Bevezetésképpen

Réges-régen, amikor az első Siemens telefonjaimat gyűrtem, még senki nem gondolt volna arra, hogy lesznek olyan világmárkák, akiknek már nem lesz érdeke elnyűhetetlen, minden funkciójában tökéletes kütyüket gyártani.

Akkor volt a kínai gagyi, és a márkás telefon. Mostanra egyre nehezebb a sok reklám, és divatcikk között olyan telefonokat találni, amik tényleg fogják a kertben a ház Wi-Fi-jét, vagy a garázs mélyén is hajlandóak rácsatlakozni a mobilhálózatra, és ezen túl sincs valami tűrhető, de mégis zavaró hibája. Persze 150.000 fölött már a nap is selymesebben melegít, jó pénzért ott vannak a Steve Jobs örökségek, és más csúcskategóriás klubtagok.

Na de megéri ez egy mindennapos használatú 8 collos zsebgépnél is? A baráti köröm hiperszuper iPadjei egyre növekvő számba szereznek be egy vékony, de annál látványosabb töréscsíkot a képernyőjükre. Ezen felbuzdulva gondoltam volna, hogy inkább veszek sűrűbben újat, ugyanannyi pénzért. Ami márkátlan cuccot láttam, inkább csak kisgyerekeknek jók, a játékot talán még viszik, de a Wi-Fi szóra bírásához már nem árt néhány nyugtató tabletta magunkhoz vétele. Majd jön az „ennyi pénzért frizbinek is megérte” megnyugvás.

Utána következnek a kis hazánkban tervezett, Kínában gyártott, garanciában már jobbat nyújtó versenyzők. Így már biztosítva vagyunk, ha hirtelen elhalálozna valamelyik funkciója. Viszont ezekről sem hallottam sok biztatót, és sikerült is belefutnom egybe, amelyikkel ki kellett menni az udvarra mobiltérerőért, ha Skype-olni támadt kedvem. És mintha árban is valahogy kicsit jobban megnyomnák a cerkát. 3. verzió: Kínából rendelni.

De a mostani dollár-árfolyam és egyre jobban működő vámellenőrzés mellett nekem már nem érte volna meg. Igaz, egyszer elfogynak a raktárkészletek, és a nagykereknek is ugyanúgy drága dollárért kell behozatniuk az új árut, és újra helyreállhat a rend. Az ár ugye a képernyőátló szerint is növekszik, de a 8”-9”-os kategória valahogy kiemelkedik az árgörbéből. Azonos minőségben a 7”-osok 30 és párezer, a 10” 55-60.000, A 8”-os gépek viszont 50 körül vannak.

Sok tesztolvasás és utánajárás után nálam végül ebben a szegmensben az Asus MeMoPad HD 8 ME181CX és a Lenovo A8 maradt fenn a rostán. Mindkettőről elég jókat lehet olvasni, az Asus előnye a sok magyar nyelvű (számomra jobban érthető) teszt volt, és a fényesebb kijelző. A Lenovo TAB A8 (5500H) kevesebb pénzért 16GB-os belső tárhelyet, és mobilnet támogatást ad, ráadásul, ahol vettem, azt is adnak hozzá kedvező áron.

Végül kézbe véve mindkettőt egyértelműen az A8 tetszett jobban. Puhább tapintású volt a műanyag keret, és a képernyőt is ugyanannyira láttam erős fényben. A fényerőbeni előnyét az Asus elvesztette a tükröződős üveglapján.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!