Pilis-tető a tavasz első napján

A meteorológiai tavasz első napján gyönyörű időben volt szerencsém túrázni egyet a Pilis-tetőn és környékén. – írta: wetomi, 6 éve

A meteorológiai tavasz első napján gyönyörű időben volt szerencsém túrázni egyet a Pilis-tetőn és környékén. A pilisszentkereszti fánkfesztiválról viszont idő hiányában már lemaradtam. A túra előtt nem néztem utána, a lehetséges programoknak, a buszra pedig már siettem, hogy időben hazaérjek. Ennek ellenére maximálisan megérte, hiszen az eredeti célomat teljesítettem.

2014-es túraszezonomat február végén kezdtem meg egy szerencsésen szép szombati napon a budai hegyekben. A téli lazulás és a nagyváros hatására ismét nagyon mehetnékem volt már akár egyedül is. Ilyen szép időben pedig minek buherálja az ember a Debianját, amit azóta már visszacseréltem a kevesebb buherálást igénylő régről ismert openSUSE-ra. Ezt a frissített beszámolót is már a régi-új rendszeremen szerkesztettem.

Egyik jó barátomnak is hiányzott a természet, így amikor azon a február végi szombat reggel felkelt és látta milyen szépen süt a nap, azonnal hívott, hogy indulás kifelé!
Felzörögtünk a fogaskerekűvel a Széchenyi-hegyre, aztán irány Normafa, a János-hegy, majd a Hárs-hegy, végül Hűvösvölgy.

A talaj frissen felolvadt felső pár centije és az alatta maradt még fagyott réteg éppen elégé csúszós élményt adott, de megúsztuk esés nélkül. Az évet elkezdeni tökéletes 10 km-es program volt és már menet közben azon gondolkoztunk, mikor és hova menjünk legközelebb. Az időpontban gyorsan megegyeztünk, legyen március első napja, a környékre viszont még nem volt ötletem.

Novemberben voltam Szentendrétől nyugatra a Kő-hegyen és a Petőfi kilátónál. Egy délelőtt megjártam, nagyon megtetszett, szeretném jobban körbejárni a környéket, mert szép túrát lehet kerekíteni belőle. Most talán nem voltak olyan szépek a színek, mint az ősszel, ettől függetlenül is szép volt.

kép 01

Végül mégsem ez a környék lett, mert egy kicsit keményebb útvonalra vágytam. Dobogókőt Dömös felől már megjártuk tavaly, viszont ott van alatta a Pilis-tető, amit még nem láttam. További nagy vonzerőt jelentett számomra az egykori légvédelmi rakétabázis maradványai is. Nagyjából 15 km-t terveztem be még az év eleji edzésként, részben ehhez kellett igazítani az útvonalat, részben pedig ahhoz, hogy minél több látnivalót is elérjünk, ha megoldható.

Végül egyszerű lett a megoldás. Pilisszentkeresztről fel a Pilis-tetőre, ott megnézzük a volt katonai rakéta állomást, majd a tetőről le a Vaskapuhoz, utána Zsivány sziklák végül vissza Pilisszentkeresztre és haza. A térkép alapján én már indulok bármikor bármerre, de a barátomnak szerettem volna pontosabb tervet adni, teljes távolságra és teljes szintre, mire készüljön, mennyire fog szidni, ha nehéz a terep.

Forrás: Cartographia

A mai térképek megérnének egy hosszú beszélgetést. A fenti Cartographia térkép az teljesen jó, hasznos, kéznél van, nem merül le, szinte minden szükséges dolog ott van rajta. Azonban ha az ember egy kicsivel pontosabb adatokat szeretne már előre, nem lesz egyszerű dolga. Bizonyára vannak fizetős programok, ahol könnyen tervezhet az ember útvonalat, de az ingyenes, vagy szabadon elérhető alternatívákhoz merem azt mondani, hogy nagyon sok szerencse kell. Megmérhettem volna cérnával is az útvonalat, de az analóg helyett mégis a digitális módszert választottam. Muszáj kitérnem pár szóban erre, igyekszem rövid lenni.

Elsőként ismét automatikusan a már ismert turistautak.hu oldalt választottam, de sajnos a hibabejelentő hozzászólások között utóbbi időben megjelent gondok nekem sem könnyítették meg a dolgomat. Kézi GPS készülékhez biztosan tökéletes anyagot lehet összeszedni, sajnos böngészőből használva még vannak problémák. Aznap este éppen nagyon nehézkes volt, sőt... Egyszer azért sikerült összehozni egy majdnem teljes távot, onnan mutatom a szinttérképet.

Nagyon jó lenne, ha valamit tudnának kezdeni a dologgal, mert nagyon hasznos az oldal. Remélhetőleg az elmúlt időszakban elkezdett kormányzati program, melynek során turistaházakat újítanak fel és túraútvonalakat mérnek fel erre az oldalra is kiterjed. Kár, hogy nem tudok segíteni. Hogyan tovább? Linuxozok és KDE-t használok, ott a Marble, mint térképszoftver ideje végre használni is! A Google Mapsot ugyanis ilyen jellegű munkára nem sikerült rávennem.

A Marble nagyon hasznos, sok további térkép letölthető hozzá, többek között túra és bringa útvonalak is. Nem tökéletes, nem tud annyit, mint a Google Earth, de attól még nem kell lenézni.
Vele is megszenvedtem, mert hiába jelölt akár egy gyalogos ösvényt is a térkép, teljesen változó volt, hol hajlandó mégis azt figyelembe venni, vagy sem. Volt amit ő felismert, de a turistautak.hu viszont nem és fordítva is előfordult. A végeredményt végül is sikerült összehozni, de keservesen. Domborzati árnyékolással kissé kifejezőbb a kép.

A turistautak.hu-ról letölthető a Google Earthez is réteg, ezt is kipróbáltam, ugyanis alapból nem tudtam összehozni azt, amit szerettem volna. Nos, a letöltött réteg használatával sem! Igazából az egészben a meglepő számomra a Google Earth általános használhatatlansága. Természetesen ebben az esetben sokkal nagyobb a user error lehetősége, mint az előző két esetben, de ennek szerintem sokkal egyszerűbben kellene működnie. Sebaj, azért összesen majd 3 óra idegeskedés árán mégsem maradtam eredmény nélkül.

Most már tényleg belekezdtek. Szóval az időjárás elégé bizonytalannak tűnt azon a héten. A péntek esti zivatar pedig még ennyire sem volt reményt keltő, főleg, hogy péntek délután az útitársam lemondta a túrát, mert megbetegedett. Nem maradtam volna program nélkül szombatra, de nagyon beleéltem magam, hogy megyek. Az esti zivatar után azonban szépen kitisztult az idő reggelre. Nehezen keltem, egy órával később indultam csak, mint ahogy terveztem, de pontosan elértem a HÉV-et is, időben voltam még.

Sokan nem mernek egyedül elindulni túrázni, többen szörnyülködnek, amikor hallják, egyedül voltam, de nem csinálok ebből ügyet. Egyrészt nem félek, másrészt ésszel kell menni. Van nálam két telefon is, sose lehet tudni mikor kell. Aznap reggel a héven annak rendje és módja szerint sikerült is kikapcsolni a jobb állapotú buta Nokiát, ami azért probléma, mert annyira ritkán használom, hogy mindig elfelejtem a pin kódot. Sebaj, ott a másik! Azzal tudok fényképezni, hátha lemerül közben. Ebből adódóan a fényképek minőségéért elnézést kérek, de hátha étvágygerjesztőnek még jók lesznek. Tessék elmenni és élőben megnézni a környéket!

Pomázról rögtön két busz is indult Dobogókőre 10 óra után, mert annyi ember szállt le az addig beérkező két hév szerelvényről, hogy még így is csak éppen felfértek. Jó pont ez a Volánnak. Nem tudom, hogy tapasztalatból készülnek, vagy csak kivételesen van ennyi tartalék a rendszerben a megfelelő minőségű szolgáltatás fenntartására, de kellemesen meglepődtem.

10:30 körül indultam Pilisszentkereszt határából a piros, majd a zöld jelzésen a Pilis-tetőre. A piros jelzés kellemes bemelegítő volt, egyben jó jelzés az előző napi eső okozta körülményekre. A hegynek felfelé bizony észnél kellett lenni a csúszós sárban. Ismét jó szolgálatot tett a korábban koncertek közben veteránná lett Ironside bakancsom. Sajnos az utolsókat rúgja, mindennapos viseletre már túl csöves, túrázni még megfelelő. 10 km-ig biztosan, annál nagyobb távra a mai tapasztalataim szerint már alkalmatlan. Túl kopott a talpa. Ideje venni egy rendes túrabakancsot.

