Bevezetés, előszó

7 éves korom óta igyekszem elmélyülni a számítástechnika rejtelmeiben. 8 éves koromban telepítettem először rendszert (egy XP-t több-kevesebb sikerrel), és azóta fejlesztem önszorgalomból tudásomat. Az első rendszertelepítésem óta az életkorom nőttével a kíváncsiságom is fokozódott: ennek köszönhetően megismertem az összes eddigi Windowst, egyre jártasabb vagyok a Linuxok alapkonfigurációjában, és a középiskolai tanulmányaim alatt az informatikai hálózatokról is egyre több mindent tudok.

Egy valami azonban valahogy kimaradt: a hálózati indítás. Eddig a téma nem is igazán érdekelt, hiszen még nem volt szükségem a használatára, ám a cikk megkezdése előtt nem sokkal támadt egy ötletem: milyen jó lenne, ha létre tudnék hozni egy olyan gépparkot, ami merevlemez (és bármiféle közvetlenül kapcsolt tároló) nélkül tudna futtatni egy teljes értékű Windowst. Nem gondoltam volna, hogy lehetséges, de végül találtam pár angol nyelvű leírást a témáról.

A cikkemet végül Bjørn Jentoft útmutatója alapján készítettem: a leírása segítségével a hálózatról induló géppark ötletét úgy sikerült megvalósítanom, hogy nem volt szükségem semmilyen fizetős, vagy korlátozottan ingyenes programra, leszámítva persze a Windowsokat!

A cikkemben megmutatom, hogy hogyan lehet beállítani egy olyan számítógépes hálózatot, ahol a kliensek egy távoli merevlemezt használnak elsődleges merevlemezként (azaz innen futtatják operációs rendszereiket és programjaikat), és mindezt úgy, hogy bármilyen kliens bevonható legyen a hálózatba annak előzetes beállítása nélkül (akár szerver, akár kliens oldalon)!

A következő oldalakon bemutatom a megoldás technikai hátterét, előnyeit és hátrányait, a megvalósítását, és ismertetem a tapasztalataimat is!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!