Külső, kijelző

Az ötödik generációs Armor első ránézésre nem tűnik „üss-vágj, kibírom” telefonnak, a készülékházat védő gumírozott borítás és az IP68-as védelmi besorolás ellenére sem. A telefon pontos fizikai mérete 158,3×76×12,6 mm, ezzel a kijelző az előlap 91%-át foglalja el, ami egyedülálló a mostoha körülményekre szánt mobilok kategóriájában. A kütyü 228 grammot nyom, ez nem kimondottan kevés, de mivel ezek a készülékek nem nyafogó kislányok kezébe termettek, ezen tényező elhanyagolható. Egyébként nagyon jól kézre áll, remek a fogásérzet.

A megjelenítő egy 5,85 hüvelykes, 18,9:9 képarányú, 1512×720 felbontású, 286 ppi pixelsűrűségű IPS panel, amelyet a Gorilla Glass 4 üveg mellett a kijelző alsó és felső részén a síkból kiálló gumiperem is véd. A fényerővel és a betekintési szögekkel nincs gond, ahogyan az érzékenységet sem érheti kritika, maximum öt ujjat tud egyszerre kezelni a képernyő. A MediaTek egyedi technológiáinak tekinthető MiraVisiont, amely segítségével a képminőséget szemünkhöz igazíthatjuk, sajnálatos módon kihagyták.

Az előlap uralkodó eleme a szenzorsziget, amelyen az előlapi kamera, a beszédhangszóró, a fény- és közelségérzékelő szenzor mellett egy kék színű értesítő LED is helyet kapott. Abban az esetben, ha zavar a notch, akkor Play Store-ban elérhető Nacho Notch – Notch Hider telepítése után nem kell többé foglalkozni a bevágással. Az alsó részen a virtuális billentyűk foglalnak el némi helyet, szerencsére a sorrendjük módosítható, ha pedig nincs rájuk szükség, opcionálisan elrejthetőek.

A telefon felső részén, az IP68-as felirat mellett, balról egy 3,5 mm-es jack csatlakozó kapott helyet, melyet gumiborítás véd a külső behatásoktól. Az Armor 5 simán kibír egy órát 1,5 méteres vízoszlop alatt, így akár úszhatunk is vele. Nem túl életszerű, de akár egy napot is kihúz, egyméteres öntött betonréteg alján. A való életben az extrém körülmények közötti teszten jól vizsgázott, hiszen nálam volt több tűzesetnél is az Ulefone páncélosa.
A jobb oldalon a csavarokkal rögzített, fém merevítésen a hangerő szabályozó és a recézett bekapcsoló gombok dolgoznak félelmetes precizitással.

Lent jobb szélen a mikrofonnyílás, középen pedig a USB Type-C port található, amely szintén kapott egy masszív gumi zárósapkát. A portok nem ülnek a szokásosnál mélyebben, ahogy az általában lenni szokott a strapamobilok esetében, így a szabványos csatlakozókat bedughatjuk a mobilba.

A bal oldalon a SIM-tálca található, ami két kártyát fogad, hibrid dualSIM megoldással. Az összképet feldobja a kék színű csík, amely végigfut mindkét hosszanti oldalon lévő, fémlemez megerősítésen, a telefon négy sarkán, valamint az IP68 jelölést és az USB portot is körbeöleli.

Szokatlan a survivor telefon kategóriában a fényes, csilli-villi hátlap, amely emlékeztet a Honor 10-nél látottakra, de esetünkben ez akril burkolat. Az üveg vagy kerámia hátlappal ellentétben ez nem törik össze, ha leesik és a karcokat jól állja, ráadásul még pofásan is néz ki. Az összetöréstől nem kell félni, ezt próbáltam, párszor koppant a földön. A hátlapon lévő fóliát nem vettem le, így a karcállóságról nem tudok nyilatkozni.

A kamerák középen felül találhatóak, mellettük a komoly fényerejű dupla LED-es villanó, amely kiválóan funkcionál zseblámpaként. A 9/10-es találati aránnyal dolgozó biometrikus azonosító gyorsan felismeri a mintákat és több dologra használható, de erről majd később.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!