Előtörténet, alapok

Bemutatóm két komolyabb szekcióból tevődik össze. 2012 szeptemberében elkövettem az átépítés I. fázisát, amelyről modellező blogomon írtam egy komplett cikket. Ezt a cikket most ide megvágott formában beillesztem, mert ennek hiányában a mostani II. fázis kevésbé lenne érthető, illetve szeretném, ha a kedves olvasó teljes képet kapna az építésről.

A gépezet ebben a formájában került hozzám. Igazából egyetlen hibája sem volt, mindössze egy komoly hiányossága: nem volt meg a távja. A táv eredetileg egy pultos kialakítású, minimum 3 csatornás rádió volt, AM 40 MHz-es modullal. Mivel ilyet nem leltem fel itthon, és nagyon bajos lett volna frekvenciát kinyomozni, így a gép belsejének teljes átépítése mellett döntöttem.

A verda:

Az autó gyártója: Dickie Tamiya (gyakorlatilag a Tamiya, mint modell -és makettgyártó óriás “játék” részlege. Méretaránya: 1/12. Kora: körülbelül 1990-2000 közé datálnám. Tudtommal a hazai beszerzés nem volt anno egyszerű, bár akkoriban még korántsem modelleztem. A forgalmazást kint Németországban a Lidl üzletlánc is segítette, mintegy 50 euróért meg is lehetett szerezni a járgányt.

Funkcionalitását tekintve, mint játékkategóriás autó (de bőven modell tulajdonságokkal), lenyűgöző volt. Azon túl, hogy előre-hátra ment, proporcionális kormányzást, szervóvezérelt hótolólapot, működő elektromos csörlőt és váltakozóan villogó megkülönböztető jelzéseket kapott a tetőre. Erre a kiszerelésre bátran mondhatjuk, hogy pazar. Az eBayen jelenleg 60-150 euró között kereskednek egy-egy komplett és ép darabbal, mondhatni, meg kell fizetni a kort is, nem csak a minőséget.

Apropó minőség: az autó első felfüggesztése merev, a hátsó rugózik, de tengely szinten, nem pedig független felfüggesztésként. Az anyagok ABS műanyagok jellemzően. A hajtáslánc fém alkatrészekből építkezik, úgymint kerékagyak, kutyacsontok, differenciál kihajtások. Az autóban két difi található, egy első és egy hátsó, hajtása állandó 4×4, kétfokozatú váltóval megspékelve.

A váltás manuálisan a hátsó vonószem környékén lévő kapcsolóval lehetséges. Mondjuk, hogy van egy “teknős” és egy “nyúl” fokozat, ami nagyon hasznos lehet, főleg akkor, ha épp a három éves kisfiunk ül a platón, na, akkor nagyon kell a “teknős” fokozat, mert el nem indulna a gyorsabbikban.

A felhasznált anyagok terén még megjegyezném, hogy az autóban kivétel nélkül mindenütt a megszokott keresztfejű “Philips” csavarok hemzsegnek, nincs is ezzel semmi gond, jó szerszám és megfelelő nyomaték a betekerésnél, így nem futunk bele egy fej “ledarálásába” sem (az elektromos csavarozókat itt célszerű elfelejteni).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!