Motorola Moto G4 Plus - szellemi örökség?

Az első Moto, mely már a Lenovo bábáskodása alatt készült. Vajon megőrizte a korábbi Motorolák szellemiségét? – írta: ghiottone, 8 éve

Doboz, külső

A csomagolást nem bonyolították túl, de amikor megkaptam, gyanús volt, hogy egy cseppet magas a doboz. Sejtettem, de 100%-ig nem voltam benne biztos, hogy vajon mi Európában megkapjuk-e a Turbo Power töltőt a telefonhoz. ÉS megkaptuk! A többi G4 variáns doboza nem tartalmazza ezt a töltőt és a G4 Play nem is támogatja a gyorstöltést, azonban a G4 és a G4 Plust már a Qualcomm Quick Charge 3.0 szabvány szerinti töltési mechanizmuson keresztül is tölthetjük. A töltőfejen kívül microUSB kábelt és egy egyszerű headsetet kapunk.

A Turbo Power töltő adatai.:
Input: 100-240 V ~50-60 Hz 0,5 A
Standard Output: 5 V / 1,6 A
TurboPower: 9 V / 1,6 A
TurboPower: 12 V / 1,2 A
Power Output: 15 W

A rendszer jelzi felugró ablakban, ha a töltőt csatlakoztattuk és az elsődleges widgeten is. Az alábbi képernyőképen látható widget nem a "sima" időjárás és óra, hanem a Moto Z Droidból kiszedett CommandCenter, amit innen letölthettek.

A töltőn lévő adatok számomra nem sokat mondanak, de 80-90 perc alatt teljesen feltölti 1%-ról 100%-ra a telefont. Közben persze melegszik is rendesen, 60-70% körül, azonban már nem érezni a hátlapon az extrémebb terhelést, ekkora visszavesz.


színvariációk

A Moto G4 Plus alapvetően kétféle színben (fekete és fehér) létezik a retail verziókat tekintve, de a motomakeren keresztül van pár lehetőség a telefon személyesebbé tételére. Kiválaszthatjuk például hogy 2, 3 vagy esetleg 4 GB RAM-ot kapjon a készülék, emellett a háttértároló mérete is variálható, 16-32-64 GB közül „választhatunk”. Idézőjelben tettem, mert még nem mindenhol érhető el ez a lehetőség és 2 GB-os verziót választva lehet 32 GB-os háttértárolót társítani, de 64 GB már csak a 4 GB-os modell kiváltsága. Választhatunk a 8 színű hátlap közül, feldobhatjuk a kamera körüli keret színét, gravíroztathatunk a hátlapra és beállíthatjuk, hogy bootoláskor milyen üdvözlő szöveg fogadjon – de mindez persze nekünk nem elérhető, hiszen nincs hivatalos forgalmazás és a korábban rebesgetett globális (vagy legalábbis európai) online értékesítési felület még sehol sincs.


[a telefon hátoldala]

A hátlap papírvékonyságú, ámde kifejezetten kellemes tapintású műanyag lapka, amely passzentosan illeszkedik és nincs a kamerasziget körül olyan kis huplisodás, mint az X Playnél volt. Az oldalsó keret elvileg fém. Ideje volt, hiszen ha már nem is fém hátlapot kapunk, mint kb. az összes középkategóriás kínai telefonnál, de legalább itt legyen egy kis előrelépés. Megvallom őszintén és nem bánom, hogy nem fém a hátlap, mert így legalább biztos a készülék fogása. Az előlap arányos, de a korábbi Motorolákhoz képest sajnos nagyobb az alsó-felső káva, ezt a pontos fizikai méretek is szemléltetik: 153 x 76.6 x 9.8 mm. 4-5 millimétert nyugodt szívvel lecsíphettek volna a magasságból kompaktabb végeredményért. A 2. generációs G után a sztereó hangszórókat ez a modell sem kapta meg. A felül található hangszórórács felel a zajkeltésért – a szokásos jó minőségben. Alul található a mikrofon lukacskája – mint anno az 1. generációs X-nél. És itt van az elsőre – és másodikra is – nyominak kinéző ujjlenyomat-olvasó is. Ha Moto-t akarsz venni a jövőben, akkor barátkozz meg ezzel a dizájnnal, mert a Moto Z, Z Force és a Z Play is ezt fogja kapni. A kinézete ellenére hihetetlenül pontos és megbízható az érzékelő (99% megvan még zsíros, izzadt ujjal is!). A képernyő 5,5 colos Full HD felbontású, IPS technológiával, a betekintési szögei jók. A kijelző védelméről a Gorilla Glass 3 gondoskodik, a fényerő ugyanúgy brutális, mint az X Play-nél volt. Erős napsütésben is látható marad a készüléken megjelenített tartalom.


[kép a kártyahelyekről]

A Moto G Plus nano vízlepergető burkolatot kapott, így a kisebb záporok, pár csepp víz nem fog gondot okozni számára. Az elődben megtalálható IP67-es védelmet itt valamiért sajnos kihagyták. A telefon tetején található a 3,5 mm-es Jack dugasz, alul pedig egy microUSB csatlakozó. A hangerőt szabályozó gombok és a ki-bekapcs gomb a jobb oldalon helyezkednek el. Az utóbbi recés kialakítású, megfelelő nyomáspontú. Ha megrázod a telefont, akkor nem fognak lötyögni, mint az 1 és 2. generációnál, vagy a már sokat emlegetett X Playnél. A hátlapot lekapva szembesülhetünk a szörnyű ténnyel, hogy nem lehet cserélni az aksit. Miután felocsúdtunk a sokkból, észrevehetjük, hogy a Moto hűen a korábbi megoldásaihoz, itt is 2 SIM + 1 microSD kártya helyét adjuk a júzereknek elv szerint alkotott. Nincs kompromisszum, talán csak annyi, hogy a 2. SIM kártyahely nem tudja a 4G-t és a microSD befogadóképessége maximum 128 GB. Gyárilag 2 nanoSIM adaptert is kapunk, mivel a telefon microSIM kompatibilis, és úgy alakították ki, hogy üresen belerakva sem kell félni attól, hogy véletlenül letörik valamelyik érzékelő.

Minőségben szerintem jó benyomást tesz a G4 Plus külseje, de lehet kötözködni, hogy az ujjlenyomat-olvasó bénácska, miért nem a hátsó „dimple”-be rakták (a Z-n egyértelmű, itt meg úgy voltak vele szerintem, hogy ennyiben legyen egységes, Motora jellemző dizájn elem), a hátlap nem fém, nincs értesítési LED – persze, a Moto Display az smafu? –, és kaphatott volna egy sztereó hangszórópárt a telefon. Viszont kitűnő minőségű a kijelző, példás az összeszerelési minősége és hamisítatlan Motorola.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények