Fogyassz és kussolj!

Kezdetben vala a mozi. Ezen épületekben lehet megnézni azokat a jó és rossz alkotásokat, amelyeket filmgyártók prezentáltak az egyszerű pórnépnek. Gyakorlatilag mindegy volt, hogy az adott mű mennyire élvezetes, a régi szép időkben ugyanis volt a plakát, amit itt-ott kiragasztottak, kifüggesztettek, valamint a reklámszpot, amibe összevághatták még egy pocsék film legjobb jeleneteit is, így a pórnép elment megnézni legalább egyszer minden terméket, legfeljebb nem ismételte meg a látogatást.

Aztán jött az ördög termékei, a zinternet, meg a nagy sávszélesség, amivel vége szakadt a jólétnek. Persze a reklámszpotok még mindig csak a legjobb jeleneteket tartalmazzák, de ha valaki tényleg kíváncsi egy filmre, akkor letölti magának, megnézi, aztán ha arra érdemesnek találja, akkor elmegy a moziba megnézni a szóban forgó alkotást nagy vásznon, meg térhanggal. Persze a letöltés üldözendő dolog, hiszen így már nem lehet eladni a legalacsonyabb mércét sem megütő termékeket, hiszen ami rossz, azt a kutya sem nézi a moziban, tehát veszteséges. Megindultak hát a tankok a különböző p2p szolgáltatások ellen, földbe taposták a világ legnagyobb bittorrent trackerét, a ThePirateBay.org-ot... de ez nem elég, hiszen sok egyéb szolgáltatás is működik a zinterneten, amivel információkat cserélhetnek a megcélzott fogyasztói rétegek, így megtalálták a következő célpontot.

A Twittert.

Ha elsőre röhejesen is hangzik a "Twitter mint Hollywood rákfenéje", másodszorra inkább siralmas ez a felállás. A probléma ugyanis az, hogy az emberek a Twitteren megosztják a véleményüket az elkészült művekről, így sokan már elsőre sem mennek el a moziba, ha azt olvassák, hogy a kiszemelt film milyen gyermekbetegségektől szenved, netalántán nézhetetlenül rossz. Namármost, ez komoly bevételkieséssel jár Los Angeles számára, ezért el kell taposni a twitterezőket, akik nem átallanak rosszat mondani a rossz filmekről.

Szomorú hírem van, Uraim! Létezik a vélemény-nyilvánítás szabadsága! Régen a barátaimnak, osztálytársaimnak, rokonoknak, kollégáimnak mondhattam csak el, hogy egy filmet érdemes-e megnézni, vagy sem, ma több ezer embernek egyszerre. Ja, hogy ez nem tetszik a szivarosoknak? Sorry... tetszettek volna jó filmet csinálni! Ha nincs fantáziájuk a tisztelt uraknak és hölgyeknek, attól még fizessek? Vagy éppen olyan színészeket sikerült megfűzni a szerepekre, akikre a mosogatószivacsot sem bíznám, nemhogy egy (fő)szerepet?! Sajnálom, de gazdasági válság van, ha ez nem is tűnt fel odaát, a nagy kék vízen túl, így aztán baromságokra végképp nem telik.

A másik probléma az, hogy nem minden filmet húznak le a Twitteren automatikusan, megtalálhatjuk az ajánlott kategóriákat is, példaként lehet említeni Tarantino új filmjét (ezt nem értem, nekem eddig egy Tarantino-filmbe sikerült belenéznem, az valami egészen elképesztően szar volt).

Nade itt még nem fejeztem be, érdemes benézni a sorok közé is. Mert valójában megint semmi másról nincsen szó, mint a szabályozott internet vs. semleges internet kérdéséről. Tiltsunk-e be technikai vívmányokat, szolgáltatásokat csak azért, hogy kiszolgáljuk a nagytőkés érdekeket, vagy belátjuk, hogy a szólásszabadság egyfajta minőség-ellenőrzési rendszerként is működik? Fejlesszük-e vissza az emberiséget a kommunikáció előtti ősközösségi szintre, amikor senki nem lát, nem hall és nem beszél, vagy belátjuk, hogy az eddigi üzletpolitikát már évtizedekkel lehagyta a technikai fejlődés és éppen ideje lenne utánaeredni?

Mivel a filmkészítés ugyanúgy a fejlődés eredménye, mint a Twitter, mint a p2p technikák, azt gondolom, hogy ideje lenne végre úszni az árral és elfelejteni a széllel szembevizelést.