Hirdetés

Játék egy és két CPU-val, AMD K10 alapokon

Vajon egy (két) 2007-ben megjelent szerverprocesszor hogyan teljesít napjainkban játékok alatt? – írta: bacsis, 1 hónapja

Bevezető

Nem valami frappáns cím. Ráadásul több címen is gondolkodtam, mert a cikkben több mindenre keresem, és remélhetőleg meg is kapom a választ. De majd akkor legyen úgy, hogy a látottak alapján az összegzésemet fogom egy kicsit jobban kifejteni.

Hogy miről is lesz ebben a cikkben szó? Egy MSI K9ND Speedster 2 alaplapról, és a benne található 2 db Opteron 2354-es CPU-ról. Eme cikkemben azt fogom megnézni/bemutatni, hogy ez a konfig, ezek a CPU-k hogyan boldogulnak el (el kicsit sarkítva) a napjaink játékaival.
De mik is ezek az Opteron 2354-esek? Hát egy kicsit ismerkedjünk meg velük!

Hirdetés

A történetbe ott kapcsolódunk bele, hogy 2006-ban az Intel a Core architektúrával, a Core 2 Duo és Quad (illetve az ezekre épülő Xeon) CPU-kkal hatalmas előrelépést hozott a CPU-k frontján, amire természetesen az AMD-nek is megvolt a válasza. Igaz, némi késéssel, de 2007. szeptember 10-én bemutatta a K10-es architektúrát, és az erre épülő Phenom (1) és Opteron CPU-kat. Míg az Intel lényegében egy új architektúrát készített az akkor megjelent aktuális processzoraihoz, addig az AMD a korábbi K8 architektúrát reszelte tovább, s igaz, több fontos újítást is bemutatott a K10-zel, de mint utólag ismerjük a sztorit, sajnos nem sikerült felvenni az Intellel a versenyt. Ettől függetlenül számos asztali- és szerverprocesszor került forgalomba. A K10-es architektúrára épülő szerverprocesszorok már a 3. generációs Opteronok voltak és a Socket F tokozást használták.

Sokaknak újdonság lehet, hogy az AMD az Opteron, azaz a kifejezetten szerverekbe szánt processzorainál az LGA tokozást használta, amit az Intelnél az LGA775-tel ismertünk meg. A Socket F-et még LGA1207 néven is ismerhetjük.

Az ebbe a foglalatba illeszkedő Opteron CPU-k 65 nanométeres SOI gyártástechnológiával készültek. Ezek a processzorok a piacon elsőként tudtak felmutatni egy szilíciumlapkán 4 különálló CPU-magot a processzoron belül. Ezek a magok a Barcelona nevet kapták. Ezt azért érdemes kiemelni, mert ekkoriban az Intel megoldásai úgy néztek ki, hogy egy CPU-n belül két-két szilíciumlapka volt "összedrótozva", s mindegyik lapka tartalmazott 2-két CPU-magot. Igaz, a végeredmény az Intel oldaláról is 4 CPU-magot jelentett, de azokról nem lehetett elmondani, hogy natív négymagosok lettek volna.

A K10 további újítása, hogy megjelent az L3 Cache, amelynek 2 MB volt a mérete. Ezen kívül minden egyes CPU-mag kapott még 512 KB L2 gyorsítótárat is. A memóriavezérlő, ahogy a korábbi K8-as architektúránál, úgy itt a K10-nél is a CPU részét képezi, amely ez esetben a DDR2-es modulokat támogatja, kétcsatornás módban.
SIMD utasításkészletből az MMX, a jó öreg 3DNow!, és az SSE-SSE3 támogatott, illetve itt lett először bevezetve az SSE4a is. Természetesen a 64 bites utasítások és a virtualizálás is támogatott.
Sajnos a K10 architektúra nem volt jó barátságban a magas órajelekkel, így ezeknek a CPU-knak az órajele elég alacsony lett, s ez nem csak mai szemmel nézve igaz.
A Socket F tokozású 65 nanométeres gyártástechnológiával készült Opteronok órajele 1700 és 2500 MHz között volt elérhető. Ez valószínűleg annak volt betudható, hogy hiába a négy teljesen különálló CPU-mag egy lapkán, de annak nagyobb mérete és komplexitása nem tette lehetővé a magasabb órajeleket.
A cikkben szereplő Opteron 2354-es processzorok órajele 2200 MHz-re lett hitelesítve. A K10 architektúra számos energiagazdálkodási újítást is bevezetett, ilyen a CoolCore Technology, és a korábbi PowerNow! továbbfejlesztése, ami itt már Independent Dynamic Core Technology-nak lett elnevezve. Ezek lehetővé teszik, hogy a CPU-nak le/kikapcsoljanak a nem használt részegységei, illetve a CPU-magoknak egymástól függetlenül szabályozható az órajele terheléstől függően.
Az Opteron 2354 átlagos (tehát nem a maximális!!!) TDP értéke 75 W-ban lett meghatározva.

