Nosztalgia: szocializmus gyerekszemmel

Emlékeim arról, hogyan éltem meg kisgyerekkoromban az akkori világot. – írta: bambano, 2 hónapja

További tavaszi ünnepek

A hivatalos történelmi ünnepek mellett ünnepeltünk mást is tavasszal. Gondolom, a húsvét mindenkinek eszébe jutott. :)

Az első tavaszi ünnep, amit köszöntéssel ünnepeltünk, a nemzetközi nőnap volt. Akkoriban még az is szokás volt, hogy az osztálypénzből minden lány osztálytárs kapott egy hóvirágcsokrot. Ma ezért golyó jár, mert a hóvirág védett... Valentin nap még ismeretlen volt, nem tudtunk róla, nem toltuk a vásárlásokat.

Hirdetés

Mivel a húsvét minden évben változó időpontban van, így nem lehet dátumhoz kötve visszaemlékezni rá. Amikor kisgyerek voltam, akkor a húsvét még nagy ünnepnek számított mifelénk, falun. Mindenki ismert mindenkit, ha már kétszer megcibáltad egy lány copfját az udvaron, akkor menni kellett locsolni. Akkoriban a nők még nem utálták látványosan ezt az ünnepet, nem menekültek az ország másik végébe wellnessezni (nem volt wellness se...).

A húsvét pénteken kezdődött (ahogy ma is). Mivel akkoriban csak a nagyon bátrak és az idősek vállalták fel a hitüket, ezért a különböző egyházi események nem kaptak nagy hírverést. Anyám hagyományos húsvéti kajákat főzött (értsd: minden évben ugyanazt :) ), és hagyományosan ugyanaz történt minden évben. Volt valamilyen főtt sonka, ami sokkal jobb volt, mint amiket mostanában lapockából hamisítanak, töltött hús, sok főtt tojás, új zöldség (retek, hagyma, néha már üvegházi saláta is). Ebből anyám mindig összerakott egy dísztálat, amiből kínálta a vendégeket.

Húsvét vasárnapján nekünk, gyerekeknek, elrejtettek egy csomó édességet. Akinek kertes háza volt, annak az udvaron, akinek nem, annak a lakásban. Csoki nyuszit, csoki tojást, barkát, stb. Húsvét hétfőn korán reggel kiöltözve elindultunk locsolkodni. Büdös kölnivel :P (Krasznaja Moszkva rulz, odáig sosem süllyedtünk, de Molnár Mózes volt.) Ez azt jelentette, hogy vagy előre egyeztetett időrendben, vagy tavalyi menetrend alapján körbejártuk a rokonságot. Egy rokonnál betoppantunk, eldaráltunk valami gagyi locsolóverset (már 7-8 évesen is utáltam, hogy versmondással akartak produkáltatni), és öntöttük a kölnit. Cserébe csokitojást és némi pénzmagot kaptunk ajándékba. Egy ilyen locsolásnál a sztenderd bevétel száz forint volt, plusz nap végére összegyűlt egy nagy szatyornyi csoki. Gyerekként összelocsoltam egy átlag havi fizetés felét, ami akkoriban jó buli volt.

Korabeli kölni, forrás: Galéria Savaria

Májusban ünnepeltük még a gyereknapot és a pedagógusnapot. Pedagógusnapon a tanárok úgy néztek ki, mint egy virágnagyker. Valahogy mégis volt valami bensőséges hangulata az egésznek, a tanárok közelebb álltak a diákokhoz (főleg falun), tehát hihetőbb volt, hogy a köszönet őszinte.

Jól látható, hogy a tavaszi félév gyakorlatilag folyamatos ünneplés volt, kicsit kevésbé hatékonyan lehetett tanítani akkoriban. Ezt tetézte még a tavaszi szünet, ami általában egy hét volt húsvét előtt, mint mostanában. A pedagógusnap már annyira a tanév végén volt, hogy utána már a tisztelt diákság jelentős hatékonysággal akadályozta az oktatást. :)

Mivel egészen fiatal koromtól kezdve fényképeztem (nem tudtam fotózni, csak fényképeztem...), először nagybátyámtól kaptam kölcsön alkalmakra egy Praktica tükörreflexes gépet, majd ajándékba kaptam egy Szmena SL kisgépet. Ezt kattogtattam vidáman:

Forrás: eladó gép a vatera.hu-n

A fényképezés akkoriban úgy zajlott, hogy vettél a szakboltban (mifelénk Ofotért) filmet, ami fajtától és a gép igényeitől függően 12-24-36 kockás volt, befűzted a gépbe, és arra fotóztál. Kémiai úton! A celluloid filmet fényérzékeny réteggel látták el, azt "exponáltad" a géppel, majd óvatosan, hogy ne kapjon fényt, kivetted a kazettáját. Mi a filmet szakemberekkel hívattuk elő, én már nem lögyböltem saját magam (nagybátyám fiatalabb korában még igen) az előhívót meg a fixálót. Bevitem az Ofotértbe, és két hét múlva megkaptam az előhívott filmet és a papírra kinagyított képeket. Gimp meg Photoshop nyilván nem volt... A remek Forte márkájú film sokáig még fekete-fehér volt, csak később tudtunk színes alapanyagot szerezni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Pityu naplója

    Játéknak indult, ez lett belőle! Fiktív napló! Gondoltam egy merészet és elkezdtem naplót írni, hogy szórakozzatok egy jót!