Izland 2013 - fel a hegyekbe! (1.)

Tudtam, hogy egyszer még visszatérek: 1 Izland-fanatikus, 4 útitárs, 9 nap, 3000 kilométer. – írta: rumos14, 6 éve

Előkészületek, első nap

Előkészületek

2011-ben 3 társammal körbeutaztam az országot, letudva a „kötelező” látnivalókat, megspékelve némi felföldi ízelítővel (úti beszámoló itt). Sokat készültem arra az útra, alaposan megterveztem mindent, és nem is ért csalódás. Legjobban a felföld tetszett, a monumentális hegyek, völgyek, vízesések, a kietlen, elhagyatott tájak, no meg, ahol a lehető legkevesebb turistával kellett ezeken „osztozkodni”.

Tudtam, hogy ha visszatérek, nagyobb hangsúlyt kapnak ezek a helyek, és nem érdemes még egyszer körbeutazni az országot, hasznosabb egy részre jobban összpontosítani. Ez az országrész a déli felföld lett, leegyszerűsítve Landmannalaugar és kb. 100 km-es környéke. Mivel most 4 teljesen új(onc) útitársat szerveztem be, az útba eső kötelező látnivalókat meg „kellett” nézni, persze ezt egy csöppet sem bántam.

Szóval körút helyett csillagtúrák, két bázissal, 5 éjszaka Hellában, 3 éjszaka Kirkjubaejarklaustur közelében. Az autóvezetés édes terhe most rám hárult, illetve figyelembe véve a bejárni kívánt utak minőségét, egy combosabb járgányt, egy saccra 12 éves, emelt kasztnis Land Cruisert béreltünk.

Hirdetés

Videó az útról:[link]
Képek: [link]
Válogatás a képekből: [link]

Július 16-17. Jé, itt még a nap is süt?

Tracklog: [link]

Berlini átszállással július 16-án éjfél előtt érkeztünk meg, a repülőtéren átvettük az autót, konstatáltuk a rossz időt, és egyből az első szálláshelyre igyekeztünk, ami csak kb. 10 km-re volt. Másnap reggel gyorsan összekaptuk magunkat és meglepő módon kellemes napsütésben útnak indultunk. Bejártuk a Reykjanes-félszigetet, lépten-nyomon vulkáni jelenségekkel találkoztunk.

Megnéztük a Gunnuhver és a Seltun geotermikus területeket, a Reykjanesviti világítótornyot és tengerparti sziklákat, majd a Kleifarvatn tavat. Éjfekete lávamezők és zöld mohák mellett haladtunk el. A főváros felé útba ejtettünk egy igazi „csemegét”: egy halszárító telepet, ami igen érdekes volt, már ha az ember túlteszi magát az orrfacsaró bűzön és a több milliárd légyen, akik persze nem tévedhetnek.

[link]

[link]

Letudtuk a kötelező vásárlást a Bónusban, majd következett Reykjavík. Bevallom őszintén, nem ez a kedvenc városom és nem is tartom kiemelkedő izlandi látnivalónak a várost… A Hallgrimskirkja templom egyedi, különleges a jellegzetes északi stílusjegyek és a minimál berendezés alapján, a Laugavegur bevásárló utcát érdemes végigjárni, de kb. ennyi. Nem maradt bennem hiányérzet.

Inkább gyorsan továbbhaladtunk a Nesjavellirben található, Izland legnagyobb geotermikus erőműve felé. Innen egészen Reykjavíkig szállítják az elektromos áramot és a meleg vizet, ez utóbbit impozáns csövek jelzik a 435-ös út mentén. Mivel a Thingvellir Nemzeti Parkot sem tartom kiemelkedő látnivalónak - inkább csak a történelmi jellege miatt mennek oda sokan -, a Thingvallavatn-t délről kerültük meg, majd a környék egyik legjobban rejtett titkát, a Bruarfoss vízesést néztük meg.

Ezért alaposan meg kellett küzdeni, mert egyrészt nincs kitáblázva, másrészt egy üdülőterületen kell áthaladni, össze-vissza utakkal, harmadrészt az előző napok esőzései miatt sárban, lápos területen kellett gyalogolni. Persze akkor még nem a bakancs volt rajtam, így többször vissza akartam fordulni, de szerencsénkre egy velünk együtt haladó izlandi család segített, hogy legalább megtaláljuk a vízesést… ami nagyon szép volt, csak addigra már cuppogott a cipőm, így az autóhoz visszatérve felvettem a bakancsot.

[link]

Óriási szerencsénkre mire a Geysirhez értünk, tökéletes idő lett, sütött a nap, de voltak jellegzetes izlandi felhők is, tényleg gyönyörű volt ilyen fényviszonyok mellett látni ezt a természeti csodát. Jókat elszórakoztam a feltörő vízsugár videózásával, fényképezésével. A csak pár kilométerre található Gullfoss, Izland leghíresebb vízesése is nagyon tetszett a szikrázó napsütésben, szivárvánnyal.

A nap végére még elmentünk a Kerid krátertóhoz, sötétkék vize és színes oldala mellett idén már arról is híres, hogy csak belépővel lehet megnézni, de este 8-kor, mire odaértünk, már zárva volt a „pénztár”, így sajnos nem tudtunk kinek fizetni… Már majdnem 9 volt, mire megérkeztünk Hellába, Nonni bácsihoz, akiről majd később fogok mesélni.

[link]

[link]

Az első nap képei slideshow-ban (jobbra-balra nyilakkal lehet lépkedni): [link]

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények