Bevezető

Mielőtt rátérnék mai alanyomra, hadd térjek ki egy kicsit a Naughty Dog munkásságára, és hogy miként ismertem meg őket. Ehhez majdnem 10 évet kell visszamennünk az időben, amikor még a PS2 volt a fő konzol (legalábbis, amivel tudtam játszani). Bár voltak igen kellemes címek, mint a Tekken 4, amit a mai napig szívesen előveszek, de egy váratlan ötletre mondta unokatesóm, próbáljuk ki a Jak 3-t. Elsőre nem mutatott semmi extrát, a történetet meg pláne nem értettem (főleg ilyen korban, amikor még nem nyílik ki az ember tudata), de ettől függetlenül remekül szórakoztunk vele.

Crash Bandicoot, Jak and Daxter, mond ez nektek valamit?

Kétségen kívül igen erős kalandjátékokban a csapat, amit csak tovább erősített PS3-n az Uncharted szériával. A második és harmadik részeket végigjátszottam, és volt, amikor csak pislogtam bambán és nem hittem, amit látok.

Az a lehengerlő látvány, környezet, kidolgozás önmagában levett a lábamról. Persze a történet sem utolsó, és az akció ami mögötte van. Ezek után igen csak meglepődtem, amikor a Naughty Dog bejelentette a The Last Of Us-t.

Nathan, még mindig megunhatatlan

Az Uncharted után nem kis elvárásaim voltak vele szemben, de egy kicsit aggódtam, hogy mit tudnak egy zombis témából kihozni. A média annyiszor felhozza, kapásból itt van a The Walking Dead, Zombieland és ezek a jobb alkotások. Kicsit már ellaposodik ez a téma.

Végül rávettem magam a játékra, és csak egy kis megjegyzés, de szerintem a lemez elég igénytelen a teljesen fekete háttérrel. Igaz, nem sűrűn nézegeti az ember a lemezt. Erre még rátett egy lapáttal egy kisebb logisztikai probléma a beszerzés kapcsán. Kárpótol a játék mindezért, megérte kipróbálni? Akkor helyezd magad kényelembe, és csak figyelj.

A következő oldal erősen spoiler gyanús, ha nem akarod olvasni a történetet, akkor lapozz a harmadik oldalra!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!