Logitech MX Master 2S - felsőkategóriás munkapatkány

Sokaknak a 2000 Ft-os egér is tökéletes, másoknak pedig csak a gamer, de ez egy munkára való rágcsáló. – írta: Geri Bátyó, 2 éve

Használat és tapasztalatok

A főgombok kicsit kattogósabban szólnak, de ugyanakkor nem kell sok erő a lenyomásukhoz és nem érezni visszarúgást. Sőt, még talán kevesebb erő is kell, amit én a burkolattól különválasztott gombok számlájára írok. Nem tudom, hogy milyen kapcsolók vannak a gombok alatt. A rutinosabbak bizonyára utána tudnak nézni.

A görgő sokat változott. Most is automatikusan vált a „racsnis” és a szabadonfutó mód között, de a „racsnis” határozottabban pozicionál, ami szerintem kifejezetten előnyös (ámbár ez is hangosabb). A szabadonfutó könnyebben vált, és határozottabban kattan vissza normál módba, ami nekem megint csak kellemes. Szerintem a futási teljesítménye is jobb.
Az MX Revolution görgője természetesen középső gombként is funkcionált és dönthető volt, az oldal irányú görgetés miatt. Na, ez a két funkció volt az, ami nem volt igazán jó. Az oldalsó görgetés még csak-csak, de a lenyomása annyira rossz volt, hogy azt le is tiltottam.
Itt a döntésre nincs mód, ezt kiváltották az oldalsó görgővel (ami itt tényleg egy görgő), de cserébe a görgő lenyomása teljesen használható! Nem tökéletes, mert itt is kicsit nyúlós érzést kelt, de nem lötyög. Így azért nem olyan rossz használni, teljesen megszokható és ez kellett is, legalábbis nekem.

Hirdetés

Az oldalsó görgő, valami egészen fura, de jó értelemben. Fokozatmentes, de van valami ellenállása. Kicsit olyan, mintha nagyon nehéz lenne a görgő. Nem tudom, hogy ezt ki találta ki, de szerintem erre a funkcióra ez a tökéletes megoldás. Ami probléma, hogy a különböző alkalmazások különbözőképpen reagálnak az azonos beállításra (mivel állítható ennek is az érzékenysége). Hogy ez driver, vagy szoftver hiba-e, azt nem tudom, de jó volna rá egy megoldás, mert maga az elképzelés és a megvalósítás szerintem zseniális!

Az oldalsó gombokkal már kevésbé vagyok elégedett. Az egymás fölé helyezett megoldás kissé faramuci. Még működhetne is, de a felső gomb túl rövid és túl kicsi. Persze nem lehetetlen használni, de nem lehet ösztönösen, figyelni kell rá és az nem jó. Ezt leszámítva finoman és csöndesen járnak, kellemes és határozott nyomásponttal, szerintem az ideálisnál árnyalatnyival hosszabb kapcsolási úttal. De ez utóbbi amúgy is egyéni ízlés kérdése. A Revolution gombjai jó helyen voltak, jó volt a kapcsolási út, de valahogy kicsit kásásan működtek. Azt is meg lehetett szokni. Ezen a téren azért fejlődhetnének, mert én kifejezetten szeretem az oldalsó gombra tenni a dupla klikk funkciót, hogy az amúgy nem igazán használt hüvelykujjammal tehermentesítsem a sokat használt mutatóujjamat.


Esküszöm, hogy valóságban ez a szutyok nem látszik

A problémám ezzel az oldalsó szekcióval az, hogy túlságosan hátra helyezték. Sokat olvasok arról, hogy az emberek panaszkodnak amiatt, hogy az oldalsó gombok közül csak a hátsót érik el. Nyilván erre reagáltak ezzel a kialakítással, viszont nekem kifejezetten hosszú a hüvelykujjam, így nem tudom rendesen használni ezt a szekciót. A legkényelmesebb fogási pozícióban még a görgőt sem érem el rendesen, a gombokat pedig csak a hüvelykujjam behajlításával, ami nem igazán produktív. Kicsit kényelmetlenebb fogásra váltva (így sem kényelmetlen, csak nem tökéletes) már használható a görgő és az alsó gomb, de a felső így sem.

A Performance MX-hez hasonlóan itt is kialakítottak a hüvelykujjtámasz alatt egy kapcsolót. Ezt az eredeti Master esetén eléggé sok kritika érte, mert sokaknak beragadt. Jobban belegondolva, ezt a burkolat és a kapcsoló közötti rés elkoszolódása is okozhatja. Idővel kiderül. A kapcsoló maga viszont nagyon kellemes. Nem túl könnyű lenyomni, így a véletlen kapcsolás szinte kizárt, de ugyanakkor kellemesen, jól működik. Én egy nem túl gyakran használt, de hasznos funkciót, a „task view”-t tettem rá. Arra tökéletes.

