Panasonic Lumix DMC-CM1

Egy veterán okostelefon rekorder nagyságú fényérzékelő szenzorral és felszereltséggel. Borsos áron. – írta: Dr. 444Hertz, 7 éve

Külső

– Hát ez meg mi? – hangzik el a kérdés szinte kivétel nélkül, amikor egy ismerősöm először találkozik a CM1-gyel. Nem csoda, hiszen a készülék elölről egy szögletes okostelefon, hátulról viszont egy retró stílusba csomagolt digitális fényképezőgép. Még én sem tudnám eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik. (Talán a helyes válasz: is-is.)
A külcsínre rátesz egy lapáttal a bőrfelületet imitáló műanyag borítás és a magnézium (?) oldalél kombinációja – ja, és természetesen a hatalmas kameralencse. Ez a dizájnvilág ismerős lehet annak, aki látott már Lumix fényképezőgépet.

A CM1 méretes teste még a legkedvesebb jóindulattal sem nevezhető karcsúnak. 135,4 x 68 mm-es előlap, másfél centi vastag ház és a 204 grammos súly olyan markáns kombináció, hogy hiába 4,7 colos a kijelző, még az 5,5 colos Samsung Galaxy S7 Edge is kompaktabbnak érződik a kezemben (nadrágzsebben elfér, de kissé kényelmetlen tud lenni). Az említett megjelenítő FullHD felbontása kiemelkedő élességet biztosít ebben a méretben, viszont az IPS elég fakó – szerencsére van lehetőség a színeken állítgatni. A kijelző felett helyezkedik el a beszédhangszóró, a szelfikamera és a közelségérzékelő. A megjelenítő alatt nem található se gomb, se márkanév, de az alsó káva nem túl nagy, ezért nincs okunk különösebb hiányérzetre. Felül kapott helyet a jack aljzat, illetve egy fedél, ami alatt a microUSB-port érezheti magát biztonságban. A készülékház alján pihen a beszédmikrofon, illetve a gyenge hangszóró. Baloldalt egy nagyobb fedél található, a SIM kártyát és a MicroSD kártyát védi a portól. Ezen az oldalon helyezkedik el még a mágneses töltő csatlakozója. Jobb oldalon található az összes fizikai gomb, mindegyik fémből van – kameraindító csúszka, exponáló gomb, főkapcsoló és a hangerőszabályozó billentyűpár.

A hangsúly természetesen a készülék hátoldalán van. A hátlap harmadát elfoglaló kameragyűrű egy mélyedésben próbál minél kisebb dudornak tűnni a fekete műanyag felületen – hangyatalpnyi sikerrel. A pénzérme méretű kamerát (ami a fotózáskor pár milliméternyire kikukucskál a helyéből egy jellegzetes vinnyogó zaj kíséretében) körülvevő hatalmas "fészek" fém védőlemezét lecsavarva egy 37 mm-es csatlakozó érhető el, aminek köszönhetően szűrőt, vagy adapterek segítségével akár egy komolyabb objektívet is szerelhetünk a lencse elé. A kameragyűrű külső része ide-oda tekerhető, a kameraalkalmazásban éppen kiválasztott paraméter értékét (pl. záridő) lehet ezzel állítgatni. A hátlapon kapott helyet még a vaku, illetve a lencserendszert dedikáló Leica logó (egy L betű), az utóbbi mellől szinte észrevétlenül mosolyog ránk a hangfelvevő mikrofon mákszemnyi nyílása.

Komoly kamerahardver, felső kategóriába illő telefonos specifikáció – a gyártó igyekezett a lehetőségekhez mérten minél kisebbre tervezni a készüléket, ami többnyire sikerült is, mégis kapnak tőlem egy hatalmas feketepontot, mivelhogy a spórolás eredményeként a kamera nem kapott semmilyen védelmet; a lencse meztelenül bámul ránk mindenféle védőlemez vagy kupak nélkül. A méretéből adódóan pedig nem kell komolyabb hadműveletet végrehajtani ahhoz, hogy a lencse előbb-utóbb megsérüljön, karcos üveggel pedig mindannyian tudjuk, hogy mennyi értelme van fotózni. A neten beszerezhető hozzá mindenféle lencsevédő gyűrű – egy-két példány kifejezetten a CM1-re tervezve, de 10-20 ezer forintot nem érdemes ilyesmire áldozni. Sokkal költséghatékonyabb például az én megoldásom, amit az alábbi képen is meg lehet tekinteni.

A kameragyűrűre helyeztem egy 37-28 mm-es, illetve egy 28-25 mm-es adaptergyűrűt – a hangsúly a két darab gyűrűn van, hogy a ki-be kukucskáló optikának legyen elég helye -, amihez vettem egy 25mm-es objektívsapkát, és ezzel meg is oldottam a védelemmel kapcsolatos problémát, búcsút intve az álmatlan éjszakáimnak.
(Ajánlott módszer.)

A CM1 egyáltalán nem vízálló, így a kádban fényképezni vele nem ajánlott (mondjuk mi a csudát lehetne ott fényképezni...?). Dobálni sem érdemes a telefont, mert a többnyire műanyag kialakítás már egy kisebb szorításra is elkezd recsegni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!