Jobbkormányos autózás

Hongkongban bal oldali (jobbkormányos) közlekedés van, nagy csomó japán belpiacosnak tekinthető (Európában teljesen ismeretlen) autóval. Az autók nagy többsége új, csillogó-villogó. Ennek tudtommal egyszerűen az az oka, hogy Hongkongban horribilis összegbe kerül egy autó fenntartása, a nagy többség egyáltalán nem engedheti meg magának, aki pedig igen, az tudja rendszeresen cserélgetni is az autóját.

Nem igazán láttam sem törött, sem környezetvédelmi szempontból aggályos autókat (a teherkocsikat kivéve). Egyrészt a (örökül hagyott) brit birodalmi rendszer sem a rugalmasságáról vagy megvesztegethetőségéről volt híres, másrészről lehet, hogy az új kínai vezetés még szigorúbb ilyen téren, nem tudom, de tény, hogy a személyautók szinte kivétel nélkül újszerűek.

Európai autóból a németek abszolút felülreprezentáltak: a BMW, Mercedes és Audi trión kívül még Volkswagenből is elég sok látható, ezeken kívül a luxuskategóriában természetesen játszik a Maserati, a Bentley, a Rolls Royce vagy a Maybach is, illetve a Lamborghini és a Ferrari sem rettentő ritka látvány a belvárosban. Amerikai kocsiból szinte nincs is, egyedül a Tesla (Model S) tűnt fel, de abból egyedül Aberdeenben egyetlen nap hatot is láttam.

Ez a kép kiválóan szemlélteti azt, hogy szerintem hogy választanak a gazdag hongkongiak autót: ha nagyon sok a lóvé, akkor Bentley, ha kicsit kevesebb, akkor a Merci, ha még kevesebb, vagy több a gyerek, akkor jöhet az (Toyota) Alphard:

És hol máshol lenne dedikált Lambo szerviz Oroszországon kívül, mint Kínában vagy Hongkongon? Aberdeen:

Ezeket leszámítva viszont a személyautók kb. kétharmada-háromnegyede japán, egy csomó olyan Toyota és Honda modellel, amiről korábban még csak nem is hallottam, mint a Honda Stepwgn és a Toyota Alphard vagy Vellfire. És ezek nem is kicsi és nem is olcsó modellek, luxusfelszereltséggel: a Toyota Alphard és Vellfire közel 5 méter hosszú, 1.9 méter magas, a második üléssorba rendelhető lábtartós ülésekre pedig csak irigykedni tudok.

A Volvo is elég gyakori, egyszer láttam Alfa Romeót az utcán (illetve a szalonjukban ott az új 500-as is kiállítva), néhány Minit, de más európait nem igazán. Meglepő módon viszont nemcsak a koreai márkák hiányoznak teljesen az utakról, de a kínaiak is (ez utóbbiak viszont a buszok között azért szépen képviseltetik magukat). Teherautóból és furgonokból viszont az abszolút többség Isuzu, illetve Hino (szintén japán, a Toyota leányvállalata), a pár európai (Scania, Man, Mercedes, Volvo) mellett a kínaiak sem túl gyakoriak.

Bicikli és motor a belvárosban nem nagyon volt, talán a két kezemen meg tudom számolni, hány kerékpárost láttam a túlzsúfolt belvárosi utcákon az egy hét alatt. Először akkor láttam nagyobb számban kerékpárt, amikor Lantaun leszálltam a kompról: a fedett tároló szépen tele volt.

Kerékpárút vagy -sáv a belvárosban abszolút nincs, egyedül a parkokban vagy a természetben tudom elképzelni ott a rendszeres kerékpározást. Eredetileg azt gondoltam, hogy Kína részeként talán itt is hasonló lesz majd a kerékpáros tömeg, mint amit a Kínáról szóló műsorokban vagy filmeken látni, de egyáltalán nem így van. A helyszűke és a hatalmas forgalom miatt ma már sem kerékpárutakat, sem külön sávokat nem lehet kijelölni magában a városban, így azt gondolom, ez a helyzet várhatóan nem fog javulni a jövőben sem.

Robogót sem sokat láttam (valószínűleg hasonló okból, mint kerékpárt: relatív lassúsága miatt életveszély lenne ebben a forgalomban), nagymotorból viszont sok parkol a belvárosban is, még ha azokból sem látni sokat normálisan a hétköznapokban.