A zöld jelzéstől indult a nehezebb emelkedő, azonban a térképen látható kacskaringós szerpentinen megéri felküzdenünk magunkat. Egyrészt láthatunk olyan, a hegyoldalak erdeinek alapvető részét képező tárgyakat is, mint ez a TV készülék előlapja. Másrészt egyszerűen szép. Eleinte még a növényzet által körbezárt ösvényen haladunk és egyre feljebb érve pedig kinyílik.

Szinte minden kanyarban csodás kilátás van a környező területre. Tiszta időben bizonyára nagyon messzire el lehet látni, ezen a délelőttön viszont még igen párás volt a levegő. Nappal szemben fényképezve pedig öregecske telefonom optikája már nem elég jó. Sajnos az alábbi képek nem sokat adnak vissza a látványból, de nagyon szép volt. Szerencsére van még két elfogadhatóan működő szemem. Megérte arra menni.

Pilisszántó a közelben, párás levegő a távolban. Dél felé, nappal szemben a párás levegőtől ennyit látott a telefon, én azért egy kicsivel többet. Normális esetben sokkal jobb a kilátás, de a légköri viszonyok ilyen szempontból nem voltak hozzám kedvesek.

Délkelet felé a Hosszú-hegy és a Ziribár-hegy csúcsai vesznek el a párás levegő messzeségében. Egyszer jövök majd erre is. Felfelé menet találkoztam az előző napi, az év első zivatarának és egyben első jégesőjének nyomával.

A csúcsra a kijelölt turistajelzés már nem visz fel, de térképen is és élőben is látható az ösvény a Pilis csúcshoz, a régi katonai rakéta állomáshoz. Ebből az irányból ez a rövidebb út, és tekintve, hogy mindenképpen meg akartam nézni a területet, arra vettem az irányt.

Már a buszon is láttam egy fiatal férfit egy hatalmas táskával a hátán, majd a hegy lábánál ismét összefutottam vele és két társával, ugyancsak akkora hátizsákokkal. El nem tudtam képzelni mi lehet benne, végül felérve választ kaptam. Siklóernyőt vittek magukkal, amit aztán használatba is vettek az Éles sarok nevű helyen.

Utólag böngészgetve már több helyről is megtudtam, ez egy rendszeresen használt kiindulópontja a siklóernyősöknek. Már kerítéssel elzárt fokozottan védett területen található, De a kerítés egy kis részével bizonyára „történt valami”. Onnan 30-40 méterre egy kis réten lejutva érhető el a kiszögellés, amire kiülve gyönyörű a kilátás az alul fekvő Pilisszentkeresztre és a környék hegyeire. Szusszantam egyet a majd 4 km folyamatos emelkedő után, irigykedtem keveset az ernyősökre és indultam tovább a bunkerek közé.

A tetőn található az egyik geodéziai mérőtorony is. Itt találhatóak a PilisMeteor Rádiós Klub időjárás mérő automatái két webkamerával is. Az ajtaja előrelátóan lehegesztve, nem vendégeknek való hely.

A volt katonai bunkerek maradványait gyorsan végigjártam. Annyiban érdekesek, hogy a katonaság kimaradt az életemből, de egyedül nem tudtam túl sokat időzni. Az időjárás és a rongálás megtette a hatását, gondozás nélkül gyorsan romlik az épületek állapota. Mivel a korlátokat már ellopták, óvatosan másszatok fel a málló betonlépcsőkön.

Hamarosan indultam is lefelé a tetőre vezető úton, közben pedig kényelmesen megebédeltem. A pár perccel korábban észak felől látott szürke felhők nem voltak túlzottan bizalomgerjesztőek, de nem aggódtam, végül nem is lett semmi belőlük. Fújt a szél, de a fák suhogásán kívül csend volt. Nyugtató csend, napsütés és friss levegő, ezért mentem!

Leérvén a tetőre vezető út és a tetőt alulról kerülő zöld jelzés találkozásához, elindultam lefelé a piros kereszt jelzésen a Vaskapu völgyön keresztül. A fakitermelés miatt most nem volt szép az erdő ezen része. Az előző napi eső pedig olyan sarat csinált a munkagépekkel felszántott talajon, hogy egy kezdő vaddisznó sírva rohanna az anyjához. A látványtól eltekintve nagyon jó móka volt dagonyázni lefelé a szakasz első felén. Sikerült is elcsúszás nélkül megúszni, és nem is lettem igazán sáros. Sajnos az alábbi fénykép megint csak keveset ad vissza a valós viszonyokról.

A szakasz második fele viszont nagyon szép. Arra már nem jártak a gépek, keskeny, picit csúszós és meredek részről van szó. Kicsit lejjebb, egészen mély a völgy, és iszonyú csend honolt abban a pár percben. Le is ültem kicsit kiélvezni. Ez az amit a városban sehol sem lehet megtalálni, ez az, ami a legjobban hiányzik.

A képen látható kis ösvény folytatása után jött az előbb említett csendes hely, az alábbi képen látható két kis „völgy” találkozásánál. Jobbról jön a jelzés, balról pedig egy üres vágat. Balra hátul pedig a Pilis-tető északi, észak-keleti csücske és a Vaskapu-hegy magasodik.

Az idén először itt láttam meg a hóvirágokat. A völgy aljára lejutó első napsugarakban még törékenyebbnek tűntek, mint máskor. Korai hajtás volt még, egy héttel később a Dömör-kapunál a Bükkös-patak völgyében sokkal szebbek voltak már.

A piros kereszt jelzésen haladva lejutottam a Mária-pad nevű pihenőhöz. Van egy kis eső beálló és néhány pad, valamint jelen esetben már a közeli dobogókői út forgalmának zaja és a favágók traktorjának zúgása. Megettem a maradék szendvicseimet, majd kitaláltam, merre is menjek tovább. Korábban megfordult a fejemben az is, hogy felmegyek Dobogókőre és onnan indulok haza busszal, de addigra ugyan felpörgetett a mozgás, a nagyobb emelkedőhöz már lusta voltam. A kitaposott, régi bakancs pedig kezdte éreztetni, bizony őt lassacskán nyugton kell hagyni.

A képen látható piros háromszög jelzés helyett a tényleges útvonalat már a piros kereszt jelöli mind a térképen, mint a felfestéseken.

A szusszanás után még nem Pilisszentkereszt felé vettem az irányt, egyszerűen csak kisebb kerülőt tettem, mint korábban terveztem és az egyik korábbi célomat, a Vaskaput sem néztem meg. A sárga kereszt jelzésen indultam felfelé a vártnál meredekebb, 2 km-es emelkedőn az Ördög-lyuk, majd a Zsivány-sziklák irányába. Őszintén szólva az előbbit nem ismertem fel, a felfedezés öröme így kimaradt az életemből, utóbbiakat viszont csak futólag pillantottam meg.

A Zsivány sziklákat nem szabad kihagyni, akár csak Dobogókőre készül az ember, akár kicsivel többet szeretnétek járni. Itt már csak egy-két fotót készítettem, abból a fenti az egyik, a lényeg nem is látszik rajta. Ha a mélyedés irányába haladunk, akkor hirtelen ott terem majd előttünk egy hatalmas, jó 10-12 méter magas sziklafal, a tövében egy emléktáblával. A közelben is több nagy szikla van szétszórva, jót lehet köztük kergetőzni. Sajnos egy több gyerekes család lelkes tagjainak állati ordítása megfutamodásra késztetett. Hiába, az erdőbe szerintem nem való az ordítás. Utamat így lefelé a kék jelzésen a délelőtti kezdőpont felé vettem.

Már a falu határából hallottam valamiféle zenét és kültéri összejövetelre utaló hangokat. Többet azonban csak a Szabadság-térre, a buszmegállóhoz érve tudtam meg. Fánkfesztivál volt aznap. Kár, hogy nem néztem utána a napokban, a lehetséges programoknak, így viszont nem indultam el felfedezni a fesztivált, mert a perceken belül érkező 15:12-es busszal indultam is haza, így volt tervezve és közben egy beteglátogatást is megbeszéltem.

Kissé fáradtan, de teljesen felfrissülve értem haza. Visszatekintve, kár lett volna kihagyni a napot, csak mert egyedül maradtam. A kb. 14 km-es távolság és 620 méteres szint átlagos kondícióban lévőknek is kényelmesen teljesíthető 5 óra alatt, én sem siettem kivételesen. Még lett volna mit megnézni, de majd legközelebb, mert az biztos, hogy visszamegyek az idén, de lehetőleg már zöldülés után.

Az útvonal jól követhető, a festések és a táblák jól láthatóak. Veszélyes szakasz nincs. Ajánlom mindenkinek, aki a Pilis felé venné az irányt!

Azóta történt

Előzmények