Október 11. - A Coming out világnapja

Az előbújás fontossága, illetve a büszkeség

Az előző oldalon a kíváncsiak az előbújás világnapjának történetéről olvashattak, de most térjünk is rá: miért is kell a coming out?

Miért tulajdonítanak a meleg (LMBT) emberek és szervezetek ekkora jelentőséget az előbújásnak?
Egy hasonlattal élnék, amire bár pontosan nem emlékszem, remélem kellően jól idézhetem: "Minden egyes előbújás sok százszor nagyobb jelentőséget képvisel azoknak az embereknek, akiknek előbújtak, mint a civil szervezetek fáradhatatlan munkája." Az előbújt emberek segítenek leszámolni egyrészről a tudatlansággal a témával kapcsolatosan, hisz hetero társaik bátran kérdezhetnek ezektől az emberektől (a tapasztalat szerint többségük egyébként meg is teszi), így jobban megismerhetik ezt a jelenséget. A második ok, amiért fontos lehet, hogy a lehető leghatékonyabban képes leszámolni a sztereotípiákkal, ami a melegeket illeti.

Wentworth Miller, a Szökés c. sorozat főszereplője - Coming out-ja jelentős meglepetést okozott

Utóbbira számos példa van, de legkönnyebben egy példával tudom ezt szemléltetni: tegyük fel, hogy egy jó barátod - aki egyébként segítőkész, kedves, vicces és megbízható - közli veled, hogy megismert egy kedves srácot, és randira hívta őt. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen helyzetben a melegek ellen érzett érzéseid tompulni fognak, főleg ha eddig nem ismertél más meleget. Nos, ha ezt a nézetet nem is osztod teljesen, a tapasztalatok abszolút ezt támasztják alá.

Személyes tapasztalat: amikor közöltem édesanyámmal, hogy meleg vagyok, nagyon nehezen hitte el. Hisz én nem töltök el órákat a tükör előtt a hajamat igazítva, nem járok rózsaszín pólókban, ellenben edzek, férfias vagyok tetőtől-talpig és nem érdekelnek a "lányos" dolgok. Akkor hogy lehetnék meleg? Hát, így! :)

Ha a szexualitás magánügy, akkor miért kell előbújni?
A kérdés amilyen egyszerűen hangzik (konzervatív körökből sokszor meg is kapjuk), annyira árnyalt is egyben. A szigorúan vett szexualitás természetesen magányügy, ami valóban a négy falra tartozik, és nem másra, de gondoljunk csak bele: két ember párkapcsolata fő szabály szerint nem a négy fal között mutatkozik meg, nem igaz?

Te, kedves olvasó, légy bármilyen szexuális irányultságú, biztos vagyok benne, hogy - ha van párkapcsolatod - azt nem csak a négy fal között szeretnéd megélni. Ha közösen sétáltok az utcán, felmerül az igény arra, hogy kéz a kézben sétáljatok, adott esetben egymás megölelésére, esetleg egy apró csók is elcsattanhat, ha romantikussá válik a helyzet. Nos, a fentiek miatt a melegek egyszerűen nem tudják véka alá rejteni a szexuális beállítottságukat a nyilvánosság előtt; ezzel máris kiléptünk a négy fal magányából, és hiszem, hogy megválaszoltam a kérdést.

Két srác egymás kezét fogja; párunk kezének megfogása is prezentálja a szexuális irányultságunkat

Ha a szexualitásunk már születésünkkor eldől, miért vagyunk rá büszkék?
Nos, nem a szexualitásunkra vagyunk büszkék, ez nagy butaság lenne. A heterók sem büszkék rá, és miért is tennék!? A heterók viszont nem lehetnek büszkék arra, hogy sikerült felvállalniuk a családjuk és barátaik előtt szexuális preferenciájukat, míg a melegeknél ugyanez nem mondható el. Hogy miért? Mert ehhez bátorság kell.

"Előbújni a szekrényből" (Coming out the closet): a legtöbb LMBT-embernek jelentős nehézséget okoz első lépések megtétele

Bátorság kell közölni édesanyáddal és édesapáddal, hogy lehet, hogy soha nem lesz vér szerinti unokájuk, a családtagokkal, hogy a májusi esküvőn nem fogsz egy gyönyörű hosszú hajú leányzóval a táncparkett ördöge lenni, a barátokkal, hogy nem tudod értékelni a gyönyörű kebleket és a formás csípőket. Bátorság kell ahhoz is, hogy a negatív kritikák célkeresztjébe toljuk magunkat, még akkor is, ha ez soha nem lehet célja senkinek.

Ha össze akarnám foglalni: nem arra vagyunk büszkék, hogy melegek vagyunk, hanem arra, hogy ezzel ki tudtunk állni a világ elé, és elő tudtunk bújni szeretteinknek és - akaratlanul is - a világnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!