Nosztalgia: szocializmus gyerekszemmel

Emlékeim arról, hogyan éltem meg kisgyerekkoromban az akkori világot. – írta: bambano, 4 éve

Bevezető

Jó szívvel emlékszem vissza a gyerekkoromra, jólesik azóta is nosztalgiázni rajta. Idén elmúltam 50, ez egyrészt alkalom arra, hogy visszatekintsek, másrészt meghatározza, hogy a hetvenes évektől a nyolcvanas évek elejéig tartó időszakot vehetjük ennek. Azóta lassan két generáció is internetezik, hátha érdekli őket és újdonságot hoz, hogy hogyan éltünk anno.

Ebben a posztban nagy ívben kerülni fogom a politika megítélését, maximum 1-2 helyen lesz róla szó, csak az események tényszerű rögzítése lesz. Ennek elsősorban az az oka, hogy gyerekként fogalmam nem volt az egészről, másodsorban az, hogy nem célom a Kádár-rendszer végének elemzése. Mit tudtam én hat évesen, hogy besúgók meg cserearány-romlás... Ennek lesz egy olyan hozadéka is, hogy (szerintem) a cikk végére indokolatlanul jobb színben fog feltűnni az a rendszer, mint amit egy korrekt, minden nézőpontot tisztességesen figyelembe vevő tudományos tanulmány mutatna. Szóltam előre...

Az inkognitómat továbbra is őrizném, ha lehet :-)

Az év kezdete

A terv az, hogy egy év eseményein keresztül írom le azt, amit akkor átéltem, ami ciklikusan ismétlődött.

Apám mezőgazdaságban dolgozott, akkori nevén téeszben. Tsz: mint termelőszövetkezet. Mivel akkor volt fiatal, és akkor járt főiskolára, egyetemre, amikor a tsz-esítési program elkezdődött, így szinte azonnal vezető lett, és egész életében az is maradt. Sokat dolgozott, emlékeim szerint az átlagnál valamivel jobb fizetésért.

Anyám az egészségügyben dolgozott, járványügyi ellenőr, később mentálhigiénés nevelőként. Ez azt jelentette, hogy felvilágosító, oktató kampányokat szervezett és valósítottak meg szerte a megyében. Kiállításokat készítettek és állítottak ki sokfelé, felvilágosító előadásokat tartottak, stb. Például akkoriban nemhogy a modern fogamzásgátlás, a tisztességes fogmosás se volt világos az emberek zömének. Felvilágosító, oktató kampányokat szerveztek járási, megyei szinten, illetve végrehajtották az országos kampányokat a megyében. Ha valaki kíváncsi, írja be a guglinak, hogy Makk Marci. Makk Marci és Marcsi két kedves figura volt, az "egészséges, mint a makk" szólásra felfűzve. Az ő tetteiket állították jó példának az emberek elé. A berögzülést szóróanyagokkal segítették, például volt egy matricás füzet, amihez adtak egy nagy lapon matricákat, meg egy füzetet, amibe a megfelelő helyszínekre életszerűen be kellett ragasztgatni a figurákat, hogy rögzüljön a felvilágosítás. Nekünk volt belőle két marékkal, úgyhogy körberagasztottuk a bátyámmal a fürdőszobát, évekig az volt a dísz. Kivételesen anyám nem raplizott miatta. Anyám fizetés szempontjából a nagy átlagba tartozott. Egy komoly probléma volt ezzel: egy olyan épület második emeletén kaptak irodahelyiségeket, aminek az első két szintjén Bőr és nemibeteg gondozó volt, úgyhogy engem elég sokszor megnéztek, amikor anyámat mentem látogatni, hogy 10-12 éves fiú, nagy iskolatáskával a hátán, bemegy a nemibeteg gondozóba... :-P

A munkahelyi munka mellett mindig volt otthon fóliasátor, ahol ment a második műszak. Nekünk abból volt valamennyi pénzünk az extra kiadásokra, mint ahogy mindenki másnak is a faluban. Nem éltünk jobban, mint ma, sőt. De az életmód minőségérzete szerintem sokkal jobb volt, mint manapság. Nekem legalábbis hiányzik.

Tehát a nosztalgia induljon január közepe környékén amiatt, hogy a téli szünet egyben a cikk végére kerülhessen.

Január mindig olyan lelombozó, szürke, unalmas hónap volt. Az ünnepek utáni első hónap, amikor lebontottad a karácsonyfát, felzabáltad a mikuláscsomagokat (mint állat :-P ), visszaállt a szürke hétköznap. Ilyen volt az időjárás is, január elején még legtöbbször rendes hó volt, január vége felé, február elején már leggyakrabban elolvadt. De az a "rendes" hó sem friss hó volt már, látszott, hogy kicsit összeolvadt, már volt rajta sok sárfolt, autó keréknyom, stb.

Januárban akkoriban nem történt szinte semmi "központi" esemény. Az utcák szomorúak voltak, a boltok leltároztak, hideg volt, korán sötét, unalmas. Ez a hangulat ment át egyenesen februárra is, azzal a különbséggel, hogy melegedett kicsit az idő, így hó már nem volt, csak a pőre föld. Akkoriban még nem volt Valentin-nap, nem volt semmilyen eladásösztönző importált marhaság, mivel nem volt mit eladni.

Februárban egy iskolai esemény volt: a farsang. Ezt lehetett szeretni, elég jó civil buli volt. Nálunk a falu művelődési házának is tartott moziban volt a gyerekeknek a farsang. A művház gyakorlatilag egy nagyobbacska színházterem volt, színpaddal. A színpad hátulján vetítővászon, a nézőtér végében egy emelt kuckóban mozigépház volt. Az eseménytől függően be- vagy kihordták a széksorokat. Olyan igazi szocreál mozi volt, a legegyszerűbb lambériával, parkettel, ahogy a korabeli filmek ábrázolták. Mi azért szerettük, itt láttam többek között a Csillagok háborújának az időben legelőször bemutatott 4. részét (vagy hogy is számozzák most...). Full fapados, a terem oldalfalai mellé a tartóoszlopok közé berakott széken ülve, mono hangrendszerrel, Dolby és egyéb effektek nélkül. Még az is lehet, hogy nekünk csak fekete-fehér kópia jutott, már nem emlékszem. Heti egy előadás, szombat délután, kedves nyugdíjas mozigépész bácsika, ahogy kell :)

A farsangra mindenkit kiöltöztettek, de ez nem egyenruhát jelentett, hanem valami elegánsabb hétköznapit fiúknak, lányoknak szoknyát, stb. A farsang hivatalosan korabeli diszkó volt, jelmezekkel, jelmez-felvonulással és tombolával. Egyszer a szüleim szereztek valakitől kölcsön egy nagy robot jelmezt, ami egy nagyobb és egy kisebb téglatestből állt, volt benne elem, pár izzó, csengő, néhány gomb kívül és belül is, amivel lehetett a szemeit, a füleit villogtatni. Nyomkodta is minden szembejövő. Be volt borítva alufóliával, nagyon hi-tech volt. :) Emlékeim szerint második helyet nyertem vele. Egy másik alkalommal fődíjat, egy tortát nyertem tombolán, úgyhogy jól ment a farsangozás. Persze nem táncoltunk, csak őrjöngtünk, ahogy egy rendes alsós gyerekhez illik. De jó buli volt a maga egyszerűségében.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt