Húszezer perc Hangzhouban

Közel két hetes móka Kína egyik kevésbé visszataszító városában és annak környékén, öregurasan. – írta: adlersson, 3 hónapja

A kezdetek – Indulás Makaóból

A Magyar Tudományos Akadémia nyelvi ámokfutása következtében már a Google Maps is csak Hangcsouként ismeri Zhejiang tartomány székhelyét, a Budapestnél valamivel nagyobb Hangzhout, ahol azonban, hosszát tekintve, már most majdnem háromszor annyi metróvonal fut, pedig a legtöbbjét még be sem fejezték. A Shanghaitól mindössze egy óra vonatozással elérhető, kellemes hangulatú város első ízben billentette a Kínáról alkotott véleményem mérlegét pozitív irányba, köszönhetően annak, hogy a G20 szeánsz alkalmából rendesen ráncba szedték a várost. Természetesen azonban ezúttal sem maradhattak el a durván egy hónapja átadott közterületeken a gyereküket a földre hugyoztató anyukák, de hát ilyen ez a kínai virtus… Ahogy a címből is kiderülhetett, bő két hetet töltöttem el itt, megismerve a város több részét, illetve hébe-hóba a közeli Shanghaiba, Shaoxingba és Jiaxingba is kitekintettem egy-egy nap erejéig.

Hangzhou belvárosának látképe a Wushan-hegyen (吴山, wúshān) található Chenghuang-templom (城隍閣, chénghuáng gé) kilátójából.

Hangzhou belvárosának látképe a Wushan-hegyen (吴山) található Chenghuang-templom (城隍閣, chénghuáng gé) kilátójából.

Hirdetés

Kínai utamat megelőzően azonban szándékomban állt összekötni a kellemest a hasznossal, és baráti látogatás keretében vízumot is szerezni Makaóban. Korábban eddig mindössze egy fél órás tranzit erejéig voltam csak itt, úgyhogy adott volt a lehetőség a város mélyebb megismerésére. A térképre pillantva igazából mindenki láthatja, hogy tényleg nem egy nagy valami, még Hongkongnál is jóval kisebb, ám annál zsúfoltabb városról van szó, melyet gyakran csak a Távol-Kelet Las Vegasaként tartanak számon, (holott igazából még Las Vegas is eltörpül eme kínai kaszinóbirodalom mellett). A város fő bevételi forrását így a szerencsejáték jelenti, mely egyébként Kína minden más részén tiltott, ebből kifolyólag természetesen özönlenek át az ilyen jellegű szórakozás hívei. A kaszinókkal dúsított Taipa mellett így némi autentikus kínai-portugál környezetet főleg a Makaó-félszigeten találhatunk, melyet akár gyalog is könnyedén bejárhatunk, de a környéket sűrűn behálózó buszok egyikével is felfedezhetjük a térséget.

Makaó látképe a Guia Parkból, háttérben a tényleges Kína részét képező Zhuhai városával és szmoggal.

Makaó látképe a Guia Parkból, háttérben a tényleges Kína részét képező Zhuhai városával és szmoggal.

Mint említettem, a korábban a Portugál Birodalom részként működő kikötőváros hasonló szerepet játszott Portugália életében mint Hong Kong a Brit Birodaloméban, ám Hongkonghoz hasonlóan – bár két évvel később – 1999-ben Makaó is visszakerült Kínához, így az „egy ország, két rendszer” elve alapján működő város lett a második kínai „különleges státuszú terület”, így a Hongkong-Makaó közötti határellenőrzés ellenére magyar útlevéllel 90 napig vízummentesen látogathatjuk mindkét területet.

A nagy jólétben azonban Makaó számos olyan fogyatékossággal küzd, mely ma már minden modern városnak alaptulajdonsága kellene, hogy legyen, így például a buszokon és taxikon kívül legfeljebb csak a méregdrága riksák tekinthetőek a tömegközlekedés egyetlen formáinak. Ugyan készül már valamiféle automatizált tömegmozgató létesítmény, azonban ez már most több hónapos, ha nem éves csúszásban van.

Makaó joggal tudhatja magáénak a világ legzsúfoltabb városa címet, hiszen a település képét ilyen és ehhez hasonló, akár több mint 40 emeletes társasházak is sűrűn díszítik.

Makaó joggal tudhatja magáénak a világ legzsúfoltabb városa címet, hiszen a település képét ilyen és ehhez hasonló, akár több mint 40 emeletes társasházak is sűrűn díszítik.

A zsúfoltságnak köszönhetően így az egyszeri turista a kevés számú zöld terület vagy a luxusplázák és kaszinók egyikében ütheti el az idejét. A fentebb említett Guia Hills és az azon megmaradt világítótorony ugyan kínál egy délelőttre szóló programot, további, ilyen jellegű kikapcsolódásra azonban csak Coloane régióban van lehetőség, mely mindjárt két stranddal (Cheoc Van és Hac Sa), illetve némi túrázással is kecsegtet. Hongkonggal ellentétben Makaóban nem találunk olcsó, lepukkant hosteleket sem, így kispénzű látogatók aligha tudnak itt éjszakákat eltölteni, hacsak nem játsszák végig azt valamelyik kaszinóban.

Gyakorlati tudnivalókról annyit, hogy városszerte 1:1 arányban elfogadják a HK dollárt is, ám a fém 10 dolláros felhasználásával problémákba ütközhetünk. Aki kínai vízumért jönne, azt sajnos el kell keserítenem, ugyanis a makaói kínai konzulátus messze nem olyan nagylelkű mint a hongkongi, így ők legfeljebb 7 napra szóló turistavízumot fognak adni, mely elég nevetséges annak tükrében, hogy pl. Zhejiang bizonyos feltételek mellett, de éppen látogatható akár 6 napig is vízummentesen. Ezt nekem, a neten fellelhető valamennyi erősen outdated információnak köszönhetően magamnak kellett kiderítenem, hiszen a helyi CTS (China Travel Service) volt olyan drága, hogy ez irányú kérdésemet két héttel később, már a kínai tartózkodásom vége felé volt csak képes megválaszolni. A látogatást követően így kínai vízum nélkül álltam tovább Hongkong felé, ahol azonban szerencsémre ismét sikerült azt megszereznem, potom 850 HK dollárért (kb. 30500 forint), így már szabad volt a pálya Shenzhen majd Hangzhou felé.

Utolsó makaói éjszakámon még kerültem egyet Taipa felé, ahol a világ legnagyobb kaszinója, a The Venetian fogadott.

Utolsó makaói éjszakámon még kerültem egyet Taipa felé, ahol a világ legnagyobb kaszinója, a The Venetian fogadott.

Makaóból így kellemes kompozást követően értem át Hongkongba, ahol szinte kizárólag csak a vízum megszerzésének idejét töltöttem el. Ezt követően vettem utam Shenzhen irányába, ahol a Hangzhou felé tartó, mintegy 10 órás vonatút előtt pihentem még egy keveset.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

  • Kansai kalandok

    Rövid bemutató a „tágabb” Kansai régió, Oszaka, Kiotó, Vakajama és egyéb vidékek közreműködésével.

  • Délkelet-Ázsia 5 hétben

    Itt hagyva az európai telet, január végén Márk barátommal Délkelet-Ázsiába indultunk egy 4000 km-es útra.