Doboz, külső

Egy szép nagy dobozt kapunk fehér-zöld színösszeállításban. Kibontva vegyes érzelmekkel küszködve kell túltennünk magunkat azon az egyszerű tényen, hogy nem kapunk a telefonhoz USB-C típusú adatkábelt vagy legalább egy adaptert, ugyanis a töltőről csak ollóval, vagy késsel lehetséges a kábel eltávolítása, amivel lesz egy használhatatlan töltőnk és egy értéktelen kábelünk. Filléres tétel, de jobb lett volna vagy egy csatlakoztatható adatkábelt, vagy egy plusz adatkábelt belerakni a dobozba. A töltő Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis Moto TurboCharger 15-ös, ami Standard: 5V / 1.67A (8W), TurboPower: 9V / 1.67A (15W), TurboPower: 12V / 1.2A (15W) értékekkel tudja az energiát pumpálni a készülékekbe. Lefordítva ez 90-95 perc töltést jelentett, ami közben nem langyos, hanem forró volt a telefon. A rápakolt hátlapot is szépen felmelegítette. Én biztonságosabbnak ítélem meg a lassú töltést, így inkább normál töltőt fogok használni a jövőben, mert nem szimpatikus számomra, hogy töltés közben lazán felmegy az akkumulátor hőmérséklete 39 fokra és az egész hátlap felforrósodik. Normál 2A-s töltővel is fel lehet tölteni 2-2,5 óra alatt az akkumulátort.

[doboz]

A töltő mellett kapunk egy olcsó minőségű fülest, egy SIM tűt, némi leírást és egy Style Shell Mod-ot. Én a "Herringbone Nylon" fantázianév alatt futó fekete ballisztikus nejlonból készült hátlapot kaptam. A Ballistic Neylon-t ugyanaz a DuPont nevezetű cég fejlesztette ki, akik később a kevlárt is széles felhasználási körben elterjesztette a világpiacon. A ballisztikus nejlon nagyon jó becsapódást csökkentő, energiaelnyelő tulajdonságokkal bír és elsődlegesen a II. világháborúban a golyóálló mellények anyagaként került felhasználásra. Sajnálatos módon azonban nem nyújtotta a leghatékonyabb védelmet a különféle lövedékek ellen, így viszonylag hamar, 1966-an leváltotta a Stephanie Kwolek találmányaként szabadalmaztatott kevlár. Ma a ballisztikus nejlont nagy ellenállási képessége és szakítószilárdsága miatt használják hegymászó, barlangász eszközök alapanyagaként, valamint rendőrségi övek, motoros kabátok, késhüvelyek, kenuk gyártása során.

[Herringbone Nylon Style Shell]

Több fajta hátlap is elérhető. Van például piros színű Ballistic Nylon, fekete bőr és 3 különböző típusú fa hátlap is - sima és ezüst tölgy valamint egy kőrisfa. Emellett más gyártók is készítenek hozzá hátlapokat (Incipio). A hátlapok a mágnes segítségével kapcsolódnak és a kamera körüli sziget segíti a pontos elhelyezkedésüket. 1-2 tized milliméternyi mozgást tapasztalhatunk, ha erősen lenyomva fel-le, vagy oldalirányba akarjuk tesztelni a hátlap rögzítésének erősségét. A széleken körömheggyel alányúlva a hátoldal és a hátlap közötti minimális résbe tudjuk lepattintani a hátlapot. Magától viszont biztosan nem fog leesni. A ballisztikus nejlon nagyon kellemes, rusztikus, farmerszerű anyagnak tűnik, amit jó érzés a kézben tartani, de vizes tenyérnél már csúszós lesz.

[Style Shells]

A hátoldal üvegből készült. Több külföldi tesztelő is felhívja a figyelmet arra, hogy picit lágyra sikeredett és ezért nem annyira bírja a karcokat, mint az előlapi Gorilla Glass 4-es panel. A hátoldali karcok megjelenésének elkerülése érdekében ajánlom egy dbrand karbon hatású fólia beszerzését (Külön nincs a Z Play-hez, de youtube videó alapján + a kommentelők szerint is jó a Z Forcehoz való fólia, de a Z-é már nem! + Magyarországra is szállítanak és így 13,95 dollárba kerül.), vagy csak pattintsuk fel a hátlapot, esetleg rakjuk tokba a telefont. Az üveg egyhangúságát alul egy zajszűrő mikrofon, felette a pinek, középtájon egy Moto denevérszárny logó valamint a kamera töri meg.

