Elza és Mása emlékére - kutyatartásom 10 éve

A kutyatartás legszomorúbb pillanatai, történetek, emlékek, fájdalmak, amin minden kutyatartó átesik. – írta: Fehér Farkas, 4 hónapja

Előszó

Egy nagy sóhajtás és hosszúra nyúló másodpercek... Nehéz hol elkezdeni a történetet egy üres hátteret és egy villogó kurzort meredten bámulva, miután az ember élete összeomlott. Talán kezdjük egy szokásos felhívással, hogy nagyonkutyás tartalom lesz és a Logout irányvonalától is igen elrugaszkodó, így ennek tudatában olvassa tovább akit mégis érdekel.

Kezdjünk bele. Valahogy.
Nem akarok magamról sok felesleges dolgot leírni, de a jobb érthetőség és átláthatóság miatt muszáj lesz. Szóval kezdjük velem a kutyatartóval, a kiindulóponttal.
"Egyedül" élek a kutyáimmal, nincs szükségem hagyományos értelemben vett saját családra és nem is szeretnék, ilyen vagyok és boldog vagyok, ez a biológiám, ez a genetikám. Ettől még természetesen vannak rokonaim, barátok, haverok, ismerősök, munkatársak és normális szociális viselkedésem, de ezen kívül egyedül szeretek élni. Nem fárasztok senkit szakszavak dobálásával, amiket magam is csak félig értenék.

Az emberek mindig furán néznek arra ami nem a megszokott kerékvágásban halad ami valamennyire érthető is, majd mennek a hát mögött sustorgások, pletykák és mutogatások ami már kicsit fájóbb, kaptam már hideget-meleget, pedig ebben annyira sok furcsaság nincs. Az ember nem véletlenül szelídítette meg a kutya ősét, nem véletlenül van vele már néhány tízezer éve és emeltek ókori uralkodók piramis méretű szentélyeket nekik, nem véletlenül vannak területek ahol kutya nélkül életben se lehetne maradni. Az ember erősen kötődik az egyik legfontosabb társállatához: a kutyához, és ezt mindenki a saját egyedi módján éli meg.

Innen már érthetőbb miért íródik ez a blog, miért dúlnak az érzelmek, a fájdalom. Talán segít nekem is a feldolgozásban és más is megismerhet egy érdekes történetet.
Nem mennék bele a 10 év előtti korszakba, mert nem volt túl hosszú és tartalmas, térjünk rá arra a pontra amikor megvettem az első saját kutyámat és ahonnan elkezdődött minden.

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!