CNSA (Kína), India és ESA

CNSA (Kína)

A kínai űrprogram vitán felül a második számú űrhatalmat mutatja – a COVID-19 miatti csúszások ellenére 2022 végére sikerült a TienKung (Mennyei Palota) űrállomást befejezni, amely egy továbbfejlesztett Mir típusú űrállomásként írható le. A három fő modulból épített bázis össztömege kb. 95 tonna a teher- és személyszállító űrhajók nélkül, és nagyjából 320 köbméternyi túlnyomásos térrel bír, amiből 132 köbméter a lakó- és munkatér, amit személyzetének nyújt.

A TienKung teljes kiépítésében, fantáziarajzon (@CNSA)

Ezzel Kína szintet lépett, ugyanis a TienKung a terveik szerint egy folyamatosan lakott űrállomás lesz az elkövetkezendő években, egész pontosan 10 éves élettartamra tervezték, amit további 5 évre lehet még kitolni. A három modul közül az első a 2021. április 29-én indult Tienho, amely az alap navigációs és orientációs rendszereket, kommunikációs felszerelést, hajtóműveket tartalmazza, illetve a személyzet számára az elsődleges lakóteret három alvókapszulával és persze űrvécével.

A SzenCsou-14 és 15 űrhajósai a Tienho modulban (@CNSA)

A második modul a VenTien, amely 2022. július 24-én indult. Ebben helyezték el a másodlagos vezérlő- és orientációs egységeket (talán tanulva a Mir esetéből, ahol a központi rendszer meghibásodásakor a személyzet küzdelmes órák árán tudta csak visszanyerni az űrállomás irányítását), itt kapott helyett egy légzsilip, amely az űrséták alkalmával használatos, továbbá három ideiglenes pihenőhely. Ezenkívül a különféle tudományos kísérletekhez szükséges rendszereket is itt helyeztek el.

A harmadik modul a MengTien, amely 2022. október 31-én indult el a világűrbe. Eme modul viszonylag kisebb túlnyomásos munkatérrel bír, amelyben 13 tudományos modul mellett 37 külső kísérleti modul is helyet kap, ahol a világűr körülményei közötti kísérleteket lehet vákuumban végrehajtani. Helyet kapott egy kisebb légzsilip is, amelyen keresztül például kis méretű műholdakat lehet pályára állítani.

Űrséta a TienKungról a SzenCsou-14 személyzete által (@CNSA)

Az űrállomás közelében fog keringeni egy nagy méretű, a Hubble űrteleszkóphoz hasonló űrtávcső is, a SzunTian, amely várhatóan 2023 végén kerül indításra. Az űrállomás közelében való űrtávcső bő 50 éves koncepció, a NASA is kacérkodott vele, de végül sosem lett belőle semmi. Előnye lehet, hogy az időszakos karbantartásokat az űrállomás személyzete végezheti el, nem szükséges külön küldetést biztosítani hozzá. A jelek szerint Kína meg is valósítja ezt a koncepciót.

Az űrállomáson 2021-ben a SzenCsou-12 űrhajó 3 fős személyzete 90 napot töltött, majd egy hónappal a távozásuk után érkezett a SzenCsou-13, amely már 181 napig volt bedokkolva, mielőtt 2022 áprilisában visszatért a Földre Csaj Cse-kang parancsnokkal, valamint Vang Ja-ping és Je Kuang-fu kutató űrhajósokkal. Útjuk alatt két űrsétát tettek, melybe bele tartozott az első kínai női űrhajós által végrehajtott űrséta Vang Ja-ping által, illetve számtalan különféle kísérlet végrehajtása, valamint oktatási célú interjúk iskolai diákokkal.

Caj Hszücsö, Cseng Tung és Liu Jang, a SzenCsou-14 űrhajósai (@CNSA)