Tehát egy 2007-ben megjelent, 2 db négymagos CPU-párt szeretnék letesztelni pár éves, illetve többé-kevésbé mai játékokkal, hogy mennyire képesek, már ha egyáltalán képesek futtatni.
Ahogy fentebb írtam, ezek a processzorok DDR2-es memóriát támogatnak, így természetesen azokat fogom felhasználni, összesen 16 GB-ot, ami még mai szemmel nézve is elégséges a játékokhoz. És mivel azt szerettem volna, hogy a játékok sebességét csak a CPU-k teljesítménye határozza meg, így igyekeztem minél erősebb VGA-kártyát használni, hogy VGA-limitbe semmikép se kerüljön a rendszer. Így ezt a feladatot egy GeForce GTX 1070Ti VGA-kártya fogja ellátni.

A VGA-kártyáról most nem szeretnék túl sokat írni, tényleg csak egy mondatban annyit, hogy ezt így 2021 elején a közép-felsőkategória tetejére, és/vagy a felsőkategória aljára helyezném el. Full HD felbontáshoz a Cyberpunk 2077-et leszámítva kb. mindegyik játékot ki tudja szolgálni maximális részletesség mellett/közelében. És nem, Cyberpunk nem lesz a tesztben, az nem indul már el ezen a konfigon, mert kell neki az AVX utasítás.

Az alaplapról viszont még pár gondolatot megosztanék. Az MSI K9ND Speedster 2 alaplapja tehát 2 db Socket F CPU-foglalatot biztosít. Mindegyik CPU mellé 4-4, azaz összesen 8 db DDR2 memóriafoglalat van biztosítva. Az alaplapon az nForce 3600-as chipset kapott helyet, amely a PCI Express 1.0a-t támogatja (itt még nem képezte a CPU részét a PCI Express-vezérlő), az alaplapon fizikailag 2 db PCI Express x16 portot találunk VGA-kártyáknak, amelyek x8-x8 felállásban támogatják az nVidia féle SLI-t. (Egyszer megkínáltam a rendszert 2 db GTX285-tel. két CPU, 2 GPU, fűtött a konfig rendesen, elhihetitek.)
Továbbá van még egy x8-as PCI Express csati, és 2 db "klasszik" PCI-port is. Először egy kicsit tartottam tőle, hogy a PCI Express 1.0 szabvány nem fogja megenni a GTX1070Ti-t, és a félelmemnek bizony van alapja, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy az S939-es (AMD) alaplapok a Radeon HD4000, és a GeForce GTX200-as szériánál újabb kártyáival nem indulnak el, de ugyanez igaz a már újabb AM2-es alaplapok tetemes részére is, és Intel oldalon is ez tapasztalható a korai LGA775-ös alaplapoknál. Ennek nagyon röviden az az oka, hogy a korabeli lapoknak a PCI Express tápellátása nem elégséges az újabb VGA-kártyákhoz, ám a komolyabb alaplapok kaphattak ezeknek a VGA-kártyáknak megfelelő tápellátást, így néhány korabeli PCI Express 1.0-s alaplap is képes elindulni újabb VGA-kártyákkal (igaz nagyon nem ez a jellemző). Így ebben bíztam, hogy elvégre mégiscsak egy workstation lapról beszélünk, és szerencsére nem is volt semmi gond, pöcc-röcc indult a gép a GTX1070Ti-vel.

A cikk elején már utaltam rá, hogy több dologra is keresem a cikkemben a választ. A másik pedig, hogy a mostani játékok mennyire skálázódnak jól 4 CPU-mag fölött. Persze a neten rengeteg tesztet látunk, ahol különböző aktuális 4-6-8 magos Intel, és AMD CPU-kat tesztelnek játékokkal, de az eltérő architektúra, és az eltérő órajelek miatt nekem ezekből sohasem egyértelmű, hogy mennyire határozza meg a plusz CPU-mag a játék sebességét, arról nem beszélve, hogy az esetek tetemes részében ezekben a tesztekben inkább jellemző a VGA-limit. Szóval a tesztet úgy készítettem el, hogy a játékokat futtattam 1 db Opteron 2354 CPU-val, tehát 4 CPU-maggal, és 2 db Opteron 2354-es CPU-val, azaz 8 CPU-maggal.

Igyekeztem csak a legfontosabbakat leírni a platformról, de azért így is elég hosszúra sikeredett. A könnyebb átláthatóság végett lássuk tehát a tesztkonfigot:

- MSI K9ND Speedster 2 alaplap
- 2 db Opteron 2354 CPU 2,2 GHz 2x4 CPU-mag
- 8x2 GB DDR2 RAM
- GeForce GTX 1070TI 8 GB VGA-kártya
- WD Raptor 150 GB + 750 GB HDD
- Windows 7 SP1 x64 operációs rendszer
- 500W PSU

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények