41. fejezet

Szóval ajándékok. Marcsa nagyon szereti a fagyit, de ritkán eszik, mert sok benne a cukor. Hát, jól kitalálták neki, hogy vesznek egy ilyen házi fagyigépet. Mindenki beszállt, úgyhogy fejenként nem került sokba, pedig amúgy drága szerkentyű. Ezt a részét Laca barátom intézte, mint megtudtam. Kisjuli, Gabi és Imi a kaját rendezték, Laca meg az embereket hívta és az ajándékra szedte össze a pénzt és ő is vette meg. Persze nem volt fix összeg, mindenki annyit adott, amennyit tudott (még András bácsi is adott bele 2000 Ft-ot.).
Marcsa nagyon boldog vele, most folyamatosan fagyirecepteket próbálgat. Mondta is, hogy a vendégházhoz is lehetne egy ilyet venni.
- Te Marcsa! Ha fagyi lesz a desszert, Erzsi néni, meg Rózsi megsértődik!
- Akkor nem, ha a frissen sült, meleg rétes mellé teszünk fagyit!
- Mondjuk ez jól hangzik!

Nekem meg Laca találta ki az ajándékot. Nem felejtette el, hogy az alkeszok miatt mondtam neki, hogy lehetnék seriff-helyettes mellette. Vett egy olyan pólót, amire rá van nyomtatva az elejére egy olyan minta, mint ha seriff lennék (ing, zsinórnyakkendő, mellény, rajta a seriffcsillag, töltényöv és két revolver) és kerített egy kalapot is. Olyan igazit, nem parasztkalapot. Akart volna olyan hosszú bőrkabátot is, de az nagyon drága. Viszont András bácsi ezt is megoldotta. Laca ott volt nála és mondta, hogy mire gondolt és hogy ez kimarad, mire az öreg:
- Meglátom, hogy mit tehetek.
- Ne mondja András bácsi, hogy még ilyet is tud!
- Nem mondom, csak lehet.
Pár nap múlva hívta Lacát, hogy meg van a kabát. Persze Laca aggódott, hogy valami öreges ócskaság lesz, de nem az lett.
- Van egy ismerősöm, aki fiatalon olyan piperkőc volt, aztán emlékeztem, hogy mintha lett volna egy ilyen kabátja.
- András bácsi ez tökéletes! Pont ilyenre gondoltam!
Igaz, hogy nem bokáig ér, csak térd alá, de tényleg nagyon menő! Kicsit már kopott, de jó állapotban van. Igazából még jobb is így, hogy kopott!

Következő szombaton reggel jól beöltöztem és felpattantam vitézúrra (Persze tudom, hogy ez nem passzol, de nem is ez a lényeg.) és elrobogtam a majorhoz, mert tudtam, hogy Bandi ott lesz. Mondjuk a kalappal út közben eléggé meggyűlt a bajom.
- Mit keresel itt, te gépesített cowboy?
- Figyelj Bandi! Kell a Bandi!
- Hogy mi van?
- Kell a Bandi!!! Ehhez a gönchöz nem jó vitézdoktor! Csak mára kell!
- Bandi igásló, nem hátas és nyergünk sincsen! - esett le neki, hogy mit akarok
- Zabla van, kantár van, megülöm szőrén.
- Te hülye vagy Pityu!
- Miért? Bandi szelíd! Gyerekként meg lovagoltam pónin. Szerintem megoldom.
- Na jó! De ha ledob és megtapos, ne engem okolj!
Hát, nem dobott le. Még élvezte is! Olyan vidáman galoppozott velem a vendégházak felé, hogy csak na! Persze az egésznek az volt a lényege, hogy beöltözve, lovon mentem Marcsáért, hogy elvigyem a traccspartira! Bejött! Marcsa teljesen odáig volt! Mondjuk mielőtt indultunk, még néhány vendéggyereket meg kellett lovagoltatnom, de aztán felkaptam Marcsát a hátam mögé és úgy mentünk a halasházhoz.
Nagy sikerünk volt, mindenki éljenzett, meg tapsolt. Marcsa nagyon élvezte az egészet.

Egymásnak nem ajándékoztunk, hanem megbeszéltük, hogy később valamikor elmegyünk valami szép helyre egy hétre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!