Zen architektúra

2017-ben jelentek meg a Zen architektúrára épülő Ryzen CPU-k, amikkel az AMD felhívta magára a figyelmet. Az 500 dollárba kerülő, 8 magos Ryzen 7 1800X összesített teljesítmény alapján kicsivel megelőzte az 1100 dollárba kerülő, szintén 8 magos i7-6900K-t. Egyedül a 10 magos i7-6950-et nem tudta utolérni, de már így is látszott, hogy az AMD ismét valami nagyot alkotott. Felettébb ígéretesnek tűnt a koncepció, hiszen még így is, hogy a Zen architektúra akkor az AMD elmondása szerint is kiforratlan volt, mégis felvette a versenyt az Intel csúcsprocesszorai ellen. A vörösök elárulták, hogy még rengeteg lehetőség rejlik a Zen architektúrában, ezeket majd a következő fejlesztésekben fogják kihasználni. Mivel nem sokkal ezelőtt hoztam el a Core i7-6700K-t, így nem éreztem szükségét, hogy lecseréljem, inkább megvártam, mivel rukkol elő az AMD legközelebb.

2019: AMD Ryzen 7 3700X (Socket AM4, 8 mag)

2018-ban megérkezett a Ryzen továbbfejlesztett változata, amiben orvosolták az előző széria gyermekbetegségeit, illetve a hozzá írt szoftverek stabilitásán is sokat javítottak. Megnövelték a TDP-keretet, így a csúcsprocik teljesítményét sikerült még feljebb tornázni. Ez persze nagyobb fogyasztást is eredményezett, de az AMD elmondása szerint a teljesítményre éhes réteg számára ez nem annyira fontos szempont. Árazás terén is bátrabban fogott a ceruza, mint korábban: a Ryzen 7 2700X nálunk csak 10K-val volt olcsóbb, mint a 100K-ba kerülő i7-8700K, habár teljesítményben 6%-kal felülmúlta azt. Én azonban még a második széria kijövetelével sem éreztem konkrét késztetést arra, hogy lecseréljem a bő másfél éve meglévő i7-6700K-t. Mivel játékok alatt nem volt sok különbség a 6-os, 7-es és 8-as szériás Intel procik között, ezért úgy döntöttem, hogy inkább erősebb VGA-t veszek. Ezért eladtam a GeForce GTX980-at, és hoztam helyette egy GeForce GTX 1080Ti-t. Maradhatott továbbra is az Intel, mert nem volt értelme lecserélni. Félreértés ne essék, mint korábban írtam, szó sincs róla, hogy fanboy lennék, nem ragaszkodom foggal-körömmel egyik hardvergyártóhoz sem. Eddig jobban bejött az Intel, de most megváltozott a helyzet.

X570 AORUS Pro alaplap, AMD Ryzen 7 3700X CPU, TridentZ Neo 3600 MHz RAM

Az AMD kiadta a Zen 2 magra épülő, harmadik generációs Ryzen processzorokat. Számomra pedig most jött el az idő, hogy az immár három éve meglévő Intel Core i7-6700K-t végre lecseréljem. Mivel úgy döntöttem, hogy minimum 5 évre veszem a konfigot, így legalább duplázni akartam, ezért a 4 magos i7-6700K után egy 8 magos AMD Ryzen 7 3700X-et szemeltem ki magamnak. Teljesítmény tekintetében felveszi a versenyt a durván másfélszer annyiba kerülő i9-9900K-val, szerintem nekem jelenleg – a cikk írásakor – ez a legmegfelelőbb választás hosszú távra. Játékok alatt ugyan még pár százalékkal jobb az Intel, de összteljesítmény – és főleg ár/érték arány! – tekintetében immár az AMD a nyerő. Most már csak az lenne az igazi, ha sikerülne egy igazán jó Radeon GPU-t is készíteniük, amire megérné lecserélni a GTX 1080Ti-t. VGA fronton továbbra is az nVidia vezet, annak ellenére, hogy az RTX széria valószínűleg úgy fog járni, mint a GeForce 6800 a Shader Model 3.0-val. Jó a sugárkövetés (Ray-Tracing) támogatása, de amíg el nem terjed a technológia, addig nincs értelme váltani, főleg 1080Ti-ről.

Gigabyte X570 AORUS PRO

Na, de hagyjuk a VGA-kat, lássuk sorban a három alkatrészt, amit hoztam. A processzort már mondtam, egy AMD Ryzen 7 3700X került a gépbe, 3,6 GHz-es alap- és 4,4 GHz-es Boost órajellel. Nézzük az alaplapot. Korábban sok kellemetlenséget okozott nekem, hogy a Gigabyte gyártmányú AORUS GeForce GTX 1080Ti VGA-mat vezérlő AORUS Engine hajlamos volt összeakadni az ASUS Sabertooth Z170 Mark 1 alaplapom beállításaiért felelős AI Suite 3.0 szoftverrel. Ennek köszönhetően a lap ventilátor vezérlője hol működött, hol nem, és néha annyira felpörgette a deszka hátuljában lévő pici ventit, hogy meg lehetett süketülni mellette. Hiába töröltem le és állítottam be a BIOS-ban a ventilátor-profilt, amint elindult a Windows 10, újra elkezdett pörögni a venti. Végül meguntam és lehúztam a vezetékét, így végre csendben maradt. Mivel nem akartam újra így járni, ezért olyan alaplapot kellett néznem, amivel nem lesz gondja az AORUS Engine-nek.

Adta hát magát, hogy deszkából szintén Gigabyte AORUS-t vegyek. Az RGB-s memóriák többsége kompatibilis a Gigabyte RGB Fusion 2.0 szoftverrel, így biztos voltam benne, hogy azokkal nem lesz gond. Az AORUS Engine és az RGB Fusion 2.0 pedig biztos nem fognak összeakadni egymással, hiszen egyazon program két részét képezik, aminek még a telepítője is ugyanaz. Ami a chipsetet illeti, mindenképp egy fejlettebb, X570-es alaplapot akartam venni. Igaz, hogy egy BIOS-frissítés után az X470-es deszkák is támogatják az új procikat, de mivel én ezt a konfigot most legalább öt évig biztosan nem fogom lecserélni, így nem is volt kérdéses, melyiket éri meg elhozni. Mindenképp időtálló megoldás kellett, még ha az X570-es lapok jelenleg jóval drágábbak is, és egyelőre még nincs olyan M.2-es NVMe SSD a gépben, sem pedig VGA, ami kihasználná a PCI-Express 4.0 előnyeit. Viszont ki tudja, öt év alatt mi minden fog még történni?

Ami az alaplapot illeti, legnagyobb félelmem az X570-es chipset kapcsán az aktív hűtőventilátor miatt volt. Ugyanis az előző alaplapomnál pont ez okozta a galibát. Reméltem, hogy itt már nem fog megismétlődni a korábbi rossz tapasztalat, hiszen az AORUS lapot és VGA-t egyazon program fogja vezérelni, így biztos lesz benne opció a fordulatszám állítására, sőt, akár ki is lehet azt majd kapcsolni. A típust illetően két választási lehetőség jöhetett szóba: A 67K környékén kapható AORUS X570 Elite, vagy a 86K-ba kerülő AORUS X570 Pro. Végül – a majdnem 20K-s felár ellenére – inkább a Pro változat mellett döntöttem, mert a tesztelők szerint a lamellás-hőcsöves, kombinált VRM-hűtésnek jobb a hatásfoka, így kevésbé melegszik, mint az Elite, amin csak szimpla bordák vannak. Ráadásul az Elite "csak" 4-rétegű PCB-vel rendelkezik, míg a Pro-ban már 6 réteg található, amitől stabilabb lesz a PCI-Express busz adatátvitele. És még az M.2-es slotokon is két borda van, szemben az Elite-tel, ahol csak egy.

A fentebb felsoroltakon felül fejlettebb PWM-kontroller is található az Aorus X570 Pro-n, ami stabilabb áramellátást biztosít, mint az olcsóbb lapon lévő megoldás. A melegedés nálam sarkalatos pont a gépépítésnél, különösen, ha egy nem túl jól szellőző házba fog bekerülni, mint a jelenlegi be quiet! Dark Base Pro 900. Mindenképp olyan kellett, ami kevésbé melegszik. Sajnos az ennél is fejlettebb hűtésű lapok már sokkal drágábbak, így nem férnek bele a keretbe. Pedig az AORUS X570 Xtreme baromi jól néz ki az egész lapot lefedő Thermal Guard hűtéssel, ráadásul azon még ventilátor sincs... csak hát 250K-t kellene érte kiperkálni, ami pontosan annyi, mint amennyibe a komplett cucc (alaplap, proci és memória) együtt került... Ennyit pedig nem adok egy alaplapért, bármilyen jó is legyen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!