A hongkongi taxik mind egyfélék: régi, talán hetvenes évekbeli dizájnnal rendelkező Toyota Crown Comfortok. Többségükben hatszemélyesek (tehát a sofőr mellett elöl még két utast, hátul hármat szállíthatnak, bár szerintem ez nem a méretes európaiakra van szabva, inkább az átlag kínaira), automataváltósak, gázos (LPG) motorral, a kötelező piros színben. A tarifák nem túl vészesek, taxit fogni pedig nem nehéz, még a külső településeken sem. Azt, hogy a kocsi 5 vagy 4 utast szállíthat-e, nagy, zöld matrica jelzi az autó hátulján:

Nem tudom, hogy elölről vagy oldalról van-e a két típusnak megkülönböztető jegye, de hátulról egyértelműen azonosítható, hogy a széles lámpásak az újabbak, azok 4 utast szállítanak, a régebbi állólámpásak pedig ötöt. Az üléseken kívül belül sem vettem észre különbséget, szerintem a műszerfal nagyjából változatlan maradt.

Arról fogalmam sincs, hogy a sofőrök zöme "bennszülött" hongkongi-e, vagy friss bevándorló (kínaiul értők biztosan azonnal meg tudják mondani a nyelvjárásból), de a tájékozódással – a belvárost kivéve – nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Nem arra gondolok, hogy kerülőúton vittek volna, mint a budapesti hiénák ("Hány Duna van Budapesten? Már az ötödik hídon megyünk át!"), hanem hogy a cím környékét ugyan eltalálják, de ott már nekünk kellett néha mutogatni, hogy melyik utcába kanyarodjon be, odamegyünk.

Mivel Sencsen (Shenzen), az elektronika és mobiltelefongyártás kínai fellegvára rögtön Hongkong szomszédságában fekszik, elég sok autót láttam kettős, azaz hongkongi és kínai rendszámmal. Ezek zömmel furgonok, egyterűek vagy luxusautók voltak, szóval azt gondolom, nem a kétkezi hongkongi munkások ingáznak a sencseni gyárakba dolgozni, hanem inkább a menedzserek, üzletemberek; illetve lehet, hogy a hongkongi postán milliószámra, fillérekért feladott árut is így hozzák át a határon (ugyan ki nem vett még eBay-en vagy valamelyik kínai weboldalon valami olcsó képernyővédő fóliát, telefontokot, akármit, ingyen szállítással?). Viszont mivel második rendszámnak hely sehol sincs kialakítva, az kicsit vicces módon még 20-30 milliós luxusautókon is csak fel van csavarozva az első alá:

A Hongkong és Sencsen közti átkelésről nem tudok beszámolni, nem voltam és nem is tervezek, így csak egyetlen képet kölcsönzök a Chinadaily újságtól a jobb és bal oldali közlekedés közötti váltással kapcsolatban:

Bár - azt gondolom - kevés turista fog autót bérelni, de azért elmondom hogy bár Hongkong teljes területén több autópálya is van (a mintegy ezer négyzetkilométernyi területre kétezer kilométernyi autópálya jut) ezeken viszont vagy hétszázezer regisztrált jármű közlekedik, így elég nagy a forgalom. Az autópályák használata ingyenes, de az alagutak nagyrészt fizetősek. Az Öböl alatt áthaladó két alagút használata pl. 27 dollár irányonként, de a Sha Tin alagút is 15 dollár. A hidak közül csak a Lantaura vezető dupla híd fizetős. Bár vásárolható elektronikus bérlet, én úgy láttam hogy a buszokon kívül relatíve kevesen használják ezeket, még a taxik is szinte mindig készpénzzel fizetik az útdíjat.

Még egy utolsó kép: azt hogy – pl. Londonhoz hasonlóan – mennyire jelentős probléma a jobb oldali közlekedést használó országokból érkező turisták számára a bal oldali közlekedés, az is jelzi, hogy a gyalogátkelők szinte kivétel nélkül felfestéssel hívják fel a figyelmet a váratlan oldalról érkező járművekre:

Ennyi jutott eszembe a közlekedésről, természetesen, ha van kérdésetek, a fórumban szívesen válaszolok!