Hongkongi utazás 2. rész: a közlekedés

Mi az, ami nem egzotikus a hongkongi közlekedésben? A metró. Várjunk csak, mégis az, még a metró is! – írta: rgranc, 9 éve

A tömegközlekedés

Természetesen Hongkongban mint városban magában is sok a látnivaló. Amit munka mellett meg tudtam nézni egy hét alatt a városban, azt meg is említettem az előző részben: ezek a felhőkarcolók, a Viktória-csúcs, a Csillagok Sétánya, a bevásárlóutcák. Lantau szigetére az egész utolsó napomat rá tudtam szánni, kora hajnaltól (4 körül indultam el a szállodából) késő délutánig, amikor már a reptérre kellett indulnom. Ehhez kapcsolódva tudok írni a kompozásról, Lantauról pedig majd külön írásban fogok beszámolni.

Mivel Lantau szigethez közvetlenül csatlakozik a Hongkongi Nemzetközi Repülőtér otthonaként szolgáló kis szigetecske (valójában mesterséges sziget, a reptér kedvéért töltötték fel), valamint ott van a hongkongi Disneyland is, metróval, illetve busszal is el lehet jutni a szigetre, de én inkább a kompot választottam. A "rendes" metróról egyébként egy átszállással ilyen metró visz Disneylandbe:

A Központi kikötőből (Central) hajnaltól késő éjszakáig indulnak a szigetekre kompok, a mellette lévő terminálból pedig a Makaóba (Macau) tartó gyorsjáratok. Makaó sajnos időhiány miatt kimaradt, most viszont határozott tervem egy napot rászánni, vízumra magyar állampolgároknak nincs szükségük 90 napig, akárcsak Hongkong esetében. Bár kaszinózni (ami Makaó messze legjelentősebb turisztikai vonzereje) nincs kedvem, de a relatíve kevés látnivaló mellett is rá kell szánnom majd egy egész napot, hiszen még az expressz hajójáratokkal is kb. 1 óra az út irányonként.

A makaói csili-vili expresszkompoktól eltérően, amelyek szinte kizárólag a kaszinózni vágyó (elsősorban kínai) turistákat viszik, a szigetekre már ütött-kopott, nem túl fiatal hajók járnak. Ugyanez igaz amúgy a Hongkongon belüli utasforgalmat lebonyolító kompokra is, cserébe viszont nevetségesen olcsók: a Star Ferry vagy First Ferry járatai hétköznap kevesebb, mint 100 forintért visznek át Kowloon-félszigetről Hong Kong szigetre vagy vissza, és hétvégén sem drágább 120 forintnál a mintegy 10 perces út. Én imádom, ha van rá időm, akkor busz vagy metró helyett inkább kompozok.

A belvárosi kompokhoz hasonló piti összegért lehet várost nézni az ikonikus emeletes villamosokkal is: akár az egész vonalon végig lehet utazni kb. 80 forintért. A légkondi nélküli kompoktól és villamosoktól eltérően a modernebb, de főleg légkondicionált buszok és a metró már észrevehetően drágábbak, főleg hosszabb úton.

A villamosok egyébként teljesen fapadosak, lehet, hogy ez is az egyik oka az olcsó villamosjegyeknek:

Az újabb villamosok sokkal modernebb vonalú, szebb, de még mindig fapados ülésekkel rendelkeznek.

A készpénzes jegyvásárlás (illetve buszon/villamoson készpénzes fizetés, jegy nélkül) helyett én a jóval egyszerűbb Octopus chipkártyát használtam. A PayPass elvű, egyszerű érintéssel működő kártyát 50 HKD kaucióval lehet igényelni és tetszőleges összeggel feltölteni számos pénztárban, az egyenleg pedig nemcsak tömegközlekedésre használható fel, hanem akár vásárlásra is nagyon sok boltban, a sarki trafiktól a komoly szupermarketekig.

Én többször is hálát adtam ezért, amikor a 30 fokos melegben nem kellett próbálkoznom egy kisboltban azzal, hogy beszélnek-e angolul (természetesen gyakran nem beszélnek, angol uralom és turistaözön ide vagy oda), egyszerűen csak kiválasztottam az üdítőt, odaadtam a pult mögött álló néninek, majd a leolvasóhoz érintve a kártyát, minden kényszeredett verbális kommunikációs kísérlet nélkül már elégedetten mehettem is tovább.

Még egy pillanatra visszakanyarodva a jegyárakra: nem igazán láttam logikát benne. A kompon – köztes megálló nem igazán lévén – egyértelműen adott a végpont-végpont közötti díj. A metrón is egyértelmű: a megtett útvonal hosszától függően von le a rendszer a kártyáról pénzt.

Ugyanakkor, míg a villamoson csak egyetlen tarifa van, akármeddig utazik is az ember, és a leszálláskor mindenkinek mindig ugyanannyit kell fizetni, a buszokon már sávos tarifa van, a kezdőállomástól számítják, és felszálláskor fizet az ember, függetlenül attól, hogy hol száll le.
Tehát a busz kezdőállomásán 1-2 megállónyi útra nem érdemes felszállni, mert akkor is a teljes útvonalhossz díját kell kifizetni (!).

Nem igazán látom benne a logikát, és nem is szeretek annyira buszozni emiatt. Mondjuk más lehetőség sokszor nincs, a villamos ugyanis Hong Kong sziget kiváltsága, azon kívül a metróról már csak a három fajta buszra lehet átszállni a továbbutazáshoz.

A "sima" emeletes buszokon kívül kétfajta kisbusz (zöld és piros) jár, a zöldek ugyanúgy adott útvonalon járnak, adott tarifával, mint az emeletes buszok, a pirosak viszont kvázi iránytaxiként működnek. Mivel a pirosakhoz a fentiek alapján nem ártana legalább alap kantoni nyelvtudás, azokat még sohasem próbáltam ki, de a zöldekkel ugyanúgy lehet utazni, mint az emeletesekkel, Octopus kártyát is mindegyiken lehet használni.

A kisbuszokon nem lehet állva utazni, ha megtelik a 16 ülőhely, akkor egyszerűen nem szállhat fel más, sőt meg sem állnak a megállóban ilyenkor. Egyébként amúgy sem feltétlenül állnak meg, ha nem integetünk nekik (bár ezt nem minden sofőr tartja be – tapasztalataim szerint –, szóval sokszor bekanyarodnak a megállóhoz, ha áll ott valaki, akkor is, ha nem integet az illető, azt pedig még nem tudtam teljes bizonyossággal megállapítani, hogy valójában melyik az alapértelmezett állapot, de nekem úgy tűnik, hogy többnyire inkább az integetés).

És végül a metróról: az egyetlen tömegközlekedési eszköz lenne, ami nem egzotikus – ha nem lenne üvegfal mögött. A peron el van zárva az alagúttól (nincs szélvihar minden szerelvény érkeztekor) és csak a kocsiajtókkal együtt nyílnak a peronajtók, ezzel a baleseteket is megelőzve.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények