USS Phoenix

Még egy bocsánatkérés: a cikkben szereplő hajó egy könnyűcirkáló, tehát nincs olyan óriás, mint a korábban említett csatahajók - mindazonáltal azért nem is olyan kicsi a maga 180-185 m-es hosszával.

Technika

A cirkálót még az Egyesült Államok építette, a gerincfektetésre 1935. április 15-én került sor, vízre bocsátásának ideje 1938. március 13-a, és még ugyanezen év október 3-án szolgálatba is lépett.

A hajó teljes vízkiszorítása 12,400 t (összehasonlításképpen: Graf Spee 16,000 t, Prinz Eugen 19,000 t), szélessége 19 m, ami így kifejezetten karcsú hajótestet jelentett. Gépeinek összteljesítménye kereken 100,000 LE, ezzel rövid ideig tudta tartani a 32.5 csomós sebességet, de a 30 csomót akár huzamosabb ideig is.

A fő fegyverzetet 15 darab 152 mm-es ágyú alkotta, 5 darab triplalöveges toronyban elhelyezve - 3 a hajó orrán, 2 a taton; ez kifejezetten erős fegyverzetnek számított a maga osztályában, ezt még kiegészítette 8 darab 130 mm-es légvédelmi ágyú, valamint 8 darab 13 mm-es gépágyú. Torpedóvető csövek a hajón nem voltak, ez a feladat az amerikai haditengerészetnél a repülők, a rombolók és a tengeralattjárók reszortja volt.
A háború végére a légvédelmi fegyverzet kiegészült Boforsokkal és Oerlikonokkal, a gépágyúk pedig kikerültek a repertoárból.

A hajó páncélzata sem a kutyaütők közé tartozott, az övpáncél 83 és 127 mm között változott, a fedélzet 51 mm-es védelmet kapott, a barbettáknál 150 mm, a tornyoknál 32-152 mm, a parancsnoki híd védelméről pedig 57-127 mm-es páncéllemezek gondoskodtak. Megint csak összehasonlításképpen: a Graf Spee páncélzata némileg gyengébb volt, a Prinz Eugené pedig lényegesen gyengébb.

Szolgálat a II. világháborúban

Elkészülte után a hajó menetpróbákat hajtott végre a latin-amerikai vizeken, ezek befejeztével pár hónapnyi pihenő után áthelyezték a nyugati partra, majd Pearl Harborba. A japán támadást sértetlenül megúszta, majd néhány cirkáló és számos romboló kíséretében megpróbálta felkutatni a japán anyahajókat - ismerten sikertelenül. Ezután unalmas konvojszolgálat következett a nyugati part, Hawaii és Ausztrália között, később India is felkerült e listára.
A konvojkíséretek befejezésével a 7. flotta állományába osztották be, amelynek keretein belül több ízben is japán parti állásokat bombázott.

A USS Phoenix Pearl Harborban, a japán támadás idején

By Unknown author - U.S. Navy photo NH 50766, Public Domain

A Fülöp-szigetek visszavételénél Jesse Oldendorf altengernagy közvetlen támogatói csoportjába tartozott, Leyténél szintén részt vett a partraszállást megelőző előkészítő tüzérségi puhításban, valamint a japán déli erők elpusztításában a Surigao-szorosban. Itt süllyedt el a japán Yamashiro csatahajó, mindössze 27 percnyi összpontosított tüzet követően, szintén elsüllyedt a Fuso csatahajó, három romboló és a következő napon amerikai repülők végeztek a Mogami cirkálóval is. Ezután a hajó továbbra is a Leyte-öbölnél cirkált, fedezve a már partra szállt erőket, amikor is 1944. november 1-jén kamikazék támadtak a hajóra és kíséretére, de találat nem érte. Egy hónappal később ismét rátámadtak a hajóra: a támadó gépet körülbelül 100 yardra a hajótól lelőtték, de a hajóra pattanó szilánkok egy embert megöltek, négyet megsebesítettek - ez volt a hajó első és egyetlen vesztesége a háború alatt. 1945 nyarán a hajó aknaszedő műveleteket fedezett, majd szeptemberben átvezényelték az Atlanti Flottához, majd 1946. február végén tartalékba helyezték.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!