Előszó helyett

Tavaly novemberben már utaltam rá az egyik bejegyzésemben, hogy szeretnék egy folytatást írni a két éve megjelent cikkemhez. Azt ígértem, karácsony környékén megírom.

Nos, ez sajnos mostanában nagyon jellemző rám, hogy egy-két hónapot is kések. Most is nehezen vettem rá magam egyéb vírusos okok miatt. De nem akarok üres kifogásokat keresni mindjárt az elején.
Első írásomat, bemutatkozásomat persze nem egyszerű überelni, viszont nem is ezt akarom.

Tulajdonképpen olyan céllal írok, hogy valamilyen módon népszerűsítsem azt a fajta tevékenységet, melyet többé-kevésbé sikeresen művelek.

Aki még nem tudná. Egy félresikerült pályaválasztás „áldozata vagyok”. Nem az akartam lenni, aki végül lettem. Véletlenül mégis beletrafáltam. Persze ehhez kellett némi szerencse, vagy inkább jegyezzük fel a „Nagykönyvben meg van írva mindenki sorsa!” címszó alá.

Lakatosnak tanultam. Iskola után, hosszú évekig nem a szakmámban dolgoztam. Oké, az első évben még igen, de mivel erősen nagyüzemi lakatosság volt egy alkoholista brigádon belül, sikerült még jobban megutálnom.
Nem sikerült az alkoholisták táborához sem közelebb kerülni. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy aztán áthelyeztek egy másik műhelybe, ahol először találkoztam kovácsokkal. Erről előző cikkemben írtam is, ezért most nem szeretnék ezzel a résszel bővebben foglalkozni.
Maradjunk annyiban, hogy olyan „lakatos-kovács-féle” vagyok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!