Caj Hszücsö, Cseng Tung és Liu Jang, a SzenCsou-14 űrhajósai (@CNSA)
2022. június 5-én indult a világűrbe a SzenCsou-14, fedélzetén Cseng Tung parancsnok, Liu Jang és Caj Hszücsö kutató-űrhajós. A feladatuk elsősorban a két érkező modul dokkolásának felügyelete, valamint a modulok beüzemelése, és december 4-én, 181 nap után térnek vissza.
A SzenCsou-15 november 29-én indult el, személyzete Fej Csün-lung parancsnok, illetve Teng Csingming és Csang Lu kutató-űrhajós. Érdekesség, hogy csak férfiakból álló személyzetet neveztek meg a CNSA „hagyományai” szerint az indulás előtti napon, mivel a két korábbi SzenCsou űrhajó két férfi és egy női tajkonautát vitt magával. Az űrhajó még aznap be is dokkolt az űrállomásra, és így az első olyan eset lett, amikor két kínai űrhajó-személyzet tartózkodott egyazon űrállomáson. A kínai űrprogram a korábbi szovjet tartós űrutazásoknál bevált módon, és azóta az ISS-nél is használt eljárásrend szerint, mintegy 5-6 napos átadás-átvétel után köszön el a visszatérő csapat.
A SzenCsou-15 a tervek szerint 3-4 űrsétával fogja a két új modul beüzemelését véglegesíteni, és előkészíteni az űrállomást a folyamatos tudományos munkára.

Makett a Vencsang űrkikötő jelenlegi állapotáról – már most sem kicsi... (@Kínai Internet)

A TienKung űrállomás kapcsán érdemes egy kicsit kitérni a Vencsang űrkikötőre, amely Kína Hajnan régiójában található, amely az ország legdélebbi pontja. Ez gyakorlatilag egy szigeten van, ami ez esetben előny: lehetővé válik a tengeri szállítás, így szemben a Kína belső régióiban elhelyezett rakéta-indítóbázisokkal, lehetővé vált, hogy nagyobb átmérőjű fokozatokat és terheket juttassanak el oda az ország más pontjaiból. Az, hogy Kína korábban az ország belsejében építette ezen kísérleti indítóállásokat, érthető – így kevésbé voltak szem előtt, kevesebb információ szivároghatott ki arról, mi zajlik ott. Egy katonai célú objektumnál ez előny, de pont ezért látható itt egy paradigmaváltás, amely egyébként még 2007-ben kezdődött: ekkor dőlt el, hogy az addig csak szuborbitális kísérleti indításokra használt Vencsang űrkikötőt kibővítik, többek között azért, mert a nagyobb méretű CZ-5 hordozórakéták elemeinek szállítása vasúton nehézkes lenne. Kína azóta tovább lépett: szeretné, ha ez lenne a kereskedelmi űrindítások központja az országon belül.

Háttérben a Vencsang már használatban lévő infrastruktúrája, előtérben építés alatt álló bővítés (@XinHua)

Kína a 2030-as évek elejéig számol a TienKunggal, ám a Föld körüli űrállomások terén az utána következő lépésekről korábban csak ködösen fogalmaztak. Az emberes űrprogram célja a 2030-as években a Hold lesz, ahogy a tavalyi összefoglalóban említett, jelenleg 5 lépésből álló ILRS (Nemzetközi Hold-kutató Állomás) projekt ezt felvázolta. Ezek alapján 2035-re egy állandóan lakott holdbázist hoznának létre a Hold déli sarkán, nagyjából abban a régióban, ahová a NASA az Artemis állomást tervezi.

A Falcon 9-szerű CZ-9 koncepció (@CNSA/Twitter)

A holdutazáshoz a Falcon Heavy-szintű Hosszú Menetelés-5G (CZ-5G) rakétával nagyjából 27 tonnát tudnak majd a Holdhoz eljuttatni, ami az emberes űrrepüléshez szükséges. Eme rakéta első útja jelenleg 2027-re várható. A Hosszú Menetelés-9 (CZ-9) rakéta sokadjára esett át alapvető módosításon. Először 100 tonnás LEO teherbírással és meglévő elemekre épülve képzelték el, majd új hajtóművel, 150 tonnás teherbírással, de továbbra is egyszer felhasználható rakétaként, végül 2022 novemberében egy átmenet jött a Falcon 9 illetve Super Heavy között, amely 10,6 méter átmérőjű fokozatokból épül fel, a teljes magassága 110 méter, és az induló tömege 4122 tonna. Amiben eltér a Starship koncepciótól, hogy három fokozatú, az első fokozat nagyjából megfelel a SuperHeavy fokozatnak, és függőlegesen tér vissza a Földre, a hajtóműveivel fékezve magát. A második fokozat négy, a harmadik fokozat egy hidrogént égető hajtóművel bír, és LEO-ra 150 tonnát, a Holdra pedig 50 tonnát tudna eljuttatni. A CZ-9 koncepció szerint űrállomás-modulokat, holdállomás-modulokat, esetleg később marsi űrhajókat indíthat, így a felső fokozatok újra-felhasználását nem tartják szükségesnek.

Fantáziarajz Kína fejlesztés alatt álló új űrhajójáról és holdkompjáról (@CCTV / CNSA)

A kínai nyitás ugyanakkor nem eredmény nélküli, például a Chang’e-6 holdkőzet-visszajuttató szondához Svédország is hozzájárul egy ion-érzékelővel, ahogy Franciaország egy radon-mérővel és Olaszország egy retroreflektorral, de egy pakisztáni cubesat és egy Egyesült Arab Emírségek által elkészítendő mini-rover is lesz a fedélzetén. Ezek bár apró lépések, de egyre nyilvánvalóbb, hogy igenis nemzetközivé szándékozzák nyitni a programjukat, így pedig alternatívát nyújtani a NASA vezette Artemis-program ellenében.

Az orosz-ukrán háború hozadéka lehet, hogy 2022 szeptemberében a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson a tervekben csak érintőlegesen említették az orosz részvételt, egész pontosan a jelenleg tervezett Luna küldetések keretében. Korábban az ILRS-t elsődlegesen kínai-orosz közös programként vázolták fel, amely persze más résztvevők előtt is nyitott. Arról diplomatikusan hallgattak a kínai előadók, hogy ez most inkább a háború miatti szankciók hozadéka, amely nem szeretné hangoztatni az orosz részvételt, vagy inkább egyfajta szakításra utal.

Fantáziarajz az ILRS holdbázisról (@CCTV/CNSA)

A távolságtartás a korábbi összefoglalókban leírtak miatt érthető lenne: egyszerűen arról van szó, hogy Oroszország belátható időn belül nem tud igazán mit hozzátenni egy emberes holdprogramhoz. A nagy méretű hordozórakéta-fejlesztése(i) a tervezőasztalnál nem jutottak tovább (igaz, egyelőre a CZ-9 sem), miközben más téren sem látszik az a lendület és innováció, ami miatt reálisan számolni lehet velük. Nem kérdéses, hogy rengeteg tapasztalatuk van az emberes űrrepülés kapcsán, de Kína ezt a TienKunggal már gyakorlatilag utoléri – orosz tudásra építve. Innen viszont már az új megoldások, hordozórakéták, űrhajók, űrállomások, vagy azok moduljainak építése az, amire szükség lenne. E téren pedig egyszerűen Oroszország egy a sok űr-középhatalom közül, mint Franciaország, Olaszország vagy Japán.

A Csucsüe-2 hordozórakéta indítása 2022. december 14-én (@Landspace)

Röviden kitérnék még a kínai magáncégekre, ugyanis a jövőben várhatóan nagyobb szerep jut nekik. E téren legnagyobb várakozás a LandSpace cég Csucsüe-2 (Zhuque-2) hordozórakétáját övezte. A cégnek ez volt a második indítási kísérlete, az első 2018-ban még szilárd hajtóanyagú rakétával kudarcot vallott. A 2022. december 14-i indításra viszont már metán üzemanyagú hajtóművekkel épült új rakétával került volna sor. Ezzel egyébként világelsőséget is szerezhettek volna, hiszen metánt égető hajtóművel épült rakéta még nem jutott el a világűrbe, a SpaceX-féle Raptor hajtóművel a Starship, a Blue Origin Be-4 hajtóművével pedig az ULA cég Vulcan rakétája sorakozik a rajtvonalon, őket előzhette volna be a kínai cég. Ez végül a második fokozat hibája miatt nem sikerült, a szállított cubesat műholdak pedig így elégtek a légkörben.

ESA

Csak röviden, de az ArianeSpace-től függetlenül érdemes kitérni kicsit az ESA idei évére is. Az űrügynökség egyik nagy sikere az Artemis programban az Orion űrhajó műszaki modulja, ami Európai Szerviz Modul (ESM) néven fut, az Artemis-1, 2, 3 és 6 küldetés az ISS kiszolgálásért cserébe, barter üzletként valósult meg, a NASA az ESA űrhajósait viszi fel az általa finanszírozott személyzetcsere-utakon. Az Artemis-4 és 5 útnál pedig a Gateway Hold-űrállomás kiszolgálás és űrhajós-személyzet terén kerül elszámolásra.

Az Artemis I. útra előkészített Orion és annak Airbus által gyártott műszaki modulja (@NASA)

Az Artemis-2 modulja már a Kennedy űrközpontban van, az 3 és 4 út modulja pedig építés előrehaladott fázisában, az Airbusnál, miközben az 5 és 6 út moduljainak építése már megkezdődött, további három modulról pedig tárgyal az ESA és az Airbus, mint fő vállalkozó.

Viszont kérdés, hogy ezen túl mit szeretne az emberes űrkutatás terén elérni az ügynökség?

Emmanuel Macron francia miniszterelnök javaslatára az ESA felállít egy bizottságot, hogy az európai személyzettel ellátott űrprogramok lehetséges jövőképét felvázolják. A kérés háttere, hogy amíg a NASA vagy a CNSA rendelkezik (még ha olykor módosuló, de) határozott stratégiai tervvel az emberes űrkutatás jövőjével kapcsolatosan, az ESA-nak nincs semmi ilyesmije. Gyakorlatilag sodródik az árral, ez esetben leginkább a NASA programjaival. Eddig igazából igény se nagyon volt egy különálló, független képességre, ami meg is látszik az ESA terveiben: különféle, látványos vagy kevésbé látványos tervek jönnek-mennek, de nincs egységes, pláne határozott jövőképe az Európai Űrügynökségnek arról, hogy mit szeretne elérni.

India

India megfontoltan és kapkodás nélkül, de sok téren még külföldi segítségre támaszkodva építi ki űriparát, miközben azért igyekszik minél inkább saját talpra állni. Az új generációs hordozórakéták első lépcsője, a Small Satellite Launch Vehicle (SSLV) első indítása azonban 2022. augusztus 7-én kudarcba fulladt. A négyfokozatú rakéta három első, szilárd hajtóanyagú fokozata sikeresen működött, de a negyedik fokozat, amely a pályára állítás végső manőverét hajtotta volna végre, az indítás után egy tizedmásodperccel megállt. A vizsgálat hamar megtalálta az okot: a kudarcért egy szenzor meghibásodás egy szoftveres problémával együtt felelt. Ugyan az ilyesmi nem szokatlan egy új rakétától, ám ettől még némileg rossz szájízt hagyhat a potenciális megrendelőkben.

SSLV indítása 2022. augusztus 7-én (@ISRO)

Szintén nem jó hír nekik az orosz-ukrán háború: az ISRO egy egységes hordozórakéta-családdal (ULV) tervezi leváltani a jelenlegi hordozórakétáit, amelyek főleg hidrazin üzemanyagot égetnek. A kerozin üzemanyagú SC-200 hajtóművet az ukrán Pivdenne (Juzsnyoje) tervezőirodával közösen fejlesztették ki, illetve kevésbé diplomatikus pletykák szerint az ukrán RD-810 hajtómű minimálisan módosított változatáról van szó. A hírek szerint azonban 2022. végén az ISRO felvette az orosz űrügynökséggel a kapcsolatot, hogy RD-191 hajtóműveket vásárolnának, egyelőre 10 darabot. Ködös azonban, hogy pontosan milyen célra is használnák fel ezeket.

A Gaganyaan ejtőernyőtesztje, ahol azt vizsgálták, hogy a háromból két ernyő is elegendő-e a biztonságos leszállásához (@ISRO)

India első saját űrhajója, a Gaganyaan, pedig ha lassan is, de formálódik. Bár 2022 közepén az ISRO elnöke 2024-es céldátumot nevezett meg, és hangsúlyozta, hogy a biztonság az első, 2022 decemberében felröppent hírek szerint 2023 év végén sor kerülhet a G1 jelű, személyzet nélküli tesztútra. A G2 tesztút, még mindig személyzet nélkül, 2024 közepén következhet, míg az első űrhajósokat szállító út 2024 végén indulhat. Még mindig sok a kérdőjel, hogy mi is lesz a Gaganyaan célja, mivel űrállomás-tervekről még nem nagyon hallottunk, de arról sem, hogy más országok űrállomásához látogatnának el.

Fantáziarajz a Gaganyaan G1 (első személyzet nélküli) űrhajóról és a hordozórakétáról (@Twitter)

Az ország tudományos programok terén sem akar leszakadni: 2024-ben Vénusz-szondát, 2025-ben Mars-szondát szeretne indítani, illetve formálódik egy űrteleszkóp projekt is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!