Ventilátor fordulatszám-vezérlő építése

Építsünk saját ventilátorvezérlőt, hogy eszközeink várható élettartamát még jobban kitolhassuk! – írta: DrotosToth, 3 éve

Bevezető

A konzumer eszközök hiányos termikus méretezése az egyik olyan terület, ahol sokszor mi magunk is könnyedén be tudunk avatkozni, ezáltal növelve annak üzembiztonságát. Akár az állandósult magas hőmérséklet, akár a fogyasztási csúcsokban fellépő thermal-shock hathatósan képes csökkenteni egy-egy berendezés élettartamát. A legtöbb esetben egy alapszintű átszellőzést biztosító ventilátorral kitolható a használhatóság ideje annak teljes műszaki elavulásáig.

A neten fellelhető megannyi műveleti erősítőre (OPA) épülő ventilátor-vezérlő közül sok csak termosztátként funkcionál, tehát vagy pörög maxon a ventilátor, vagy nem megy egyáltalán. Ebből, kis módosítással, azért lényegesen többet is ki lehet hozni és még az alkatrészek száma sem növekszik. Az alábbi megvalósítás lelke szintén egy műveleti erősítő, de ez nem egybites, hanem lineáris kimenetet ad. A lényege, hogy a lineáris kapcsolásból adódóan, a két bemenetet azonos potenciálon akarja az OPA látni, e szerint állítja a kimenetet.

Az áramkör a rákötött ventilátor feszültségét úgy állítja, hogy a nem invertáló bemenetre, a visszacsatoláson keresztül érkező feszültség egyezzen meg az invertáló bemeneten megjelenő feszültséggel. Ez utóbbi az NTC-POTM feszültségosztón kialakuló potenciál, amit üzem közben a környezeti hőmérséklet befolyásol, így oldva meg a lineáris szabályzást. (Technikai értelemben véve ez vezérlésnek minősül, de a cikkben én mégis szabadon használom a fogalmat.)

Sematikus kapcsolás

Az áramkör karakterisztikáját alapvetően a trimmer-potenciométer, valamint az erősítést meghatározó R1 ellenállás értékei befolyásolják. Ahogy melegszik a környezet, az NTC-nek csökken az ellenállása. Ez feszültségemelkedést okoz az OPA invertáló bemenetén, amire ez úgy reagál, hogy egyre jobban nyitja a T1-et. A visszacsatolás nem az OPA kimenetéről történik direktben, hanem a T1 kollektoráról (ami egyben a ventilátor "+" bemenete is), mert végül is a ventifesz. a kívánt vezérelt jellemző és nem az OPA kimenete. T1-en – teljesen nyitott állapotot feltételezve is – marad kb 0.2 V, amit csak a betáp ugyanilyen mértékű megemelésével lehetne kikompenzálni; de értelme nem sok van, hiszen ez egyrészt elhanyagolható, másrészt mindenki azon küzd, hogy lehetőleg ne maxon járjon a hűtés.

A ventilátor felpörgését meghatározza annak indulási fesze, ami általában egy 3,5-5,5 V közti érték, típustól függően (12 V-os, BLDC típust feltételezve, vagyis szinte az összes "PC-s venti").
Ehhez az értékhez hangoljuk a trimmerpotival az áramkörünket, empirikus úton. Persze, ha van a kezünk ügyében hőmérő, az sokat segít, de nem kritikus. Fontos: az elektronika a venti elindulása előtt is ad feszt annak kapcsaira. Egy azaz egy darab OPA csatornába ennyi okosságot lehet beleszuszakolni. Ha ez valakit zavar, akkor a trimmert úgy kell állítani, hogy már alacsony hőmérsékleten is adjon annyi feszültséget a ventire, hogy az biztonsággal elinduljon, amikor a készülékünket bekapcsoljuk. Ki erre, ki arra esküszik, én speciel még nem találkoztam olyannal, hogy azért ment volna tönkre ventilátor, mert túl kevés feszültséget kap és nem pörög fel; ugyanakkor 100%-ban ki sem zárható.
Az elérhető elméleti max. fordulathoz tartozó hőmérsékleti érték pedig leginkább a beállított erősítés értékével korrelál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!