Van még egy gombunk, mégpedig a görgő fölött. Ez alapesetben a felbontás érzékenységét állítja. Nem is szabad gyakran használt funkciót rátenni, mert fogásváltás nélkül nem lehet elérni. Én kétféle kurzorsebességet állítottam be (alapból a gyors egérmozgást szeretem, de időnként szükség van a precizitásra is) és az azok közötti váltást kapcsolja. Erre pont jó.

Az érzékelőről túl sok dolgot nem lehet mondani. A „szokásos” lézeres Darkfield, amit a Performance MX-nél használtak először, ha jól tudom. Maximum 4000 DPI és elméletileg bármilyen felületen, akár üvegen is működik. Ezt nem tudom megerősíteni, mert egérpadon használom, de kétségtelen, hogy az asztallapon is üzembiztos.

A mérnökök több érdekes trükköt is kitaláltak.

Az első és erősen reklámozott az, hogy több géppel is tud kommunikálni. Egész pontosan hárommal. Csatlakozhat a Unifying vevőegységgel, vagy akár Bluetoothon is. Mondjuk, ha már ilyesmire képes, csomagolhattak volna mellé 2 vevőegységet, de sajnos csak egyet kapunk. Persze azt mindenképpen tudni kell, hogy nem tudunk egyszerre dolgozni a 3 gépen. Nem elég csak arrébb húzni az egeret, mintha több monitoron dolgoznánk. Az alján lévő gombbal tudunk váltani.

A második trükk az elsőhöz kapcsolódik (szintén erősen hangoztatott tulajdonság). Tudunk fájlokat másolni a gépek között! Mondjuk jól feltalálták a spanyolviaszt, mert a gépeknek azonos hálózatra kell csatlakozniuk, úgy meg eddig is lehetett. Ezt nem tudtam kipróbálni (egy gépet használok), de gyanítom, hogy valamit egyszerűsít a folyamaton ez a funkció. Másképp semmi értelme nem lenne. Az igazán ütős az lett volna, ha lenne az egérben memória és így lehetne másolgatni, hálózat nélkül. A másolás sebessége és a méret is korlátozott lenne, de néhány, vagy néhány tíz MB-os doksikhoz pont elég.

A harmadik trükköt viszont sehol sem említik, ez pedig az, hogy ha egy darabig nem használjuk az egeret, elalszik. Illetve inkább csak szundikál, úgy félálomban. Energiatakarékoskodik nekünk automatikusan és ez szerintem hatalmas ötlet. Bármiféle interakcióba lépsz az egérrel, az szépen fölébred. Még hallani is lehet, mert kattan egyet (valószínűleg a görgő mechanikája).

A szoftver (újabban Optionsnek hívják, úgy tűnik, a SetPoint már unalmas volt) semmi különös. A kinézetén lehet vitázni. Passzol a Win 10-hez. Ez valakinek tetszik, valakinek nem.

Kellemesen testre szabható vele az egér. Az összes gombra rá lehet tenni bármelyik funkciót. De tényleg. Akár a görgő fölötti kapcsolóra is rá lehet állítani a bal klikket! Azért ez eléggé beteg dolog. Mondjuk a SetPointot meg pont túlságosan visszafogták ebből a szempontból.
Ami kicsit furcsa, hogy nem ül ki a tálcára. Hogyha valamit állítani akarok, nem elég egy jobb klikk, mint korábban. Ráadásul eléggé lassan indul. Mondjuk ez nem meglepő, mert a telepítője is 150 MB! Nyilván sok eszközt támogat, de azért ez akkor is túlzás (a gamer perifériák szoftvere 40 MB-tal kisebb).
Amikor jön egy friss verzió, 10 percenként felugrál egy értesítés, hogy telepítsd és nem lehet lelőni. Munka közben ez rohadtul zavaró.
Ami viszont pozitív, hogy teljesen stabil a szoftver. A SetPoint ebből a szempontból nem volt túl jó. Időnként szó nélkül leállt és csodálkoztam, hogy mitől lassult le az egér.

Mindent összevetve egy igen jól összerakott munkaeszköz lett. Akinek nagy a keze és nem olyan hosszú a hüvelykujja, mint nekem, annak ideális választás lehet. Tulajdonképen én is megtaláltam rajta az ideális fogást. Talán nem teljesen tökéletes, de így már az oldalsó szekciót is tudom használni, és a kezem sem fárad el. Ebből a szempontból szokni kellett.
A Revolutionnek is vannak előnyei, de a Master olyan sok szempontból javult, hogy nem kérdés, melyik a jobb.

Mielőtt valaki felteszi a kérdést, hogy: „Minek ilyen drága egér, miközben a 2000 forintossal is jól elvagyok?” – közlöm, hogy az illetőnek talán még nem volt masszív ízületi gyulladása egy vacak egér miatt.

Előzmények