kezdjük tehát a hardveres védelemmel, hiszen ha ellopják, vagy megrongálják gépeinket, akkor már nem lesz mit védeni szoftveres szinten.

Egy olyan esetet írok le röviden, ami először nagyon meglepett, aztán a második eset után már kevésbé, de ekkor már lépéseket is tettem, hogy elkerüljük ezt a fajta rongálást, lopást.

Az első eset úgy történt, hogy kolléganőm (váltótársam a netkávézóban) azzal fogadott, amikor egyik nap délutáni ügyeletre érkeztem, hogy az "egyik gép már 2 órája csak sípol ilyen szaggatottan". Így tudta Ő csak konyhanyelven leírni a hibajelenséget. Sok jót nem reméltem, de akkor még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy az és úgy történt, ami és ahogy.

Történt ugyanis, hogy a géphez közeledve valóban a "pittyegést" hallottam, ami ugyebár BIOS általi hibajelzés, tehát a gép valami miatt újraindult, vagy kikapcsolták, majd vissza. Én is ezt tettem, de az újbóli bekapcsolás után ismét csak a pittyegés fogadott, a gép a monitort már nem kapcsolta be. Nem volt más hátra, mint előre: fogtam hát és leszedtem a gép oldalborítását.

Ez nem olyan egyszerű mutatvány, mint általában, hogy 1db csillagcsavarhúzóval 2db csavar kitekerésével már nyitható is a ház. Annyira azért már alapból felkészültünk, hogy a gépeket hátul, ahol a csavarok vannak egy lakattal is lezártuk.

Ehhez ügyes kezű lakatos kollégánk az alábbi segédeszközt gyártotta le több tíz darabos tételben:

Hozzávalók: 1db lakat, 1db rudacska, végén karika, 1db ház
lezáró csavar, fejére karika hegesztve, 1db ráérős lakatos.

Persze léteznek olyan gépházak, amiken rögtön van lakat számára megfelelő kiképzés, nekünk sajnos 0db ilyen házunk van.

A gép oldalborítása nem vehető le, amíg a lakat fent van.

A ragasztószalag nyomai még a lakat előtti állapotot idézik fel. Korábban így próbálták a gépek felnyithatóságát nehezíteni, de ez nagyon körülményes és ronda megoldás (mint látszik), ráadásul karbantartások alkalmával feltépkedni, majd újból leragasztani... agyrém lehetett.

Ezzel így oldalról védett a gép, nem lehet egykönnyen kinyitni.

No, de térjünk vissza oda, hogy mi és hogyan is történhetett a géppel.

Mivel nekem van kulcsom minden géphez, könnyedén nyitni tudtam és ekkor fogadott az alábbi látvány:

Megfejtés? Igen, egy darab nem sok, annyi memória sem volt a gépben.

Szemvényvesztő emberünk bűvésznek képzelte magát és kivarázsolta valahogy a gépből.

Na de hogy?

Látszik, hogy nem szoktam ilyen módon (se) memóriákat lopni idegen gépekből, mert nekem eszembe nem jutott volna: a gépek elején található üres, nagymeghajtó helyeket takaró műanyag borításokat kipattintotta és benyúlva szabad út tárult elé, lazán ki tudta szedegetni a memóriamodulokat. Kipróbáltam, valóban működik, még az én nem túl vékonyka karom is könnyedén befért és akár még a processzort is kitudtam volna szerelni, ha én lennék Mr. Tolvaj Jóska.

Nevetséges és egyben siralmas: ilyen egyszerű.

Azért azt bevallom férfiasan, hogy nem keveset agyaltam azon, hogy hogyan is történhetett több ízben úgy memórialopás, hogy a gépeken behatolási és rongálási nyomok nem voltak. Columbo hadnagy minden bizonnyal hamarabb rájött volna, igaz, néha neki is a véletlenek segítenek. Végül teljesen véletlenül jöttem rá a megoldásra: egyik alkalommal, amikor valamelyik gépnél dolgoznom kellett, akaratomon kívül meglöktem az üres nagymeghajtó helyet takaró lemezt, mire az egy szempillantás alatt berepült a gép belsejébe. Ekkor láttam, hogy micsoda nagykapu nyílik így a gép szíve felé. Ekkor már csak röhögtem azon, hogy mit görcsöltünk mi a gépek lelakatolásával, teljesen feleslegesen.

Első körben tehát erre kellett megoldást találnom és jobb ötlet híján a pillanatragasztót választottam. Beragasztgattam a takarólemezeket, így már nem olyan könnyű megbontani a gépeket előröl sem.

Remélem azért nem adtam most tippet tolvajok számára. Inkább a figyelmet szerettem volna felhívni, hogy aki nyilvános gépeket üzemeltet, figyeljen erre is! A legjobb persze, ha teletömjük a gépeink nagymeghajtó helyeit pl. rossz, régi CD-ROM-okkal vagy bármilyen hibás eszközökkel. A beragasztott takarólemez csak ideig-óráig tartja magát.

A másik, rendszeresen előforduló eset az életre kelő és elszaladgáló egerek hűlt helyének látványa. Néha még a billentyűzeteknek is lába kél, de azért az ritkább eset, mivel nagyobb eszközről van szó. Egereinket viszont rendszeresen macskák kergették el (gyengébbek kedvéért: ellopták). Erre a megoldást néhány zacskónyi kábelkötegelő jelentette: fogtam és alaposan összekötöztem minden kábelt, ami a gépből lóg kifele, így már nem olyan könnyű zsebre tenni a pórázra fogott egereket. Persze, amikor bármit cserélnem kell (monitor, egér, billentyűzet, stb), akkor mérgelődni szoktam, mire kiszabadítom a kábelrengeteget. De ennyit megér a dolog.

Rendben, most már védve vannak nagyjából a gépek beltartalma és a perifériák is. Ugorjunk a szoftverre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!