Műholdas helymeghatározás

Ebben a cikkben a műholdas helymeghatározásról és rendszerének felépítéséről tudhattok meg többet. – írta: peugeotmate, 14 éve

Kézi GPS-vevők

Kézi GPS-vevők

A műholdas helymeghatározás fokozatosan részévé vált a mindennapjainknak. A GPS használata nap mint nap szükségessé válhat a tevékenységeinkhez ott, ahol a földrajzi helyzet meghatározásának jelentős szerepe van. A vevők méretének és árának csökkenése hozzájárult ahhoz, hogy az egyszerű átlagemberek számára is elérhetőek legyenek. A GPS személyhez kötődő, életviteli, szórakozási, szabadidő eltöltési és sportcélú használatra egyaránt alkalmas.

Kezdetben a GPS-vevők 6 illetve 12 csatornásak voltak, napjainkban azonban a 24 és 32 csatornásak az elterjedtebbek. (A csatornaszám megmutatja, hogy a GPS vevő egyszerre hány helyről képes jelet fogadni. A Föld egy féltekéről maximálisan 12 jelet képes fogadni a műholdaktól, a többi csatornán egyéb jeleket képesek „befogni”. Jelenleg a felhasználók számára is elérhető 54 csatornás vevő jelenti a csúcsot, ám ez csak a Galileo rendszer befejeztével válik kihasználhatóvá.)
Maga a jelkeresés egy kétdimenziós feladat része. Ahhoz, hogy a jelkeresés sikeres legyen, minden cellát meg kell vizsgálni, hogy az adott GPS-műhold vivő-illetve kódfázisa éppen melyik cellában található az adott időben. A jelkeresést és jelbefogást, mint folyamatokat nagyban segíti az adott GPS-műholdakra vonatkozó előrejelzés. Ha a vevő rendelkezik ezzel az előrejelzéssel (értékkel), akkor nem kell az összes cellát megvizsgálni, hanem elég csak a jel várható értéke körüli cellákban keresni. A műholdak befogása hosszú ideig is eltarthat, ha a jel gyenge vagy éppen nem áll rendelkezésre. (A közvetlen jel mindig korábban érkezik meg a GPS antennájára mint a visszavert jel.)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!