[Hátoldal]

Az oldalsó keret alumíniumból van, ami "csak" hét milliméter vastag, de elképesztő masszivitást kölcsönöz a telefonnak. Az alsó-felső széleken lekerekítették így a gömbölyded kialakítás is segíti a megfelelő komfortérzetet. A kereten alul középen egy C típusú USB csatlakozó, valamint jobb oldalt egy 3,5 milliméteres jack csatlakozó található. A telefon bal oldalán semmit, jobb oldalt fent pedig három gombot találunk. A ki-bekapcsoló gomb recézett kialakítása megkülönbözteti a hangerő gomboktól, elkerülve így az összetévesztésüket. A gombok nem lötyögnek, stabilan kerültek beépítésre. A telefon tetején bal oldalt találunk egy SIM tálcát. A bemutatott verzió dual SIM-es, de a két darab nano SIM mellett nem kell lemondanunk a bővítés lehetőségéről sem, hiszen a tálca hátoldalára vígan belerakhatunk 256 GB-os microSD kártyát is a készülékbe.

[Sim tálca]

Az előlapon alul bal oldalt találhatunk egy mikrofont, mellette középen pedig az ujjlenyomat-olvasót. Az érzékelő ugyanaz a szögletes, kis kocka, ámde hibátlanul működő panel, mint a G4 Plus és a Z, Z Force esetén. A G4 Plusszal összehasonlítva jobb hatásfokkal működik, ott csak 90 százalékos volt, itt már közel 100 százalék az azonosítás sikeressége. 10 mintát lehet eltárolni az ujjlenyomat felismeréséhez. Home gombként nem működik, de immár bekapcsolt képernyőnél hosszan nyomva ki is kapcsolja a kijelzőt - minimális használatra szorítva ezzel a ki-bekapcsoló gomb szerepét.

Az ujjlenyomat olvasó felett találjuk az 5,5 colos full HD, azaz 1080x1920 képpont felbontású, 403 ppi pixelsűrűségű Super Amoled kijelzőt. A panel maximális fehér fényereje az Android Authority mérése szerint 517 nit, így erős napsütésben is látható marad a megjelenített tartalom. A kijelző felett középen egy Moto logó, bal oldalt a szelfi kamerát támogató előlapi vakut, középen a hangszóró nyílását, közvetlenül mellette pedig a szenzorokat és egy öt megapixeles szelfi kamerát találunk. LED van, de a Moto Display mellett nem használják értesítésekre való figyelmeztetésként itt sem. Boatloader unlock és rootolás kell, hogy működjön, addig csak akkor fog felvillani, ha túlságosan lemerült és úgy rakja rá az ember a töltőre. Először és eddig utoljára csak a Droid Mini-n lehetett találkozni a LED és az akkori Active Display kombinációjával. A Moto M-en azonban a bal felső sarokban újra megjelenik majd a LED, de elhagyják majd a Moto displayt és a Moto appokat.

[Előlap]

A telefon IP52-es védelmet kapott. Ez lényegében a Moto telefonoknál megszokott nano vízlepergető burkolatot jelenti.

Fizikai méretei (156.4 x 76.4 x 7 mm ) ellenére is jó érzés kézbe venni a telefont. A vékonysága egy picit csalóka, mert a kamerasziget kiemelkedik 1-2 milliméterre a hátoldalból, így ténylegesen nem 7mm, hanem a felpattintott hátlappal együtt már közel 9 mm lesz a vastagsága. Érdekes még, hogy a Moto G4 Plus vastagabb ugyan a számok alapján, de ott a fém oldalsó keret és a hátlap kombinációja miatt mégis vékonyabbnak érződik a készülék. A két telefont kézbe véve a G4 Plus mintha egy játék telefon lenne a Z Playhez viszonyítva. Sokkal komolyabb minőséget kapunk immár.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!