A Hosszú-hegy

A forrástól lefelé az ösvény továbbra is meredeken ereszkedik és nagyon keskeny. Mellette mély árok húzódik, többnyire nem is fér el két ember egymás mellett. A falu széléhez érve a kék jelzés elkanyarodik kelet felé és az út mentén halad majd egy kilométert, mire a Dera-szurdok bevezetőjéhez érkezik.

A jó időt és a hosszú hétvége adta pihenőt sokan kihasználták. Az út túloldalára átkelve a parkolóként használt tisztás tele van autókkal és emberekkel. Nem örültem a hangzavarnak, ezért nem is álltam meg ebédelni, inkább indultam a szurdokba.

A Dera-patak fel-felbukkanó vize által kimosott szurdokvölgyben sok érdekességet láthatunk. A kimosott sziklák és a körülöttünk magasodó kőfalak rétegei között a tanösvény oktatóanyagai segítenek eligazodni.

A meder fölött ide-oda cikázik az ösvény, sok apró híddal megfűszerezve az élményt. Kizöldülve csodaszép látványt nyújt, ha szerencsénk van és nincsenek rajtunk kívül emberek, még jobb lehet.

A szurdok alsó harmadánál beragadtam az alábbi képen látható csapat mögé. Lassúak és hangosak voltak. Az utolsó, felnőtt férfi amikor az ösvény szélén talált egy arra alkalmas nagyobb követ, azt mindig belelökte a mederbe. Ha volt benne víz, akkor nagyot csobbant, ha nem volt ott víz, akkor nagyot zörgött. Negyedórán keresztül mögöttük kullogni nem volt túl felemelő. A kelleténél később, de az első adandó alkalommal megelőztem őket.

A néhány hónapja átadott, felújított Som-hegyi kulcsos ház félúton van a kék és a zöld jelzés között, mindkét irányból a megfelelő színű négyzet jelzésen lehet elérni. A tavalyi térképemen és ezen fenti, még régebbi példányon is csak a még jelöletlen ösvények láthatóak.

A ház csendes, szép helyen van, kilátással a Pilis-tetőre. Többféle szálláslehetőséget kínál, elsősorban csoportoknak, akár csak sátorral, a kinti vizesblokkot használva, akár teljesen a kőépületet használva. Nagyon szép kívülről, belülről még nem láttam. Maradjon is minél tovább ilyen, vigyázzunk rá!

A Som-hegyi kulcsos ház, a háttérben a Pilis-tetővel

A kulcsos házhoz a másik irányból, a zöld jelzés felől, felújított ösvény vezet. Zúzottkővel felszórva és forgalom híján még szép sima a felülete, így autóval is könnyedén megközelíthető. A zöld jelzéshez közeledvén észak felől fenyegetően szürke fellegek kezdtek gyűlni, előrevetítve az egész héten jósolt rossz időt, ezért kicsit sietősebbre vettem lépteimet.

A Hosszú-hegyen gyönyörű zöld volt az erdő, alul vastag, friss fű borította a talajt. A pillanatnyi növényzethez tökéletesen illő zöld jelzés jól követhető, a festés sem kopott, az ösvény jól kijárt. Nincsen nagy szintkülönbség, ezért csak enyhe emelkedőre kell számítani, szinte pihentetőnek mondanám, ha már talpon van néhány órája az ember.

Tényleg ilyen üde színek voltak élőben is.

Fent a gerincen van néhány kiugró pont, de egy igazán szép kilátóhely van néhány méterre az ösvénytől, ezt a térkép is jelöli. Alattunk a meredek hegyoldal és Pilisszántó, távolabb a Budai-hegyek és Pilisvörösvár.

A Hosszú-hegy északnyugat-délkeleti irányultsága miatt az alatta délre elterülő részt lehet belátni. De a teljes, majd 180 fokos panoráma kelet felől a Kevély-nyereg és a Hármashatár-hegytől majdnem a Pilis-tetőig tárulna elénk, ha nem zavarnának a fák.

Repceföld sárgállik Pilisszántó határában.

Mögöttem és felettem akkor már az egyre tornyosuló felhők viccelődtek a folytatáson. A 18. kilométernél már nem frissen, de egyáltalán nem fáradtan készültem a folytatásra, leültem és megebédeltem. Innentől jó néhány kilométeren keresztül csak lefelé haladok, így jöhetett a nehezebb kaja, lesz kapacitásom emészteni.

Amint befejeztem az evést és elindultam, 12:40-kor szemerkélni kezdett az eső. A fák között egyelőre nem sok víz ért, de megszaporáztam lépéseim a lejtőn. Az eső végül nem volt komoly, félóra után el is állt, a fák lombozata addig is sokat felfogott. Igazi lassú, munkarontó csepergés volt.

Kilátás a Hosszú-hegytől a Hármashatár-hegyig.

Leérve a zöld és a kék jelzés kereszteződéséhez az eső is elállt. Közepes tempóban haladtam tovább a Macska-barlang felé, amely a földútról egy rövid kitérővel, egy tanösvény mentén érhető el. Kezdtem fáradni, hiszen már 25 km-nél jártam, de még mindig jobb állapotban voltam, mint vártam. A barlanghoz vezető szűk csapás egészen mélyre visz, ezért lefelé biztonságosabb a hosszabb kerülőn menni.

A Macska-barlang a Ziribár-hegy keleti lábánál található. Kívülről egyszerű repedésnek látszik, de "járható", majd 130 méter hosszúságú. Egyedül voltam, nem másztam be. A bejárat felől próbáltam képeket kicsikarni a gépemből, de haszontalanul. Ha lemerészkedtek, játszós ruhában tegyétek és lehetőleg ne egyedül.

Én inkább folytattam utamat Csobánkára. A barlangtól felfelé már a rövidebb, meredek úton mentem, ami felfelé használható, lefelé azonban nagyon csúszós. Visszaérve a földútra, a falu déli csücskénél találtam a kék kereszt jelzést. Ez visz be a településre, majd egyenesen erről kell átváltani a sárga keresztre.

Csobánka fölött a képen kissé balra az Oszoly, jobbra a Csúcs-hegy

Részemről ez az előbbi váltás nem történt meg rögtön, sikerült kerülnöm előtte majd egy kilométert, megnéztem a falu egy kisebb részét. Visszaérve a Főtérre találtam egy táblát térképpel az Oszoly-csúcsra vezető és néhány környéki ösvény képével. A csúcsra a keleti oldalon futó ösvény helyett a rövidebb utat választottam, mert miért ne.

A sziklák még takarják a csúcson található keresztet.

A déli oldalon ugyanis még éppen járhatóan meredek a sziklafal. Fokozottan balesetveszélyes, de ésszel közlekedve könnyedén fel lehet mászni a kiálló sziklákon. Az apró laza kőzetet az időjárás letakarítja, így már csak a masszív alapzat maradt, néhol a növények által megkötött talajjal. Lefelé biztonságosabb a csúcsot hátulról, kelet felől megközelítő normál ösvény a sárga jelzéssel.

Jólesett már leülni és falatozni egy keveset. A napot éppen nem takarták felhők, de nem kerültek messzire. Reméltem, hátha megúszom az újabb esőt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!