Szemben a divattal: hangrendszer építése

Nincs HDMI, távirányító, LED-ek, Bluetooth sincs. A rendszerem csak egy dolgot tud: zenélni! – írta: pechman8, 1 éve

Erősítő, adatforrás

Az erősítő

Kezdetektől fogva a korábbi cikkeim alapját szolgáló GU50 és 6N6P párosát használom. Más csöveket is meghallgattam, és építettem velük erősítőt, de nem voltak jobbak a GU50-nél. A GU arra is jó, hogy szemtelen módon fityiszt mutasson a szakiknak! A 6N6P-t pedig továbbra is nagyon kedvelem nagy teljesítménye miatt. Ez bizony mindig jól jön. Persze kiváló cső. A korábbi cikkben bemutatott kapcsolást már nem használom. Terveztem egy teljesen újat. Olyan ötleteim voltak, amelyek ezt megkövetelték. Most gondolom, várja az olvasó a kapcsolási rajzot. Több év kísérletezés, egyedi ötletek, rengeteg munka van benne. Nem szeretném, ha az “igazságosztók” birtokába kerülne. Így nem lesz itt a rajz, ennek a készüléknek sem. Viszont néhány dolgot leírok, melyet nyitott elmével átgondolva rá lehet jönni, miként oldottam meg én. Az erősítő képe itt látható:

Amint látszik, jó sok cső van rajta. Ennek oka, hogy amit csak lehetett, elektroncsővel igyekeztem megoldani. Érdekesség még, hogy az áramkörben semelyik csövet sem lehet másikkal kiváltani. A szükséges egyensúly csak ezekkel a csövekkel áll be. Ám ez az erősítő sem nevezhető full-csövesnek az én mértékeim szerint. Azért nem, mert az egyenirányítást félvezető végzi, az előző cikkben említett Schottky SIC. Ezen kívül foglalkoztam még a fojtótekercses szűrés Pentódával kiváltásán. Ha mindent, amit lehet, elektroncsővel oldok meg, a szememben akkor full-csöves egy készülék. Ezért ez nem az.

Itt most álljunk meg egy szóra, előre is elnézést, ha elsőre kicsit nehezen érthető. A fojtótekercs azért jó nekünk, mert azzal fejti ki a szűrőhatását, hogy reaktanciája nagy, míg rezisztenciája kicsi. A Pentóda hatása hasonló, reaktanciája nagy, a katód és anód közötti feszültségesés, tehát egyenáramú rezisztenciája pedig kicsi. Ez azért lenne jó nekem, aki szeret zenét hallgatni, mert a lemezmagos fojtótekercsek csak attól, hogy nagy az induktivitásuk, még egyáltalán nem biztos, hogy jól is szólnak. Attól csak jól szűrnek, de a kapott hang már más kérdés. Azt ki kell tapasztalni, miként ad jó hangzást a szűrés mellett egy fojtó. Ezért számomra logikus lépés elektroncsővel kiváltani őket. Miért, az elektroncsővel nem kell kitapasztalni? Kérdezhetné valaki. Nem. Nem kell. Ugyan az elektroncsövek hangja nem egyforma, de attól még jól szólnak mind. Ha egy csöves erősítő nem szól jól, az nem a cső hibája. Egyelőre, úgy értem ma, még az elején tartok a dolognak, bár a kísérletek dokumentációja alapján a hatásfok jobb Pentódával 200 V felett. Ez meg engem nem érdekel, csak az, hogyan szól. Ugyanis a csőhöz további alkatrészek szükségesek, ezért el kell gondolkodnom, mit nyerek azon, amit vesztek.

