TI-99/4A

Az első 16 bites mikrogépként érkezett 1979 októberében a TI-99/4. A szinte ugyanekkor kiadott Atari 400/800 családdal együtt a home computerek második generációját jelentette. A sprite kezelés, a színes grafika és a 4 csatornás hang lehetővé tette a játékgépeken futó címek átírását a gépre. Apró hibái persze voltak, mint például a billentyűzet és a csak nagybetűket ismerő karakterkészlet. Az 1981 nyarán érkezett utód kijavította a főbb hibákat és bevezetett egy új grafikus módot is. A TI-99/4A paraméterei nagyrészt maradtak a régiek, de a konkurenciával összevetve a tudása teljesen rendben volt.

Több érdekessége is van:

- Az TI-99/4 volt az első, 16 bites mikroprocesszorral szerelt gép.
- A kiegészítőket a gép jobb oldalához lehetett csatolni. Akár fél méteres láncot is felhalmozhatott az ember, ha győzte pénzzel.
- Műszaki szempontból egy gyengébb gép lett a végzete.

Baljós árnyak

A bukás több dolognak volt köszönhető. Erről megjelent egy nagyon jó cikk '84-ben a Texas monthly-ban Death of a Computer címen. Amikor először olvastam, akkor pont azokat a hibákat hozta fel, amiket én is összeszedtem korábban. A megállapításait sorba véve láthatóvá válik, hogy hol követték el a hibákat:

Az első hiba a műszaki alap volt. Nem a tudásával volt a baj, hanem a platformmal. A Texas Instrumentsnél megtervezték a TI9900 processzort, de nem találtak céget, aki használta volna. Ezért aztán építettek rá egy gépet, varrtak egy kabátot a gombhoz. A műszaki végeredmény is lehetett volna jobb, ha nem spórolnak például a 16 bites memória buszon, de a legnagyobb hibája az ára volt. Sehol máshol nem használták, ezért a CPU többszörösébe került, mint a konkurens MOS 6502, amit többek között az Atari és a Commodore is használt.

A második hiba az volt, hogy Lubbockba akarták áttelepíteni a gyártást. Felépíteni egy új gyárat és mérnököket toborozni nem olcsó. Ráadásul hogyan lehet rávenni az embereket, hogy a Szilícium völgyből áttelepüljenek a "semmi közepére?" Ha ehhez hozzáadjuk az igényesebb kivitelt, akkor máris látható, hogy miért volt drágább gyártani, mint egy VIC-et Hongkongban.

A harmadik hibába akkor estek, amikor a szoftver profitot maguknak akarták megtartani. 40 $-t elkérni egy cartdridge-ért, amikor az 6 $-ért előállítható, bombaüzletnek tűnt. A TI-99-re fejleszteni nem volt egyszerű, és ezt szándékosan nem könnyítette meg dokumentációval, példaprogramokkal a Texas. Éppen ellenkezőleg, megpróbálták megakadályozni a többi fejlesztőt még akár peres úton is. Így aztán a "szokásos játékok" töredéke jelent meg. A végeredmény az lett, hogy a konkurens Atari vagy Commodore gépekre több mint tízszer több program volt elérhető.

A negyedik hibát a második árháború beindítása jelentette William J. Turner vezetésével. De erről majd az utolsó oldalon olvashattok bővebben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!