Grafika és látvány

Még az elején szembemennék az általános vélekedéssel, miszerint a grafika nem fontos. De, fontos! Márpedig azért, mert a játék maga egy grafikai halmaz és hiába élvezetes a játékmenet, hiába lebilincselő a történet, ha az, amit nézel, mindezek közben siralmas, nevetséges, vagy nincs összhangban a többi elemmel.

Hatalmas szerencse, hogy a Mass Effect Andromeda grafikája hozza a színvonalat, amit a Frostbite játékmotornak köszönhetünk.

Mikor először leszálltunk az Eos bolygóra és kiléptünk a Tempestből, azon kaptam magam, hogy egy halk hűha keretein belül vagy öt percig nem foglalkoztam semmivel, mint bámultam a tájat. Elképesztő látványvilága van a bolygók többségének, ami miatt hatalmas tisztelet ébredt bennem a designerek iránt, akik készítették. A fények, az árnyékok, az épületeken megtörő napfény, a háttérben magasodó Remnant torony, mind-mind olyan varázslatos összképet alkottak, amik azonnal beszippantottak a játék világába és nem is akartak elengedni.

Persze, ha közelebbről vizsgáljuk meg az egyes elemeit a nagy egésznek, akkor találunk elnagyolt textúrákat, vagy nem teljesen kidolgozott modelleket, de ezeket csak szándékosan kutatva vagy véletlen nekifutva vesszük észre és csak egy egérmozdításnyira van, hogy ismét az egészet lássuk és újra-újra rácsodálkozzunk. Számomra eddig a legfantasztikusabbra Kadara kénsavas gőzökkel vegyített óriás gomba-fás, sziklás kanyonjai tetszettek. Hosszú percekig gyönyörködtem pár helyen a látványban.

Minden egyes bolygó, amire leszállhatunk, más mint a többi. Találkozunk esőredővel, sivataggal, sziklás, jégbe fagyott bolygóval, sőt, egyszer még egy tűzhányók által tarkított lávabolygón is kikötünk, de sohasem fogjuk azt érezni, hogy "ilyet már láttam", mert minden hely egyedi, másmilyen és mégis mindegyiknek megvannak a szépségei, ami miatt izgalmas élmény felfedezni őket. Főleg a Remnant építmények és a misztikum miatt.

A karakterek kidolgozottságára sem lehet panasz. Nem igazán fogunk mosott textúrákkal vagy nem odavaló elemekkel találkozni. És noha az arcok kérdéskörében megoszlik a véleményem, de általánosságban elmondható, hogy az idegenek jól néznek ki. Sajnos az embereknél már nem ilyen egyértelmű a dolog. Volt a Nexuson egy olyan fickó, akit miután megláttam, vagy két percig görnyedeztem a röhögéstől, hogy melyik készítő öt éves gyereke alkothatta, mert hihetetlen vicces volt.

Bugok:

Grafikai bugok akadnak a játékban. Némelyik hangsúlyosabb, mint a többi, vannak, amikkel csak párszor futunk össze, de van olyan ami állandó társunkká válik.

Egyik ilyen, ami szorosan a mozgási animációkhoz fűződik a végtagok "clipping" problémája. Azaz néha nagyon érdekes szögbe csavarodik a kezünk-lábunk vagy a csapattársaké. Van, hogy átlógnak tereptárgyakon vagy olyan is előfordult, hogy megakadtunk egy láthatatlan falban. De olyan is hogy a csapattársak lebegnek a levegőben, ha kihúzzuk alóluk a talajt, esetleg párbeszéd közben besétál valaki a kamerába és belülről látjuk a fejét.

Szerencsére a képeken látható hibákba csak pár alkalommal futottam bele. A leggyakoribb viszont kétségkívül a levegőben a "dropship"-ből kiugorva beragadó ellenség. Illetve néhány alkalommal tereptárgyon belülről kifelé lőni tudó Kett katonák voltak. Akiket viszont mi nem tudtunk fegyverrel sebezni, hiszen a "falon túl" voltak. Ilyenkor csak területre ható képességgel vagy robbanószerrel lehetett rendet tenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!