Visszatérve a különlegességekre. Én a feszültségerősítő szakaszban ragaszkodom a DC direkt csatoláshoz, hogy elkerülhessem a csatoló kondenzátort. Emiatt persze újabb problémát kell megoldani, a katódot az előző fokozat anódjának potenciáljára kell emelni. Ezen kívül viszont a katódon nem szeretnék sem ellenállást, sem kondenzátort. Valahogy azonban a csövek munkapontját be kell állítani. Erre több megoldás is elterjedt. Automatikus előfeszítés ellenállással, ami nekem nem elég jó a katódellenállás és az áthidaló kondenzátor miatt. A fix előfeszítés segédtáppal, ami megint nem elég jó nekem, mert így meg a kondenzátor, stb. a segédtápon van. Ez nekem eben-guba. Más szempontok is vannak, de azt most nem részletezem, mert már nekem nincs jelentőségük. Miért? Nos, én egyiket sem alkalmazom, sőt félvezetős megoldást sem, mert akkor meg félvezetős a hangja! Akkor hogyan oldom meg? Egy nagy rácslevezető ellenállással? Nem, nem úgy! Akkor hogyan? Egy ötödik módon! Kérek mindenkit, hogy ne haragudjon ezért, hogy nem írom le, hogyan csináltam mert azt viszont leírtam, hogy hogyan nem! Mindez persze semmit sem ér, ha nem jól szól. Amikor átkötöttem az áramkört, a hang olyan volt, mint mikor felkapcsoljuk a villanyt a konyhában! Szinte nincs passzív alkatrész, mégis működik! A megoldás hajmosás közben állt össze a fejemben.

Először idős Zoli bácsival beszéltem róla, de azt mondta, nem érti pontosan, rajzoljam le. Egy skiccet készítettem. Csendben nézegette. Hallgattunk. Majd visszaadta a skiccet, és ezt mondta: ”Védesd le! Mert más fog meggazdagodni belőle!”. Szóval nincs rajz... A DAC erősítőjén valósítottam meg először, majd hallva az eredményt, a GU50 erősítő is eszerint lett már tervezve. Nem könnyű. Hú, nagyon nehéz volt! De jó példa arra, hogy igenis lehet másként! Visszatérve a GU50-re, ez bizony nagyon jó cső! Triódaként van kötve, a fékező és segédrács az anódon egy-egy 100 Ohm/2 W AMRG-vel. De nem muszáj így kötni. A 6N6P teljesítményét pedig érdemes kihajtani, a nyugalmi áramát 7 mA fölé, főként a második triódafélen. A csövek fűtése továbbra is AC, közepelve Audio Gold ellenállással. Légszerelt. Természetesen az egész erősítő nem tartalmaz potmétert, sem trimmert, sem semmit, ami nem fix. Sehol. Elektrolit kondenzátort sem tartalmaz, sőt, lassan már kondenzátort sem... :) A kapcsolatok kizárólag forrasztással rögzítettek.

Ez persze minden készülékem áramkörére igaz. Bármilyen műszaki előnnyel kecsegtet egy kapcsolás, egy áramkör, ha trimmert vagy bármilyen változtatható alkatrészt tartalmaz, elvetem. Az egész rendszerre igaz, hogy analóg módon sehol semmit nem lehet állítani. Ez persze azzal jár, hogy részegen nem szabad hallgatni, mert nincs semmi, ami visszafogja például a hangerőt. Itt bizony észnél kell lenni. A hangerőt a számítógép szoftverén lehet kizárólag állítani, melynek gyakorlatilag nincs minőségromboló hatása. Ezzel semmilyen analóg megoldás nem versenyezhet. Igen, a hangerőszabályzás óriási probléma. Ezért én egyszerűen kikerültem. Az erősítő kapcsolására visszatérve, mivel nem visszacsatolt, így a kezemben maradt a hangfal számára legideálisabb földfüggetlen csatlakozás. Vagyis az erősítő kimenetének mínusza nincs összekötve a földeléssel. Póbáltam földelten is, mert a lehetőség megvan, csak itt nem kényszer, nos, a lényeg, hogy mindazok, akiknek földelt a hangfalkimenetük, bizony sajnálhatják! Nagyszerűbb hangzásból maradnak ki. Ez jó példa arra, miért jó az érzékeny hangfal. Ezt az egészet ugyanis az tette lehetővé.

Itt szeretnék kitérni egy fontos tapasztalatomra, bár nem csak az erősítőre igaz. Az történt ugyanis, hogy félvezetős erősítőt építettem. Mikor késznek nyilvánítottam hangban, mivel teljesen zajtalan volt, nem lehetett hallani, hogy be van kapcsolva. Emiatt arra gondoltam, be kell építeni egy LED-et, hogy világítson, mikor üzemel. Így is tettem. Ekkor jött a meglepetés, az az egy LED egyszerűen lerontotta az egész erősítő hangját. Ekkor még három másik helyen jöttem le az erősítő áramköréről, hogy a LED-et meghajtsam, mindenhol ez volt az eredmény. Emiatt arra kényszerültem, hogy teljesen független áramkört kellett építenem annak az egy nyavalyás LED-nek. Na, így már jó lett megint. Egy életre megjegyeztem, hogy egyetlen LED jelenléte mindent tönkre tud tenni. Nos, képzeljétek el, miként tekintek az olyan erősítőkre, melyeket LED-ek világítanak meg... Mert abban biztos vagyok, hogy spórolási okokból nem kaptak független áramkört. Persze, ez a vak véletlenen múlt, mert ha egyből LED-del együtt hallgatom csak meg, akkor nem tudok a problémáról én sem. Szóval szerencse is kell.

Adatforrás

Mikor a felvétel elkészül, valamilyen módon azt maradandóan tárolhatóvá kell tenni. A bakelitlemez is módosítva tartalmazza a felvételt, melyet a RIAA korrektor visszamódosít. (Tudom, hogy a lemez vinylből készül, de azért használom a bakelit szót, mert az terjedt el. Azt is tudom, hogy a hangfal valójában hangdoboz inkább, de a hangfal elnevezés terjedt el.) Rendszeremben az adatok forrása a számítógép. Vajon számít az ilyen szerepben lévő PC felépítése a végső hangzásban? Sajnos igen. Azért sajnos, mert első nekifutásra a probléma egyszerűnek tűnik, de nem az. Ezt mutatja, hogy léteznek ún. audio PC-k. Erre kicsit kitérek: ezek olyan készülékek, melyek nem csak adatokat biztosítanak, hanem a hang előállítását is elvégzik, amolyan all-in-one készülékek. Ezekkel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. – Azt is leírom, hogy ilyeneket, melyet valaki “audio PC”-ként mutat be, nem hallgattam, csak belenéztem. – Az első, amit nem lehet kikerülni, az az ATX tápegység. Összeszámoltam már, tisztességesen megépítve, az alkatrészköltség 2022 tavaszán a kétszázezer forintot is meghaladja.

Ez csak a táp. Nem találkoztam még olyan “audio PC”-vel, ahol mind a három ág (3,3V, 5V, 12V) ilyen független, lineáris lett volna. Ennek hiányában nem is érdekelt a dolog. Mert mindig piszkálna a gondolat: “hogyan szólna rendes, lineáris táppal?!” Ezután jön az alaplap problematikája a gyárilag rászerelt stabilizátorokkal, melyek zeneiségüket tekintve általában borzalmasak. Ezt követi a DAC chip, és az ezt kiszolgáló chipek és oszcillátorok, melyek minősége jóindulattal is kérdéses. Egyszerűen nem erre készültek eredendően. Most audio vagy PC? Én ezek miatt ebben nem hiszek. Olyan ez számomra, mint az ezermester, aki már semmihez sem ért igazán. Egy rövid gondolat erejéig kitérek az átalakított CD-lejátszókra is. Miről is van szó ebben a megoldásban? Van egy kiváló CD-játékos, mondjuk egy ROTEL RCD-855, melynek a folyamat legvégén lévő erősítő IC-jét cseréljük elektroncsőre. Az elektroncső természetesen jobb eredményt ad, ezt rögtön hallani is, de efölé nem tudunk menni, mivel minden, ami ez előtt van, tehát a teljes áramkör, a régi marad.

