Logitech MX Master 2S - felsőkategóriás munkapatkány

Sokaknak a 2000 Ft-os egér is tökéletes, másoknak pedig csak a gamer, de ez egy munkára való rágcsáló. – írta: Geri Bátyó, 5 éve

Bevezetés, leírás

Lassan másfél éve írtam arról, hogy az MX 5500 Revolution szettnek a billentyűzetét lecseréltem egy mechanikusra. (Hogyha valakit érdekel, itt találja.) Már nagyon elöregedett, megérett a cserére. Még működik, de kb. 9 év pont elég volt neki. Az egér viszont – ami értelemszerűen egy MX Revolution – még egészen jól funkcionál, bár vannak már hibái. Viszont elkezdett erősen elhalálozni az aksija. Ami ugyebár beépített, úgyhogy ez probléma. Az külön nehézség, hogy kizárólag egy töltőbölcsőben lehet etetni, tehát töltés közben nem használható. A teljes töltés 5-6 óra, amikor is 20 nap körüli működési időt ígér a szoftver (új korában simán elment ennyit intenzív használat mellett), de még minimális használattal is 4-5 nap után lemerül. Munka mellett 1,5-2 nap és ezt az utolsó 2-3 hónapban kezdte el csinálni.
Egy szó mint száz, le kellett váltani. Gondolkodtam a közvetlen utódon, a Performance MX-en is, amit egy ideje megint árulnak. A forma ugyanaz, de (elméletileg) jobb az érzékelő, viszont lekerült az oldalsó görgő (ami valójában egy kétirányú kapcsoló), és ezt visszalépésnek gondoltam. Az eredeti MX Master viszont az idióta bronz színű betétek miatt soha sem tetszett. Tudom, hogy marhaság, de szerintem ocsmány. Rágódtam rajta egy darabig, de mégis inkább megvettem a 2S-t, ami normálisan néz ki, viszont nem kicsit drágább is (23K kontra 30K, a Performance MX pedig 20K). Mivel már egy éve használom, gondoltam ideje, hogy befejezzem, amit írtam róla.

A csomagolásra nem akarok sok szót vesztegetni, baromi igényes, ami egy ilyen árú rágcsálónál el is várható. Az egéren és a vevőegységen kívül némi leírás és egy töltőkábel van a dobozban.


Ez utóbbi azért is lényeges, mert már micro USB csatlakozóról tölthető, és töltés közben is használható az egér. Az is igaz viszont, hogy a Performance MX cserélhető akkumulátorral és mellette micro USB töltéssel rendelkezett, szóval a közvetlen elődhöz képest visszalépés történt.
Ami negatívum az az, hogy sehol nem említik, hogy töltés közben is használható, kvázi vezetékes egérként (ez szerintem nem feltétlenül egyértelmű), illetve az, hogy a csatlakozó rendkívül szoros és nem tudom, hogy mikor fogom kitépni az egérből emiatt. Mondjuk az is igaz, hogy nem kell túl gyakran etetni, vegyes felhasználással bő egy hónapot elmegy egy töltéssel (amúgy 500 mAh-s lítium-polimer aksi van benne). Ez körülbelül a fele annak, amit ígérnek (70 nap), de arra nem is számítottam, hogy azt tudja majd.

A forma eléggé megosztó. Szerintem nem túl szép, bár nem is kifejezetten ronda. Az elődök viszont kifejezetten szépek is voltak. Ugyanakkor az MX Master egyből kézre áll és nem igényel megszokást. Ezen azért eléggé meglepődtem, mivel 9 éve használom az MX Revolutiont, és nem találtam nála kényelmesebb egeret. Eddig.
Ami nagyon fontos, hogy az egér legmagasabb pontja hátrébb került, így tényleg a tenyérbe simul, és kicsit jobban megdöntötték a felső részt (nem sokkal, de ez is számít), így jobban kíméli a csuklót. A jobb oldalról viszont lekerült az a barázda, ami ujjtámaszul szolgált. Ez nem kritikus, de jó volt. Legalábbis nekem. Az is felmerült bennem, hogy valójában háromujjas használatra tervezték, ami logikus is lenne, mert eléggé széles a rágcsáló. Én viszont ezt a fajta használatot képtelen vagyok megszokni.


Igencsak nagydarabra sikerült ez a jószág. 48,4 mm magas, 85,7 mm széles és 126 mm hosszú, mellé pedig 145 grammos tömeg társul. Még a Revolutionnél is nagyobb, bár az talán nehezebb egy kicsivel.

Az anyaghasználat és az összeszerelés is szintet lépett. Semmi gond nem volt az elődökkel, de itt olyan tapintása van a cuccnak, mintha nem is műanyag lenne és betonstabil. Akár rá is ülhetnék.
Ami furcsa volt az az, hogy megint különválasztották a főgombokat a burkolattól. Ennek az az oka, hogy más felületű anyagból vannak. A burkolat enyhén érdes (nyilván a stabilabb fogás miatt), a gombok viszont simák. A Revolution valami köztes állapot volt, kicsit érdesebb, de közel sem annyira, mint a Master burkolata.


Amúgy sem jók a képek a fényviszonyok miatt, de talán látszik a különbség.

A Revolution bal oldala egy vastag gumiréteg, ami ugyan megkopott, de elég vastag, hogy ez ne legyen gond. A jobb oldal egy vékony gumibevonat, ami ennyi év használattal is még részben megvan, de így már nem tökéletes és eléggé rút is. A Masternél nem voltam biztos a képek alapján, hogy van-e gumírozás, de ennek az az oka, hogy annyira jól integrálták, hogy a valóságban is alig látszik. A jobb oldal is vastagabb, úgyhogy a kopástól sem félek. Kevésbé tapadós, de a burkolat érdességével együtt hasonló a fogás. Talán kicsit gyengébb, de ezt a szögletes mintázattal próbálták ellensúlyozni, viszonylag jó hatékonysággal. Valószínűleg ez tartósabb és kopásállóbb lesz, de a Revolution fogása stabilabb egy kicsivel.


A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények