Bevezető

Bevezető

A GeForce - Radeon "háború" egyik legfontosabb tanulsága, hogy a nyers erő a hardverben nem feltétlen jelent teljesítménybeli dominanciát - a megfelelő szoftveres támogatás nélkül az extra lóerők nem elegendőek. Sosem volt ez olyan egyértelmű, mint 2012. márciusában, amikor az nVidia az eredetileg felső-középkategóriába szánt Kepler architektúrás GK104-es chipet indította harcba az AMD csúcskategóriás Tahitije ellen, és a meglehetősen felpörgetett GTX 680 nem csak a HD 7970-et győzte le, hanem még a később kiadott, 10-12%-kal felgyorsított HD 7970 GHz Editiont is.

Ez az állapot maga volt a pénzügyi paradicsom a performance koronát mindig is fétisként kezelő nVidiának - azonban a szoftver ismét közbeszólt. Az AMD drivereket előállító részlege összeszedte magát, és szép lassan, 8-9 hónap alatt egyre magasabb szintre tornázta a HD 7000-es VGA-k teljesítményét, olyannyira, hogy, bár a zöld oldal driveresei sem Hawaii-on üdültek, a HD 7970 GHz Edition jelentősen elhúzott a GTX 680-tól, és a korábbi király ellenfele ismét a HD 7970 lett - amelyet immár legalább annyi játékban nem tud legyőzni, mint amennyiben még igen. Az nVidia 2013. elején ezért bevetette a "titkos" fegyvert - a GK104-nél kétszer, a Tahitinél pedig 65%-kal nagyobb GK110-es GPU-t lehozta a desktopra, és a szerényen csak GTX Titan-nak keresztelt kártyával visszaszerezte az elsőséget az egy GPU-s kártyák mezőnyében.

Az 1000 dolláros Titan azonban sokaknak nem felelt meg, akik a 400-500 dolláros ársávban szerettek volna VGA-t venni (és erre a célra a 650 dolláros árú, szintén GK110 alapú GTX 780 sem teljes mértékben alkalmas), így fontos volt, hogy a kisebb Kepler chipekre épülő GeForce-ok is versenyképesek maradjanak a konkurens piros ajánlatokkal, ugyanis a kompetitív árcsökkentés nem éppen a zöldek kenyere. Így az nVidiának is szüksége volt további komoly driveres optimalizációkra - annál is inkább, mert bár lassan, de továbbra is csordogálnak azok a játékok, amelyek jelentős sebesség-előnyben vannak a pirosak hardverén, és miután a legutóbbi két ilyen játék (Tomb Raider, GRID 2) igencsak komoly vásárlóbázissal is rendelkezik, ezeket a lemaradásokat már nem lehet kifogásokkal elütni.

Ezen okokból kifolyólag aztán zöld oldalon is egyre inkább szükségessé vált a "csodadriver" eljövetele. A ForceWare 320-as széria első bétái igencsak ígéretesek voltak ebből a szempontból - számos játékban kisebb-nagyobb mértékben gyorsították a GTX 600-as és GTX 700-as szériákat, tovább javítottak a Tomb Raideren, és végül a GRID 2-ben egy igencsak dicstelen teljesítményt hoztak, ha nem is megfelelő, de legalább emészthető szintre. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy a sok kisajtolt extra fps mellett légy keveredett a levesbe - mind a bétákkal, mind a WHQL minősítésű 320.18 driverrel kapcsolatban számos felhasználó jelzett stabilitási problémákat. Tovább súlyosbítandó a helyzetet, néhányaknál a problémák egy korábbi driver visszaállítása után sem szűntek meg - ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy a driver fizikailag károsította a hardvert is.

Értelemszerűen ezek a hírek meglehetősen komoly hullámokat váltottak ki a játékosok körében - és bár az nVidia igyekszik minden eszközzel megoldást találni a problémákra (bővebben ld. a pH! cikkét), annak nincs túlzottan jó üzenete, hogy a hibák okát egyelőre nem sikerült megtalálniuk.

Nyilván egy ilyen helyzet érdekes kihívást jelent a VGA-piacon manapság amúgy is unatkozó elemzőknek - a saját eszközeimmel én is igyekeztem kideríteni, mi állhat a probléma hátterében.

Kepler alapokon üzemelő, meg nem nevezett videokártya

A 320-as széria problémáinak tünetei

A gondok ismérvei roppant egyszerűek - egyes játékok random vagy megismételhető módon lefagynak a 320-as driverek használata mellett. Azonban a részletek erősen eltérőek lehetnek:
- A kilépéses fagyás a leggyakoribb, de kék halál is előfordulhat
- Jellemzően újabb játékokra panaszkodnak a felhasználók, de régiek is fel-felbukkannak
- Nem csak a játékok érintettek, van, akinek csak és kizárólag a Firefox fagy
- Nem csak a Kepler alapú videokártyák érintettek, számos jelentés érkezett Fermi (400-as és 500-as sorozat) alapú VGA-k tulajaitól, sőt, még GTX200-as kártyák is felbukkannak a jelentésekben.

A probléma javítása természetesen egy korábbi driver visszatétele. Azonban itt sem egyértelműen jók az eredmények:
- Az esetek többségében megszűnnek a fagyások
- Sajnos azonban előfordul, hogy a másik driver telepítése nem sikerül, ezért a felhasználó driver nélküli állapotban ragad
- Elméletileg létezik az a probléma is, hogy a felinstallált korábbi driver mellett is maradnak a fagyások, de ilyen konkrét esetekről nem olvastam. Ettől függetlenül az elemzésben erre az eshetőségre is kitérek.

A tünetek és az érintett konfigurációk sokfélesége miatt gyanítható, hogy nem egy, hanem több probléma is áll a fagyások hátterében - ami persze az nVidia dolgát nem könnyíti meg. Sem az enyémet :)

A teszt módszere és eszközei

A 320.18-as driver működését a 314.07-es meghajtóval vetettem össze, megmérve a teljesítménybeli különbséget, és figyelve az esetleges stabilitási problémákra, ill. vizuális eltérésekre. Először megvizsgáltam, hogy a referencia-órajelek mellett milyen előrelépést hoz a 320.18, majd a gyárilag túlhajtott VGA saját default órajelein is elvégeztem a méréseket, hogy lássam, okoz-e a több, mint 10%-kal magasabb core órajel gondot.

A következő konfiguráción futottak a tesztek:

A táblázatban a VGA-nál feltüntetett zárójeles értékek talán igényelnek kis magyarázatot: a GTX 660 Ti a Boost technológiának köszönhetően nem a névleges 915 MHz-es, hanem a "boostolt" 980 MHz-es órajelen ketyeg (az OC beállításban 1033, ill. 1110 MHz), ill. a videomemória órajele fizikailag 1502 MHz, az effektív órajel pedig a gDDR5-ös lapkák esetében ennek négyszerese.

A tesztben használt játékok:
- Hitman Absolution
- Sleeping Dogs
- Sniper Elite V2
- Unigine Heaven 4.0
- GRID 2
- Tomb Raider

A mérések a következőképpen készültek:
- A CPU és a videókártya által nyújtott teljesítményt minden esetben a FRAPS mérte.
- Az átlagos fps értékek a FRAPS által mért átlag fps átvételével keletkeztek.
- A minimum fps-ek a FRAPS által mért képkocka renderelési időkből egy statisztikai alapú módszer használatával állnak elő. A módszer előnye a FRAPS által adott minimum fps-ekhez képest, hogy kiküszöböli az egyszeri fps eséseket (pl. egy rosszkor felbukkanó HDD művelet miatt), és kimutatja a microstutteringet és a hasonló fps fluktuációs problémákat.
- Minden tesztfutam háromszor került lemérésre, és a grafikonokra a három mérés átlaga került. Ha a három mérésből valamelyik feltűnő eltérést mutat, akkor ott az egész mérés ismétlése szükséges – ezen teszt során ilyen eset nem fordult elő.

Lássuk akkor a tesztek eredményeit!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!