Ez a gond. Sőt, a mechanikus lemezolvasó rész is a régi marad, annak minden nyűgjével. Érvelésem, hogy egyetlen dolgot feljavítani egy teljes és összetett áramkörben, kevés. Szóval én nem mennék ebbe az irányba. A fentebb és lejjebb leírtakról nem állítom, hogy igazam van, csak azt, hogy én nem tudok jobbat. De térjünk vissza az adatforrásra. Amiről itt írok, olyan PC vagy laptop, mely csak és kizárólag az adatok forrása. Ennyi. Mást nem bízunk rá. Sajnos ez is különleges kell legyen. Ugyanis ezt is kipróbáltam. Minden más munkát külön, divatos szóval dedikált készülékre bízunk. Tehát PC vagy laptop kell, melyben minőségi, nagy zajelnyomású stabilizátor IC-k vannak (70 dB feletti), és kizárólag lineáris tápegység táplálja őket. A lineáris tápegység miatt azt az utat választottam, hogy építek egy laptoptápot, lényegesen egyszerűbb, mint egy ATX táp. Erről hajtva hallgatok meg laptopokat. A lineáris táp, melyet építettem, természetesen kiváló minőségű és audio alkalmazásba gyártott alkatrészekből áll. Ergó: drága! De itt csak egy feszültség kell és kevesebb amper.

Az épített lineáris tápegység

Foglalkozásom következménye, hogy sokféle laptopot meg tudtam hallgatni adatforrásként: Dell, HP, Lenovo, Asus, Acer, és a kis Raspberry Pi 4b. (A Raspberry-hez természetesen külön tápot építettem.) Mind egyforma! Vakteszten nem tudtam volna megmondani, mikor melyiket használom, talán a Raspberry jobb volt. És ekkor jött az egyetlen, mely valóban kimagaslott, ez pedig a Fujitsu Lifebook! Azonnal hallani, hogy ez bizony rendben van. Nem csoda, Japánban készül ma is. Gondolom, a jó minőségű alkatrészek munkája a jó hangzás. Lineáris tápegységgel lépünk felfelé vele. Ezután felmerül a kérdés, hogy az operációs rendszer is számít-e? Ezt is kipróbáltam.

Fáradságot nem kímélve hallgattam: Ubuntu, Raspbian, Manjaro, Volumio, KDE, KODI, Unix, és egyéb átiratok... Mind rossz! Igen, jól olvastad, mind rossz! Nem értettem, miért szólnak ezek mind egyformán rosszul? Az ok, hogy a hangadatok képzése egyforma, az ún. Alsamixer végzi! Sajnos ezen oprendszerek ezt használják, az eredmény lesújtó! A hang összeesik, mesterséges ízű. Le sem jön a hangfalról! Pedig én örültem volna a legjobban, ha legalább az előbb írtak közül egy jó lett volna. Sajnos le kell írjam, egyedül a Windows szól jól. (Ezért pedig nem fizet nekem a Microsoft...) Azt is kipróbáltam, van-e különbség a 7, 10, 11 között. Én nem hallottam. Jó volt mind. Pedig utálom a Windowst... Persze nem önmagában szól jól. Ezért jön a következő kérdés: az oprendszeren belül számít-e a lejátszószoftver? A válasz: igen. A VLC és a Windows MP nagyjából egyforma. Csalnak mind a ketten. Meg az összes ingyenes is, WinAmp, ilyesmi. Nem a mi igényeinkre készült. Jobb a Foobar2000 vagy a JRiver, de nem sokkal. Lehet, hogy csak “placebo”-hatás. Ha őszinte akarok lenni, nem igazán van különbség közöttük. Találtam azonban egy igazán hallhatóan jót. Ez pedig az AUDIRVANA! (Tőlük sem kapok pénzt!) Ezzel valóban jobban szól minden! Sajnos fizetős és drága, nekem. Sajnos a hallgatása után a trial idő lejárta óta elvonási tüneteim vannak. A szoftver annyira direkt, hogy nem tudtam semmi mással pótolni. Hidd el, kedves olvasó, próbáltam kiváltatni mással, mindhiába. Ja! Még valami! Adattárolás. HDD vagy SSD? SSD! Pont. Ezzel létrehoztuk a zenei fájljaink tárolóhelyét. Valamint ebből létrejön az USB isocrone adatcsomag. Ezt fogadja a következő láncszem az USB-S/PDIF konverter.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények