Szubjektív vélemény

A billentyűzet maga elég stabil, de ha elkezdem csavargatni, akkor kiderül, hogy lehet. Ez nyilván azt jelenti, hogy nem egy vastag acéllemez képezi az alapját. Ugyanakkor normál felhasználás mellett (sőt, intenzív csépelésnél sem) ebből nem érezni semmit. A lábak is nagyon stabilak, jól tapadnak. Lerakod, ott marad. Ütöd-vered, köszöni, jól van. Ráadásul egyértelműen van benne anyag bőven. Jóval nehezebb, mint az előző két billentyűzetem összesen.
Most mondhatnám azt, hogy ebben az árkategóriában ez az elvárható minimum, de mechanikus billentyűzetek esetében ez szinte a belépőszint. Ne felejtsük el, hogy 30 000 Ft alatt vagyunk. Persze én is tisztában vagyok azzal, hogy ez kb. 6-7 szerese annak az árnak, amit egy hasonló felépítésű, gamer funkcióktól mentes (tehát alap) billentyűzetért kiadnánk. Itt viszont van világítás és gamer funkciók is. Hogyha ezt membrános változatban nézzük, máris kisebb az árkülönbség (például az OZONE Blade kb. 12 000 Ft).

Sok más mechanikus billentyűzettel ellentétben, itt van egy burkolat, ami körbefogja a billentyűket. Ez részben pozitív, mert kulturáltabban néz ki a dolog, részben negatív, mert nehezebben tisztítható, és az esetlegesen beleömlő folyadéknak sincs hol távoznia (mondjuk én még nem áztattam billentyűzetet, de az ördög nem alszik).
A burkolat kellemes tapintású, kissé gumiszerű, de kemény (remélem, nem fog lekopni). A billentyűk enyhén érdesítettek (ez azért túlzás talán, de mindenesetre nem fényesek), sem nem csúszósak, sem nem tapadnak. Az ujjlenyomatot nem igazán gyűjti.
A hivatalos képek alapján az extra funkciók feliratozása a fehér mezőben eléggé elfuseráltnak tűnt, de a valóságban nem is rossz. Ugyanakkor a billentyűk világítása egyértelműen a felső részükre van igazítva, miáltal az alul lévő feliratok halványabbak, mint kellene. ...és itt megint visszatérek arra, hogy a gamer billentyűk piros világítása túl erősnek látszik. Ha ez nem lenne, akkor lehetne magasabbra venni a fényerőt, és talán jobb lenne. Ugyanis a maximális fényerőt túlzásnak érzem még nappal is, úgyhogy az 1. vagy 2. fokozaton használom (3 van, meg az extra fények).
Mindezek mellett a billentyűk elméletileg lézergravírozottak, úgyhogy nem feltétlenül kellene kopniuk, de ezt majd az idő dönti el.
Első blikkre ez egy jó minőségű, kellemes tapintású billentyűzet. A háttérvilágítás miatt szakadjanak meg, de a „mazzag” egész jó, és az elvezetésére is sok lehetőség van.

És ha már „mazzag”. Az a sok polipkarszerű izé a végén. Bizonyos esetekben biztosan jól jön, de én elgondolkodtam azon, hogy mikor. Valaki biztosan szeretné a billentyűzet hátuljába csatlakoztatni valamelyik USB-s eszközét. Talán pendrive, de ugye ez nem 3.0, úgyhogy nincs sok értelme (esetleg telefont, vagy hasonlót tölteni még jó lehet). Mikrofon és füles. Mikrofont még talán, ha külön eszköz (ámbár nekem nincs), de mivel van hangfalam, amin van fülhallgató kimenet is, a füleshez való csatlakozóját már nem is tudnám használni. Valószínűleg nem csak nekem van hangfalam. Aki csak fülest használ, annak jó lehet. Vagy nem, nem tudom. Számomra értelmetlen és fölösleges ez a sok dugasz.

Miután leírtam egy csomó negatívumot, valójában el kell mondanom, hogy elégedett vagyok a billentyűzettel. Na jó, a háttérvilágítást azt nehezen tudom megbocsájtani (és megszokni sem könnyű). Viszont időközben egészen jól ráállt a kezem. Pedig csak pár órája (szerk: időközben pár napja) használom. Az egymás utáni egyforma betűk leütése nem az igazi, de gyanítom, hogy ebben lesz segítségre a „keys effective time response” (és a megszokás, szerk: megszoktam). Már amennyiben nem a legérzékenyebb beállítás van alapból beprogramozva, de ezt még nem tudom.

