Egy kis történelem...

Az Excalibur minden kardok kardja, Artúr király mitikus, varázshatalmú pengéje, mely a mai napig legendákat és meséket szül.
Mi lehet a közös benne és a Logitech G700s-ben? Két dolog is. Mindkét harci eszköz az adott kor egyik legjelesebb képviselője, és mindkét eszköz ideje lejárt.

Ezt persze nem a szó rossz értelmében mondom, sőt, a G700s olyan, mint a jó bor, az idő nemesíti.
Jómagam már jó egy éve birtoklom ezt az egeret, és talán kicsit furának tűnhet, hogy valaki ma egy olyan egeret vásárol, ami még az "s" jelző ellenére is már jó 4 éves modell. De ezen döntésemnek sok racionális oka van. Az egyik az ára, a másik, és ez talán egy sokkal-sokkal fontosabb tényező, a gombok száma, az egér kinézete, felépítése.
De ahhoz, hogy megértsük, hogy konkrétan mi vezetett el a döntésemhez, ismerni kell egy kicsit a múltamat, így hadd meséljek kicsit a márkához fűződő kapcsolatomról.

Életem első saját egere egy Logitech volt, még 2000-ben. Igaz akkor még nem létezett a mai értelemben vett "gamer" kategória, sőt, még a mai flancolás is idegen volt a márkától. Pusztán csak végtelenül jó, megbízható egereket gyártottak. Sajnos azonban alig egy évnyi PC-s lét után meg kellett válnom attól a szeretett masinától, csak, hogy 4 évvel később, immár egyetemista koromban egy notebookkal térjek vissza a PC-s táborba. S bár a notebook szintén nem volt "gamer", mivel az a kategória 2004-ben még nem igazán létezett, de egy erőmű volt, dedikált VGA-val, ami jó 1,5-2 évig alázta minden ismerősöm asztali gépét, méghozzá nem kicsit.
Így hát nem csoda, hogy rákattantam a játékokra, és az NFS szériától kezdve, a különféle stratégiai játékokon át, a legkülönfélébb FPS-ek rabja lettem.

FPS. Igen. Ez volt az a szegmens, ami először rávilágított, hogy kéne egy jobb egér, annál a kis 2000 forintos vacaknál, amivel akkor nyomtam (és amiből kb. három havonta vettem egyet, még ma, 13 évvel később is van egy teljesen új, bontatlan csomagolású darabom belőle :) ), és amit félévente, évente cseréltem a kopás/tönkremenetel miatt.

Az első „komolyabb” egerem egy 7000 forintos lézeres játék egér nagyon nem vált be, sajnos pár óra játék után fájt tőle a csuklóm, ekkor szántam rá magam az első komolyabb gamer egérre, a Logitech G5-re.
Akkoriban őrültségnek tartottam a 12 ezer forintot kiadni egy egérért, de úgy voltam vele, hogy egyszer élünk.
Életem egyik legjobb döntésének bizonyult a dolog, a G5 hosszú évekig hű társamnak bizonyult, és együtt másztunk fel a „gamerség” csúcskategóriájába. Klánozás, nemzetközi tornák (szintén nem a mai értelemben véve), s rettegetté váltunk szerte a világban (vagy nem).

Ahogy minden, ez a korszak is véget ért, ahogy felnőttem, benőtt a fejem lágya, és bár online már nagyon rég nem játszok, a gamer vénám megmaradt. Bár már inkább csak a feeling miatt veszek komolyabb egereket, és a kényelem miatt, sem mint hogy tényleg szükségem lenne rá.

Nem volt ez másképpen, mikor a G5-öt G500-ra cserélték. Akkor már nem voltam HC gamer, de a Logitech újításai meggyőztek arról, hogy érdemes váltani. Nekem alapvetően kicsi kezem van, így a 2 oldalgombos egereknél általában csak a hátsót érem el, ám a G500-on a 3 gombos kialakításnak hála még az alsó gombot is elértem, ami nagyban növelte a kényelmi faktort. Eleinte kicsit a free spin görgőtől is féltem, mert a fórumokon elég sok mindent olvastam róla, a tábor egyik fele ódákat zengett róla, a másik fele szénné oltotta. Igaz, ez szinte mindennel így van. Végül persze adtam neki egy esélyt, és nagyon nem bántam meg. Bár játék közben nyilván kifejezetten káros a free-spin, a normál életben, a navigáláshoz, netezéshez elképesztően hasznos eszköz. Hihetetlen módon megkönnyíti az életet, és nem több, mint 2 perc használat után lesz függő az ember.

