Játékajánló

Pumpkin Jack - A tökkel-ütött

2020 | Steam | Epic Games Store | Képgaléria

Nálam idén korán jött a Halloween, a karácsony pedig kicsit megkésett. Önmagamat megajándékozva végre összetákoltam az új PC-met, január első hetében, egy kalandokkal teli internet -és várostúra után (erről szóló írásomat itt találhatjátok meg). A "na mit toljunk először az új PC-n" kérdésen nem sokat gondolkodtam, a választásom hamar a pár éve megjelent Pumpkin Jackre esett. Ez eredetileg tavaly halloweeni program lett volna, de az végül le lett tudva egy barátnőmmel közös filmezéssel, mely során megtekintettük Tim Burton állítólagos klasszikusát, a Karácsonyi Lidércnyomást (a tökfaragás meghiúsult két lány miatt, akik sikeresen elkapták az orrunk elől az utolsó darabot...). Állítólagos klasszikus, mert ugyan barátnőm imádta (és rajta kívül még rengetegen mások is), én valahogy az egész filmélményt nagyon erőtlennek, dinamikátlannak, karakter -és cselekmény nélkülinek éltem meg, és sokkal inkább érződött azon kép antitézisének, mint amit én Tim Burton munkásságával kapcsolatosan felépítettem a fejemben az évek során. Na de mi köze ennek az egésznek a Pumpkin Jackhez?

Ahogy Burton uraság filmje, úgy a Pumpkin Jack is Részeg Jack (Stingy Jack) kitalált karakterére épít, akinek háttere és története az ír mondavilágban és mítoszokban gyökeredzik. Azonban míg a többnyire gótikus stílusban utazó rendező műve csak magát a karaktert veszi alapul (és helyezi azt egy szürreális, csavart világba), addig Nicolas Meyssonier játéka felfogható az eredeti legenda kreatív továbbgondolásának és közvetlen folytatásának. A Pumpkin Jack története szerint az ördög sötétséggel borította be a világot és az emberiség egyetlen reménysugarát egy eltökélt varázsló jelenti, aki képes lehet megálljt parancsolni a gonosznak. Jack, aki évtizedek (sőt, talán századok) óta a limbóban ragadt (se a mennyben, se a pokolban, kvázi élet és halál között), visszatér a földön járók közé az ördög jóvoltából, azzal a feladattal, hogy pusztítsa el a varázslót, és akkor megbocsátást nyer (méghozzá az eredeti mondában történtek miatt, amikor Jack háromszor is túljárt az ördög eszén). Így kezdődik hát Jack, a tökfejű kalandja - ez esetben szó szerint.

Ami rögtön egyértelművé vált számomra, az az, hogy a Pumpkin Jack meseszép és rémesen hangulatos. A már-már vízfestékekre hajazó vizuális stílust kiválóan komplementálja az élénk, bátor, kontrasztos színhasználat, az úgy alapvetően a kissé tündérmesékre emlékeztető környezeti és karakterdizájn, na meg a fantasztikus technikai háttér (egyszerűen roppant örömteli élmény betonstabil 120 FPS, vagy akár 175 FPS társaságában ugrani, mozogni, harcolni, és elmerülni ebben a varázslatos világban). A zenék mindemellett valóban magával ragadóak és szórakoztatóak, melyekből sokszor képes voltam kihallani ismerős motívumokat (az egyikben történetesen felismertem a már említett Burton-mese egy-egy dallamát, máskor pedig egy-egy komolyzenei klasszikust hallottam újra felcsendülni, csak halloweeni hangszerelésben). Az igazat megvallva azonban, az első pálya teljesítését követően még cseppet sem győzött meg a játék és komoly aggályaim voltak vele kapcsolatban. Azt éreztem, hogy ha a maga módján is, de ez a mű Tim Burton filmjének sorsára fog jutni - stílus a mélység és a tartalom fölött. Egyszerűen nem éreztem, hogy meglett volna a kellő mélységű interakció, a pályafelépítés is valahogy túl egyszerűnek tűnt és összességében véve sekélyesnek éreztem az általános gameplay loopot. Na de aztán...

A második pálya kellett ahhoz, hogy a játék klikkeljen a fejemben egyet és sikeresen magával tudjon ragadni. Ez volt az a pont, ahol realizálódott bennem, hogy bár az alkotás rövid (a menüből kifolyólag előre tudtam, hogy csak hat pálya van), de minden egyes helyszín teljesen mást fog nyújtani (mind mechanikailag, mind hangulatilag, zeneileg, stb.), ezzel garantálva a friss és magával ragadó élményt. Új ellenfelek, újfajta környezet, új boss (vagy bossok), új mókás karakterek, újfajta módok és eszközök az utazásra (gombákon ugrálva, csillén utazva, lóháton vágtatva, stb.), új, egyedi módon működő fegyverek, na és persze újfajta kihívások, melyek mind-mind más módon veszik igénybe a lehetőséget, hogy Jack letépje a saját fejét (igen, ez egy létező játékmechanika). A Pumpkin Jack hat-hét óra alatt könnyedén kijátszható teljes mértékig. Még a legnagyobb kiadók/fejlesztők erőforrásai is végesek, egy független csapaté meg pláne, itt pedig a lehető legjobb döntést hozták: a játék minden pillanata számít, nincsenek töltelék szakaszok, a mű (persze a saját keretein belül) egyszerűen próbál az elejétől a végéig változatos lenni és valami újat mutatni. Ez pedig többnyire sikerül is neki, legnagyobb erényeként ilyen téren pedig a bossharcokat emelném ki, melyek mindegyike tökéletes záródarabként szolgált egy-egy területhez.

Az értékelés azonban mégis nehéz. A Pumpkin Jack egy szórakoztató, stílusos, szívvel-lélekkel összerakott akcióplatformer, aminek ráadásul sztori szinten sincs szégyenkeznivalója (olyannyira nem, hogy én több mókás pillanatot és jóval érdemibb cselekményt véltem felfedezni benne, mint Burton 1993-as meséjében). Viszont vannak olyan csetlései-botlásai, amik néha-néha kizökkenthetnek a játékélményből. Például nem tudom, hogy jött az a "zseniális", kőkorszaki dizájnfilozófiát idéző ötlet, hogy a víz öljön - sokszor már akkor is, ha csak a karakter lábujját mártom bele a folyóba. Vagy az, hogy sokszor egészen kis platformokon kelljen ugrálni, úgy, hogy a karakter ahhoz képest túl nagyokat mozog / túl csúszósan. Az azért jelzésértékű, hogy a 36 elhalálozásomból mindösszesen 2 volt ellenfelek miatt (viszont legalább ezen helyzetekben vicces üzenetekkel emlékezik meg Jackről a játék). Ilyenkor kicsit olyan érzésem volt, mintha a fejlesztők kihagyták volna a "hogyan készítsünk platformer játékot" tantárgy első óráját. Na de a mérleg képzeletbeli mutatója azért mégiscsak erősen a pozitív irányba dől. Nagyon jól szórakoztam ezzel a játékkal (miután sikerült elkapnia engem) és könnyen lehet, hogy a zenéit később is elő fogom venni, annyira telibe találtak. Viszont amennyiben tehetitek, ne 30 eurós áron húzzátok be, mert azt eléggé vaskosnak érzem érte (szerintem maximum 10 dollár reális ár, bár én még ennél is olcsóbban szereztem be).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!