Kitérő a (majdnem) konzolok világába

Nos hát a konzol, igen. Kis hazánkban régen is drága mulatság volt, talán még drágább, mint napjainkban.
SEGA, Nintendo, ezek voltak a korszak nagy nevei, a Playstation és az Xbox még csak az ötéves tervben sem voltak.
Emlékszem, a fél ország sárgult az irigységtől, mikor a TV-ben főműsoridőben néztük az Elektor Kalandor című műsort. Aki túl fiatal ahhoz, hogy tudja mi az, lényegében egy betelefonálós TV-s műsor, ahol az a kevés szerencsés tudott élő adásban videojátékozni a TV-ben, akinek volt Nintendója és valamiféle fax elvű bérelt vonala.
Ezen szerencsés kiválasztottak, nem csak hogy a TV-ben tudtak videojátékozni, de a Super Marioban elnyert pontok után még különféle ajándékokat is kaptak.
Szerintem kb. életemben először éreztem azt, hogy "ez disznóság". Már, hogy nekem ilyen nincs.

Elektor kalandor

No de ami késik nem múlik, a kilencvenes évek közepén a nagy karácsonyi vásárokon elérhető áron megjelentek a SEGA és Nintendo utánzatok (értsd hamisítványok).
Emlékeim szerint 1993-ban kaptam az első ilyen "konzolt", és arra még az volt írva, hogy "Made In Japan". Még hologramos matrica is volt a dobozon. Ettől még így mai fejjel 99,99%-ig biztos vagyok benne, hogy az is kínai hamisítvány volt, de akkor elhittük. :)
Én a Hősök tere környékén élek, így minden évben kimentünk a Felvonulási téri karácsonyi vásárra. Akkor általában még hideg volt a tél, értsd, nem ilyen mai -1, -2 fokok, hanem -10 vagy még hidegebb, szóval jól fölöltöztünk, feltankoltunk pénzzel, és mentünk vidámparkozni: Break Dance, Kalózhajó, Jamaica és egyéb pörgető, forgató izék. :). No és persze a vidámpark mellett lehetett vásárolgatni.
Nagyjából kb. fél Kínát kihozták ezekre a vásárokra, de a jobb minőségű termékeket. Van még dzsekim abból az időből. Igaz ma már inkább Armanit hordok. :)

Szóval az egyik ilyen vásárolgatásnál megláttunk ezt a "konzolt" és Apu az unszolásomra megvette. Hazavittük, és karácsonytól húsvétig szinte minden nap játszottunk a Super Marioval, vagy a Tankkal, vagy a Bombermannel, vagy a maradék 5 játékkal, aminek a végtelen számú permutációja minden bizonnyal kiadta a 99 vagy 9999999 játékot, amivel a konzolt és a sárga kazettákat hirdették.

Persze azért csak húsvétig játszottunk a technológia ezen csodás vívmányával, mert addigra menthetetlenül tönkrementek a mellékelt kontrollerek (akkor még proli mód joysticknak hívtuk őket).
Persze az első hibák nagyjából 2-3 hét után kijöttek a kontrollereken, de Apu leleményes barkácsoló, szóval némi szétszedés, forrasztgatás, ragasztgatás, és pár hétre ismét jó volt a kütyü.

És innentől kezdve az elkövetkező 5-6 évben lényegében ez szerves részévé vált a karácsonynak. Felvonulás tér, vidámpark, vásárlás, és a kínai SEGA hamisítvány beszerzése.
Mert a második évtől már bizony konkrétan SEGA felirattal jöttek a konzolok, és a nagy narancssárga kazettákat kisebb, citromsárga váltotta. (A narancssárga a mai napig jó szolgálatot tesz a szekrényem tetején, mintegy alátámasztásul a hangfalaimnak.)
Az egyik évben aztán – döbbenet – olyan konzolt adtak, amibe nem mentek bele a korábban már jól összeválogatott sárga kazetták. No persze a magyarokkal nem lehet kiba...brálni...
A megoldás csak annyi volt, hogy szét kellett kapni a sárga kazettákat, mert a bennük lévő elektronikai panel már tökéletesen passzol az új konzolokba.
Valószínűleg a kínaiak is rájöttek, hogy a magyar népet nem lehet ilyesféle trükközéssel új kazetták vásárlására rákényszeríteni (most vicceltek, darabja vagy egy ezres volt, az akkor annyi volt, mint most kettő, ha nem három), így a következő évben már ismét a "szabványos" megoldást hozták.
Apropó szabvány. Annak hála, hogy minden évben vettünk egy új "SEGA" "konzolt", a vége felé már annyi tartalék alkatrészünk volt, hogy berheléssel egészen nyárig életben lehetett tartani az aktuálisan megvásárolt konzolt. Hehe... Ezt neked fogyasztói társadalom. :)
Na jó, lehet így is túlzásba vittük a videojátékozást és a kínai konzolok vásárlását, mert a kínai gazdaság csak kinőtte magát. :)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!