Második nap

A második nap programja a következő volt: Csernakeresztúrról elindulunk északnak, hogy megnézzük Szászavincet, majd ha ezzel végeztünk, továbbmegyünk Sepsibükiszádra az Anna Panzióhoz, ahol 4 éjszakát töltünk el, és a környéken motorozunk azokon a napokon.

Így hát, mivel ez a nap nehéznek és hosszúnak ígérkezett, korán, reggel 6-kor neki kellett indulni, hogy időben letudjunk mindent és megérkezzünk Bixadra. Csodálatos tájakon mentünk keresztül, reggel még egy picit ködös volt az időjárás, de 7-8 óra fele kitisztult az idő.
Néhány fotó a Szászavincig vezető út közbeni pihenőkről

Ez a híd pedig egy teljesen kietlen, kihalt ipartelepszerű helyen állt. Se forgalom, se semmi, viszont annál rosszabb útminőség

Majd útközben egy gyönyörű útvonalra bukkantunk, ezen a szakaszon még én is most mentem először. Itt egyszerűen muszáj volt megállni, és fotózni, amennyit csak lehet.

Nagyjából itt lehettünk a legmagasabb ponton, már amin út vezet. Innen egy kis pihenő és fényképezés után továbbmentünk, és ahogy leértünk a magaslatról, ködös és hűvös időbe csöppentünk, majdnem fáztunk is. Majd folytattuk az utunkat Szászavinc felé vadregényes tájakon keresztülhaladva:

Megérkeztünk a Szászavinchez vezető út leágazásához olyan 11.00 - 12.00 között nagyjából, innentől kezdve murvás, kavicsos út fogadott minket, ezen kellett tovább haladnunk. Egy ideig még tűrhető/használható volt az út, de ami 2-3 km után várt minket, arra nem számítottunk: hajtűkkel megszórt majdnem hegyi murvás felkapatók.... De nem adtuk fel, nekivágtunk

Elég nehéz szakasz volt, nem ilyen terepre számítottunk. Végül az idő miatt nem jutottunk el odáig, ameddig szerettünk volna, hogy azt lássuk, amik az interneten vannak képek, ahhoz még tovább kellett volna mennünk. De már így is sok idő eltelt a lassú haladással, és még vissza is kellett menni a szilárd útig, de az még egy külön misét megért....

Akkor hát, amit láttunk:

Itt egy ideig elsétálgattunk, fényképezgettünk, majd elindultunk visszafele... Ugyanis az út nagy része, 330 km még hátravolt, és vissza kellett jutni ezen a csodálatos úton az aszfaltozott szakaszig.... Na hát itt visszafele még viccesebb volt, mert a kavicsos meredek lejtőkön kellett szépen ereszkedni a motorokkal... Első féket el kellett felejteni a kavicsok miatt.... Szólóban még tűrhető volt, de Rolandnak utassal kellemesebb élmény lehetett. Mindenki sikeresen leért, mindenki maga-maga tempójában, majd bevártam őket:

A lefele útról egy felvétel

Aztán innen megindultunk, mert volt vagy délután kettő óra, mire az aszfaltozott útra visszajutottunk, innentől pedig picit pödörtünk, mert távolság az volt szépen.... Elindultunk Torda felé, majd Torockón keresztül folytatódott az utunk. Az út további részére is érvényes volt a 60-80 km-enkénti pihenő, ezek a GPS-en is előre be voltak tervezve, minden napra az útvonaltervben, valamint kellett keresni egy boltot, mert kezdtünk megéhezni. Végül Szentmihályon találtunk egy boltot, ahol vettünk innivalót, jégkrémet és ennivalót, és megpihentünk. Az időjárás ezen a napon is kegyes volt hozzánk, bőven 30 fok feletti hőmérséklettel és tiszta napos idővel. Itt a bolt párkányán szeltük a kolbászt a zsemléhez/kenyérhez, a csapat másik fele pedig a bolt oldalánál lévő lépcsőn evett és ivott. Igazi nomád életmód!

Itt kb. fél órás pihenő után haladtunk tovább, abban a reményben, hogy még sötétedés előtt a szállásra érünk. Igen ám, de Szentmihály után kb 50-60 km-rel elkezdődött a lassabb, tökölősebb menet, ugyanis itt már sűrűsödött a teherforgalom is. És hát hiába voltunk motorral, a sok kanyar és nagy szembe forgalom miatt nem volt egyszerű előzni nekünk sem... Haladtunk ahogy sikerült, egy-egy benzinkúton meg-meg pihenve, hideg italt vásárolva:

Az utolsó megállónk Csíkszeredán volt, már félig sötétben 20.40 környékén. Itt még megálltunk tankolni, majd elmentünk a Penny-be még zárás előtt venni valami kaját, majd a hátramaradó kb. 30 km-t már sötétben tettük meg. Olyan 21.40 környékén érkeztünk meg az Anna Panzióhoz, itt már vártak minket szeretettel. Aki olvasta a 2016-os túraleírást, az emlékezhet, hogy Lacival itt szálltunk meg egész héten, így a tulaj már ismerős volt. Mindenki szívéről (hát még az enyémről) nagy kő esett le, hogy reggel 6-kor indulva 21.40-kor megérkeztünk a szállásra. ebben a napban 16 óra és 500 km volt benne, az egész hét leghúzósabb napjára sikeredett, volt mit kipihennünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!