Az MX Brown kapcsolókat viszont csak a membránoshoz tudom hasonlítani. Jó! Nagyon jó!
Kicsit hosszú az útja és bár elvileg „tactile”, alig érezhető a nyomáspont. Az utóbbi engem nem zavar, sőt, határozottan kellemes. Nem kattog (na jó, egy kicsit azért igen, de csak a végponton), nem zörög, finoman, de stabilan jár. A 45 g-os nyomásérték határozottan puha érzést kelt. Ezen az értéken elgondolkodva arra jutottam, hogy sokaknak a Black kapcsolók 60 g-ja sem lenne sok. Egy keményebb membrános képes akkora ellenállást kifejteni. Ez a 45 g leginkább a laptopok ollós billentyűihez hasonló, már ami a lenyomáshoz szükséges erőt illeti.

Az érzékelési pont elvileg 2 mm, míg a végpont 4 mm. Némi gyakorlással bizonyára el lehet sajátítani, hogy gépelés közben az érzékelési pont környékén használjuk a billentyűket, és akkor nagyon gyors és csöndes tud lenni, miközben a billentyűk útja sem hosszú. Ehhez némi idő kell, de nem lehetetlen. Már most sokkal gyorsabban és pontosabban gépelek, mint korábban bármikor, pedig nagyon messze vagyok a tízujjas gépeléstől (talán hat, vagy hét, ha jó formában vagyok).
A Blue kapcsolók egyértelmű klattyogását nehezen tudom elképzelni, pedig valaki biztosan azt szereti, de ugyanakkor a Red és Black kapcsolók teljes „tactile” hiányát sem tudnám megszokni valószínűleg. Persze még nem próbáltam egyiket sem, de nem véletlenül esett erre a választásom. Ez egy kellemes kompromisszum a finom működés és az érezhető kapcsolás határán.

Magát a billentyűzetet is kicsit kompromisszumosnak érzem, de jó értelemben. Próbálták az irodai, a multimédiás, és a gamer igényeknek is megfeleltetni. Most persze mondhatjuk azt, hogy ami mindenre jó az semmire sem jó, de ez ebben az esetben nagyon nem igaz. A legtöbb ember nem csak egyfunkciós. Számomra pont a numerikus rész és a multimédia nélküli, „csupasz” gamer billentyűzet az, ami használhatatlan (talán kóbor kutyát dobálni). Sőt, én azt is el tudnám viselni, ha a multimédiás rész dedikált gombokat kapott volna (akár membrános billentyűkkel is jó lenne), mert azokat gyakran használom. Néhány alapvető alkalmazás gyorsindítását bizonyára a szoftver segítségével itt is meg lehet oldani, úgyhogy emiatt nem berzenkednék (szerk: idővel ezt is megnézem, de erre még nem futotta az időmből).
Ami határozottan tetszik, hogy a Caps Lock és Num Lock billentyűk világítása akkor kapcsol be, ha aktív a funkció. (Igen, ez azt is jelenti egyben, hogy nincsenek külön visszajelző ledek!)
A Print Screen a másodlagos funkciónál világít (Game Mode), ami kicsit felemás, de elfogadható. Itt jönne jól, ha a gamer billentyűknek kétféle világítása lenne. Alapból fehér, game módnál piros, és akkor a Print Screen is lehetne ilyen.
Viszont a Scroll Lock, aminek a másodlagos funkciója a fény szabályozása, semmiféle világítást nem kapott. Azért ez kicsit fura.

Mindent összevetve le a kalappal az OZONE előtt. Csináltak egy kiváló billentyűzetet, ami 4-féle kapcsolóval is elérhető, és van magyar kiosztás is. Gyakorlatilag minden célra megfelel, ha nem vagyunk nagyon elkötelezettek egy-egy felhasználási mód felé. Hogyha játszanék is, valószínűleg maradéktalanul elégedett lennék. Illetve talán a játékosok által leggyakrabban használt billentyűkhöz adhattak volna valami érdesítettebb, vagy gumírozott kupakot (ahogyan azt sokan megteszik) és célszerszámot a kupakok cseréjéhez.

Ugyanakkor gondoltak a speciálisabb felhasználásra is, hiszen a Strike Battle billentyűzetük „TenKeyless”, tehát numerikus rész nélküli.
A Strike Pro és a Strike Battle is elérhető RGB világítással.

Remélem, hogy az irományommal sikerült kedvet csinálni a mechanikus billentyűzetet eddig kerülőknek, hogy kipróbáljanak egy ilyen eszközt, az ilyesmit keresőknek pedig tényleg csak ajánlani tudom az OZONE termékeit.