Külső, első benyomások

Nem lehet azt mondani erre a gépre, hogy csúnya, akármennyire nem szimpatizál az illető a céggel. Tetőtől talpig prémium érzése van az embernek, akár csak ha ránéz, akár ha felnyitja, akár ha megérinti. Az Apple logó a tetején egyszerűen királyul néz ki, az, hogy még világít is, csak egy szükségtelen, de mindenképpen ízléses cool faktor.

A matt felületű 15 colos 1400x900-as felbontású képernyő (ami egyébként sajnálatos módon ma is kiemelkedőnek számít az általános 1366x768 mellett) egyszerűen gyönyörű képet ad. Élénk színek, magas fényerő... Nem vagyok egy szakértő ilyen téren, de összehasonlítva a korábban említett ProBookkal, egyszerűen hányingerem támad, ha azt kell néznem. Szörnyen fakónak tűnik a MacBook után.

A fényérzékelő remekül végzi a munkáját, akár a képernyő, akár a billentyűzet háttérvilágításáról legyen szó. Nincsenek random elsötétítések, vagy ugrándozás a fényerőt illetően, ha kell sötétebb, ha kell világosabb, ha kell, világít a billentyűzet, ha nem kell, akkor nem. A kijelző felett egy iSight kamera virít középen, ami tökéletes videóchatre, illetve alatta egy MacBook Pro feliratot találunk, hogy ne felejtsük el, mit használunk.

Maga a billentyűzet egyébként megszokást igényelt, és itt most nem az eltérő billentyűzetkiosztásra gondolok, hanem arra a tényre, hogy ez bizony még nem a „szigetes“ billentyűzet, amihez hozzászoktam és szeretem. Éppen ezért eleinte rengeteget nyúltam a backspace billentyű felé, de miután belejöttem, abszolút jól használhatóvá vált, kényelmes gépelni rajta. A bekapcsoló gomb, a hangszórók és a fényérzékelő szenzorok a billentyűzet melletti két oldalra kerültek, design szempontjából teljesen rendben van.

A touchpaddel kevésbé voltak jó tapasztalataim. Maga a kurzor mozgatása és a scrollozás teljesen rendben van, nagyon kényelmes, de nem tudtam megszokni, hogy magán a tapipadon nem lehet kattintani, csak a gombbal, amiből viszont egy van. Volt is anyázás, amikor először akartam egy fájlt másolni, és próbáltam előhozni a jobbklikk menüt, ... semmi.

Aztán egy gyors Google keresés után rájöttem, hogy két ujjamnak a touchpaden kell lennie, majd azután kell lenyomjam a gombot ahhoz, hogy elérjem a célom. Lehet, hogy ez valami OS-specifikus fétis, biztos élvezi a rendszer, ha egyszerre három ujjal izgatjuk. Talán egy hét használat után mondhatom, hogy kezdek hozzászokni, de még mindig logikátlan és nem kézenfekvő számomra.

A gép elején egy infravörös szenzort találunk, amit sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni, mert a távirányító nem járt a géphez. Mellette a mágneses zárat feloldó gomb van, amin elhelyeztek egy LED-et is, ami jelzi, ha a gép alvó állapotban van. Tőle jobbra egy slot-loading optikai meghajtó van, imádom, bár lemez behelyezésekor eléggé olyan hangot hallat, mintha egy iratmegsemmisítőbe dugtam volna a kedvenc Álom.net DVD-met, nem kis pánikot keltve bennem.

Bal oldalt sorban haladva egy Magsafe töltőport (briliáns), egy USB 2.0-csatlakozó, mikrofon, illetve fejhallgató aljzat található.

Jobb oldalt egy DVI-kimenet, amit örömmel fogadtam, egy Ethernet port, két FireWire, illetve még egy USB 2.0-csatlakozó, majd a kihagyhatatlan Kensington-zár.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!