Bevezetés

Kezdjük ott, hogy nem akartam egy havi fizetésemet telefonra költeni, úgy vagyok vele, mint a napszemüvegekkel. Nem szeretem, ha szemembe süt a nap, de azt sem, ha van nálam valami, ami leköti a figyelmem 80%-át, mert egy egész hónapig kell érte dolgoznom, ha ráülök, elveszítem. Túl sok stressz. Ezért veszek egyszerű szemüveget, ami tetszik és sötétít, de nincs ráírva, hogy nagyon jó márka, kamuból sem.

A telefonnal hasonló a helyzet, nem sok készülék bírt nálam egy évnél többet. Ezért én 1 évre tervezek. De azt szeretném, ha 1 évig korszerű okostelefonom lenne, aminek minden funkciója jól és gyorsan működik. Lehetőleg szeressem is, de ha valami történik vele, elveszik, eltörik, akkor azért ne kelljen egy újabb hónapig csak azért dolgoznom, hogy pótoljam.

Xiaomi, első hallásra elképesztően idegen és számomra gagyi neve van. De ha valaki nem „kínaitelefon szűz”, azért tudja, hogy nagyon ígéretes és elképesztő tempóban fejlődő cégről van szó. Akik annyira komolyan gondolják a minőséget és a fejlesztést, hogy vezetőnek azt a Hugo Barát szerződtették, aki ezelőtt az Google-nek dolgozott és az Android fejlesztését irányította.

Nekem fontos szempont volt, hogy nem akartam MTK-t(nem degradálom a Mediateket, nagy utat tettek meg, és szép jövő előtt állnak, olcsók, és középkategóriában most is főként ár/érték arányban kiválók), egy THL T100S-t használtam, amit imádtam, a róla szóló tesztemet el is olvashatjátok itt. De kellett valami, aminek megbízható a GPS-e. Így néztem valamit Qualcomm SoC-vel. Nagyon szemeztem a MI3-mal, de az árát most nem akartam kifizetni. Így esett a választásom a kistesóra, a REDMI 1S-re.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!