A 2. Vh nemrégiben oly elcsépelt és stílusát múltjának vált, hogy mostanra kihaltak, e idővonalra építkező játékok nagy része. Call Of Duty, Battlefield, hogy néhány tényleg a köztudatban is fellelhető játékokról beszéljünk, de rajtuk kívül létezik egy másik nagy zsáner, melynek hódolói nem a „casual” réteg, hanem a foteladmirálisok.

Franchise-t építeni sikeresen erre a csekély létszámú rétegre alapozva kockázatos, és nehéz tökéletes játékot alkotni a kiszemelt célközönség minden igényét kielégítve. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a jövő-menő sorozatok, kisebb indie címek. Ám akad két titán, melyek közül az egyiket most górcső alá vesszük, míg a másik a forró nyár napjaira marad.

Az 1C company idei versenyzője szépítgetett grafikával, új kampánnyal és megannyi kellemes pillanattal fogja gazdagítani a vásárlót, bár a Multiplayer tele van erősen bekorlátolt személyekkel, azért sikerült egy-egy szocializálódásra alkalmas embert találni, de ez ne ijesszen el senkit, mert így nyugodtabban játszhatunk, mintha esetleg World Of Tanks-ozni akadna kedvünk. (Aki nem ismeri, az ne is keressen rá.)

Egyébként a Men Of War-szüzességemet ezzel a játékkal vesztettem el és határozottan kijelenthetem, hogy kár volt eddig várni, mert más, mint a CoH. és ezt jó értelemben mondom. Maga a játék ráfekszik a jól ismert valós-idejű stratégiai alapokra és ezt spékeli meg a komoly taktikai játékmenettel.

Semmi építgetés, kizárólag a játékos eszességére és az egységek ismeretére hagyatkozik. Ez már önmagában elriaszt rengeteg embert, mert ismerjük be, nem mindenki agresszív, egységfüggő játékos.

Vannak, akik szépen lassan építik fel birodalmukat és akkor rukkolnak elő valami „csodával”. Na ez a játék nem nekik szól és a cikk keretein belül megmutatom, miért.

A játékban találunk egy kampányszerű módot, melyben az elérhető 5 frakcióval kell megoldani elég lineárisra sikeredett pályákat.

Persze, az alapokat a halandó játékos itt tanulja meg, és jutalmul XP-t szerez, melynek a szerepe a Multiplayerben keresendő, ugyanis ha a Host esetleg variál a beállításokon, rögtön gátba ütközhetünk, mert nem rendelkezünk a megfelelő szinttel az egységekhez.

Az első napokban, gondolom, rengeteg figyelmetlen emberrel eljátszották ezt, köztük velem is, de mostanra megválogatom, kivel, mikor és hogyan tolom. A kampány mód szóval nem nagy ördöngösség, könnyen végigvihető, ezzel megalapozva a hangulatot, hogy még jó néhány óráig ezt a játékot nyüstöljük.

A Multiplayer mód hozza a szokásos formulát, kapunk LAN módot is, ez által összedobhatunk egy kis partyt a szintén „hobbináci” barátainkkal. Az elérhető játékmódok a következők: Combat (itt egy előre meghatározott mennyiségű ellenséges egységet kell kiszedni, értelemszerűen az nyer, aki előbb eléri a kitűzött célt), Assault Zones (ez alapvetően egy foglald el a meghatározott állásokat mód).

Az nyer, akinek előbb kúszik fel ez által a mutatója a 100-as számig. Van egy csavar, mert csak akkor növekszik ez a szám, ha több pontot tartunk az uralmunk alatt, mint ellenfelünk. Ennek van egy Extreme változata, melyben a 8x8-as pályákon lehet játszadozni. Day Of Victory (egy létesített pontot kell elfoglalni, a sikeres foglaló a győztes), Skirmish (a kampány valamelyik pályáját játszhatjuk újra barátaink vagy idegenek segítségével) és a Frontlines (fel kell készülni egy ellenséges hullámra, majd kitartani a győzelemig, több kör után kerül ki a győztes fél). Személyes kedvencem a Combat, mivel ott igazán csak a taktika játszik szerepet, és hogy a megfelelő helyeket tudod-e elfoglalni, majd tartani és a végén előrenyomulni.