A G500 után viszont a G500s verzió koránt sem tűnt olyan meggyőzőnek, hogy át akarjak rá váltani. Lényegében csak szenzorban fejlődött, és dizájnban változott, nem váltottam volna rá, ha nem lesz szeretett G500-asom mikrokapcsoló hibás (vagy bekapcsolt az öngyilkos chip).
De mivel az lett, kénytelen voltam beszerezni a legújabb Logitech-et. Igazság szerint már akkor elgondolkoztam a vezeték nélküli váltáson, mert akkor már lehetett kapni a G700-at, sőt talán már a 700s-t is. Ami miatt mégis a vezetékes egér mellett döntöttem, az a vezeték nélküli verzió karcsúcska üzemideje volt. A gyártó által feltüntetett 10 óra igencsak kevésnek tetszett számomra, lényegében napi szintű töltögetést, vezetékdugdosást és macerát jelentett. Attól nem féltem, hogy pontatlan lesz az egér, már akkor nagyon jókat lehetett olvasni a komolyabb vezeték nélküli megoldásokról. De az üzemidő tényleg nagyon elrémített.

Így maradtam tehát vezetékes vonalon. Amit hosszú ideig nem bántam meg, ám mostanában még kevésbé szempont a gamerség, inkább multimédia a fókusz, nem árt, ha a szoba másik végéből is tudom irányítani a dogokat. Erre ugyan van rendszeresítve egy M303-as, de azt néha a laptophoz is használom, és nem szeretem ide-oda pakolászni a vevőegységet. Elérkezettnek láttam tehát a pillanatot, hogy vezeték nélküli egér (és billentyűzet) után nézzek.

Egereim evolúciója

A G700s vásárlása előtt nem sokkal korábban jelent meg a Logitech Prodigy sorozata, és a családban immár helyett kapott egy vezeték nélküli rágcsáló is. Bevallom őszintén elég komolyan fontolóra vettem a lehetőséget, hogy őt választom. Természetesen a többi Logitech terméket is átnyálaztam, de a G család akkori tagjainak többsége számomra elképesztően rondának tűnt.
Szerencsére azóta kezd ismét letisztulni a paletta, de ha azt mondom, G502, G602, G900, G903, akkor sejthető, mi az, ami ellenérzést váltott ki bennem. Az aszimmetrikus, ide-oda görbített, széttagolt, szétvagdalt, tisztán tarthatatlan, ormótlan, számomra giccses formavilág.

Hála a jó istennek, ez a dizájn vonal még az ízléssel nem túlzottan jól megáldott nagyvilágban is kicsapta a biztosítékot, és kellően visszaestek az eladások ahhoz, hogy a Logitech rájöjjön, megbukott ez a dizájn irány, és visszatérjen a klasszikus, egérnek tűnő formavilághoz, amit végre ismét szeretnek az emberek, beleértve engem is, és a nagy nevű profi gamereket is.

A fentiekből sejthető tehát, hogy nálam a G500s/700s óta tiltólistán volt a Logitech ezen formai bűncselekmények miatt. A G403 Wireless Prodigy viszont eléggé tetszett. Vannak elég pozitív tulajdonságai. Az RGB világítás meglehetősen tetszetős, még ha egy egérnél kissé feleslegesnek is érzem, a szenzorról ódákat zengett minden profi és amatőr teszt. Az utóbbi évek ámokfutása után az egér dizájnja is visszakerült az elfogadható, mi több az esztétikailag vonzó kategóriába, így ez is a pozitív irányba billentette a mérleget.

Volt azonban két olyan tényező, ami a mára már kicsit koros G700s felé terelt. Az egyik a már említett gomb téma. Kicsi kezem van, így az oldalsó gombokból általában csak a hátsó(kat) szoktam elérni, ami a G403 esetében összesen egyetlen plusz gombot jelentett volna. Alapvetően nem vagyok egy MOBA játékos, de azért megszoktam már, hogy legalább 2 plusz gombom van az egeremen, erről nehéz lenne lemondanom. Márpedig a G403 vásárlásával be kellett volna érnem 1 plusz gombbal. A G700s-en viszont hátul 4 gomb van, amiből 2-t kényelmesen elérek, van 3 plusz gomb mutatóujjnál, amiből szintén elérek egyet, és van egy gomb a görgő váltó kapcsoló mögött, így összességében 4 gombot is kényelmesen elérek, ami kifejezetten előrelépés a korábbi állapothoz képest.

A másik fő szempont az árazás volt. Míg a WirelessProdigy-t a Logitech 37 ezer forintért vesztegette, addig egy G700s-hez már 23-24 ezer forint környékén hozzá lehetett jutni. Félreértés ne essék. Ha, és amennyiben a G403 minden szempontból jobb lett volna, mint a G700s, beleértve a több gombot, a free-spin görgőt, és egyéb tényezőket, akkor gondolkodás nélkül kicsengetem azt a 37 ezer forintot a rágcsálóért. Mivel azonban összességében számomra a több gomb nagyobb hasznosságot képvisel, mint egy még nagyobb felbontású szenzor, vagy az RGB világítás, végül a G700s-t választottam, amihez nem mellesleg 3 év garanciát biztosít a gyártó, ellentétben a G403 kettő évével.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!