Kevés dolog van, amiben nem vagyok logikus és ahol olyan kimenetelt várok – sőt, remélek -, ami nem valószínű és nem logikus a meglévő ismereteimre alapozva. Minden idegszálam ragaszkodik a logikához, az értelemhez és a tudatossághoz. Azonban ma tudatos szinten felismertem, amit már régóta gondolok, mondogatok, amit azonban igazán nem éreztem át eddig!

Ez az egy dolog az, ami egyben az egyik legnagyobb ellentmondás a lelkivilágomban: az, hogy hiszek az emberiségben! Hiszek!

A hitet gyengeségnek, gyarlónak és a gyengék erényének tartottam 20 éven át (30 vagyok). Aki erős, annak nem kell, nincs szüksége hinnie valamiben. Meg sem fordul a fejében, hisz számára a hit tökéletesen haszontalan butaság. Az egyéniségem alapjait meghatározó gondolatok közül ez az egyik.

Mégis hiszek az emberiségben. Több okom lenne nem hinni benne, mint hinni. Minden idegsejtem ellene van. Az erősen analitikus gondolkodásom alapján tudom, hogy hosszú távon nagyon kicsi matematikai esélye van pozitív kimenetelnek.

Tudom, hogy nincs értelme, de a hit pont erről szól. Tehát hiszek. (Fogadjuk el a gondolatmenet futtathatóságára való tekintettel egy pillanatra, hogy hiszek logikus emberként).

A hit rendelkezik egy gyengeséggel a logikával és racionalitással szemben. Meg tud inogni, hisz nincs valós (logikus) alapja.

Az egyik szakmámhoz, szakterületemhez hozzá tartozik az emberek tömegeivel való érintkezés; többek között oktatáson keresztül. Amikor pedig az átlagember teljesítményét, képességét, hozzáállását látom, az elszomorít. Elszégyellem magam helyettük is, hogy ember vagyok. A fajban rejlő potenciált pazarolják.

Van, aki azért, mert a természetes eloszlás kibabrált vele (és így nem hibás semmiben), és van, aki, bár jó adottságokkal rendelkezik, nem ér fel hozzájuk, nem használja azokat ki, vagy - ami a legrosszabb eset - úgy nem használja azokat ki, hogy tudja, mire lenne képes.

Tehát kijelenthető, hogy nem hiszek az átlagemberben. Ám az átlagember nélkül nem hihetek egy egész fajban! Nem hihetek csak és kizárólag az emberek egy kicsi részében, nem bízhatok benne, hogy az átlaggal szembemenve ők képesek valóra váltani mindazt, amiben hiszek. Azt a közel végtelensok dolgot, amit várok az emberiségtől.

Ez pedig aláássa a hitemet. Hogyan hihetek valamiben, ha a hitem alapján hinnem kéne annak alapvető és legkisebb elemében is ami az ember? Az az átlagember – aki, bár érdemes a létezésre, hisz van - nem érdemes arra, hogy embernek nevezze magát az én normáim, elvárásaim szerint? (Nem boncolgatom azt a kérdést, hogy van-e jogom elvárásokat támasztani más emberekkel szemben, az egy másik téma!)

Logikus lényként, hogyan hihetek valamiben, aminek semmi logikus alapja (logikai bukfenc ugyebár)? Sőt! Nemcsak, hogy nincs alapja, de minden rendelkezésemre álló adat alapján a várható kimenetel - kellő időt adva a kifutásra és nem csak ezer éveket nézve - tökéletesen ellentétes, negatív tükörképe annak, ami a hitem alapján várható lenne.

Férfiasan elismerem, hogy nem tudom a választ. Sürgősen tennem kell valamit. Nem létezhetek logikai bukfenccel. Létem ellen való, mert a hitem aláássa a logikámat, a logikám pedig a hitemet!

Amíg azonban hitemet nem engedem el, elérzékenyülök minden alkalommal, amikor végignézem a filmes történelem legnagyobbnak tartott beszédét:

Teljesen más korban, kontextusban és részben más céllal és üzenettel, de Ő átadja azt az érzést, amit nekem jelent a hitem, amit az emberiségbe vetek. Biztosan érzem, hogy Ő is hitt benne, és ha elmondtam volna neki, hogy a hitem mit jelent - mi az, amiben hiszek, hogy az emberiség képes -, akkor arra mind bólogatott volna.

Kicsit végiggondolva az eszmefuttatást, két lehetőség van:
"A" Gyenge vagyok, mert hiszek. Ez ellentmondás lenne saját értékrendemmel és önmagammal szemben is támasztott elvárásokkal szemben.

"B" A hitem valamilyen szinten tudatos alapokon nyugszik. Nem tökéletesen alátámasztott alapokon, hisz abban a néhány százalékban reménykedik, ami a pozitív kimenetelt képviseli. Ebben az esetben pedig már nem hitről, hanem a racionalitás hiányáról van szó részemről.

Egyik eshetőség sem túl jó sajnos.

Disclaimer: az irománynak NEM célja megsérteni a vallásos emberek érzéseit! Elfogadom, hogy vannak vallásos emberek. A cikk NEM egy választási beszéd, aminek célja mindenki által maximálisan elfogadhatónak lenni minden elemében! Nyilvánvalóan a saját szemszögemből osztja meg a felmerült és vitatott gondolatot-érzést!