A pályák kidolgozottak, rengetek a fedezék vagy búvóhely-lehetőség a gyalogság számára, szinte láthatatlanok, hasalva a szántómező termései között. Az első meccseim során csodálkoztam, hogy „nini, hogy került mellém ez a bazukás krapek”, aztán fokozatosan rájöttem a titkok nyitjára. Gyalogság szempontjából az összes nemzet ugyanolyan szinten mozog.

Ami viszont kézenfekvő, az a németek dominanciája tankos fronton (felbecsülhetetlen érzés Jagdtigerrel vagy egy Sturmtiger-rel borsot törni az ellenfél orra alá), az oroszok bivalyerős tüzérsége (Sztálin-orgona süvítő isteni csapása), és az amerikaiak sokszínűsége.

A maradék 2 nemzet olyan semmilyen, főleg a japánok, nekik szinte semmi „csodafegyverük” sincs. Ehhez az állításhoz hűen ritkák, mint a fehér holló. Summa-summarum az első háromként felsorolt fél szépen kivan balanszolva az egymás elleni játékra. Az egységeket, az úgynevezett Manpower „nyersanyaggal” tudjuk lehívni a harctérre, ez folyamatosan generálódik az általunk prezentált teljesítmény alapján.

A megfelelő játékszerek jó pályák hiányában mit sem érnek, ám minden talajtípusra találunk csatatért, így a betondzsungeleket a németek lomha tankjai könnyen az előnyükre tudják forgatni, hogy egy pofonegyszerű példával fényezzem a játék taktikai lehetőségeit és térképbeli diverzitását.

Összesen 65 pálya szórakoztatja a nagyérdeműt az online módban, de ezt megspékelhetjük bármennyivel, amennyiben felnézünk a Workshopba, ahol naponta jelentkeznek a modderek friss tartalommal, legyen az multi pálya vagy egyéb nyalánkságok.

A méreteik széles skálán mozognak, néhány termetesebben elég nagy távot kell megtenni, mire eléri a támogatás a csapatainkat, ezért centire pontosan meg kell tervezni minden, nehogy elapadjon a készlet. A készletet szó szerint is érthetjük, mert a tankból ki tud fogyni a lőszer, szintúgy az egyszerű katonákból, de nagyobb gondot jelent egyes esetekben az üzemanyag hiánya.

Mennyit kínlódtam, mikor kifogyott a Tigrisből a benzin és többszöri üzemanyagszállítmány után sem sikerült az acélszörnyeteget megmozdítani, mert az alávaló ellenfél sorba szedte ki a furgonokat és ugye a Tigris nem occó játék, így hatalmas baklövés lett volna otthagyni, de végül ottmaradt.

Más vicces helyzet, mikor a friss IS-3-at egy marék gyalogos szedi le, mert a bokorban hasaltak és a fene se vette őket észre. A gyalogosok közveszélyesek, ez tény, de nem csak a játékban. Érdekes módon a Steam-userek nem közveszélyesek, de némák.

Ez önmagában nem lenne probléma, ha tudnánk, hogy a másik mit akar csinálni. Telepatikus módon elég nehéz játszani, szerintem még a drága jó Albertünk sem tudott volna érdembeli meccseket nyomni így.

Véleményem szerint a Multiplayerben található PC analizáló elég bénára sikerült, mert hiába low-end az enyém is, megfelelő beállításokkal 40 FPS-sel vígan elmegy, míg a nagy kemény „nehogymá nemennyen maxon a gépemen” emberkék laggolnak, szaggat a játékuk, rontják az összhangot.

A játék bőven megéri a pénztárnál lecsengetett összeget. Aki most vágna bele a sorozatba, ne hagyja ki a lehetőséget, mert tényleg a legjobbak közé tartozik, néhány hibáját eltekintve, igen, most rád nézek, blőd egységútvonal-tervező.

Steam Store Page: http://store.steampowered.com/app/244450/