Hirdetés

Vezeték nélkül, vagy a drót?

A Bluetooth zenehallgatás veszteségeiről ejtek néhány szót, avagy mit veszítünk a madzag elhagyásával? – írta: szaszlaci, 1 éve

aptX

Nézzük most meg a szintén A2DP alá tartozó, aptX protokoll különböző változatait. Az előző, SBC-hez hasonlóan, ez is részekre osztja a teljes frekvenciasávot, de nem olyan rugalmas a kódolása, mivel ezekre a tartományokra fixen ki van osztva a felhasználható sávszélesség. A szép nevű, adaptív differenciál impulzuskód-moduláció használja, és hazudnék, ha azt mondanám, mélyrehatóan ismerem a modell működési elvét. Lényeg, hogy ennek is kicsi a számításigénye, de hatékonyságban szintén elmarad a pszichoakusztikus algoritmusokétól. És mint egyelőre feltételezhető, a fix kiosztás miatt az SBC-től is!

Elsőként itt a sima aptX, 1988-ból! 16 bit, többek között 44.1 - és 48 kHz, előbbi esetén pedig 352 kbps. Jel-zaj arány nagyon szép a középtartomány végéig, gyakorlatilag CD-minőség. A magas azonban valamivel gyengébb, és el is marad az SBC-től.

Viszont ez az egyébként jónak mondható eredmény nem mindig érvényesül. Ugyanis a fix kiosztás miatt nem tud minden esetben elegendő sávszélességet átcsoportosítani a szükséges frekvenciasávnak. Az egyik ilyen a 11 – 16.5 kHz közti tartomány.
Ha egy ebbe eső 12 kHz-es szinusz tesztjelet szólaltatunk meg, akkor igen erősen csökken a dinamikatartomány, és egy könnyen észrevehető zaj jelenik meg.
Ezeket meghallgathatjuk az alábbi linkeken: SBC és aptX.

Ez többé-kevésbé szélsőséges tesztnek tekinthető, maximális hangnyomású mérőjellel. Valódi zene alatt ez egyrészt nem jellemző, másrészt a többi, lényegesebb összetevőre jut elég sávszélesség, és ott a jel-zaj arány jó lesz. Így pedig nem igazán lesz észrevehető, mivel ez a magas frekvencián jelentkező alacsony jel-zaj viszony csak akkor rontja az egész hangterméket, ha kifejezetten hangosan szólal meg. De azért nem tökéletes, és főleg nem jobb, mint a magas minőségű SBC, ami igen közel áll az eredetihez.

Ez nagyjából megoldódott az aptX HD protokollban, ami ugyan kódolásban nem tér el, de itt már 24 bittel dolgozik, és a 44.1 kHz-es opció esetén 529 kbps-ot engedélyez.
Látható, hogy a középtartomány itt még jobb, köszönhetően a teljesen felesleges 24 bitnek, de ez nem valódi előny. Viszont a jelenleg kritikus magas részen is javult a jel-zaj arány, minden bizonnyal a nagyobb sávszélesség következményeként.

Az aptX LL-t, azaz kifejezetten alacsony késleltetésű protokollnál csupán annyi az eltérés, hogy kevesebb pufferrel dolgozik, ezért gyorsabb. Csak 44.1 kHz és 352 kbps érhető el. Azonban ennek a támogatása megszűnik, helyette itt a következő.

Ami az aptX Adaptive, és az előzőek egyesítését ígéri, vagyis alacsony késést, és változó bitrátát a stabilabb kapcsolat értelmében, ami 279 – 420 kbps közötti. Sejthetően a 420 csak a 96 kHz-es mintavételezésnél érhető el, ami éppoly felesleges és pazarló dolog, mint az itt kötelező 24 bit. Mérést sajnos nem találtam róla.
Ami az általam jósolt elterjedését illeti, nem gondolom, hogy a kommersz és megfizethetőbb árú kínai termékekben nagyon elszaporodna, mert nem hiszem, hogy nagy igény van rá. Főleg, hogy a sima aptX azért sok termékben elérhető. Magasabb kategóriában találkozhatunk és bizonyára találkozni is fogunk vele.

Eddig úgy tűnik, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – az alap aptX minősége nem igazán jobb, mint az elsőként tárgyalt SBC. Tehát a vevőegység részéről, még ha meg is kapjuk a jól csengő aptX nevet, nem biztos, hogy sok múlik rajta.
Ami a valóban jobb mért minőségű HD vagy Adaptive változatot illeti, egyelőre nem túlzottan elterjedt, ahogyan az alacsonyabb késleltetésű, de már kifutó aptX LL még kevésbé. Mindez nem meglepő, hiszen ez mind jogdíjas, vagyis fizetnie kell érte a gyártónak, ráadásul konkrétan más chip szükséges, ha a jobb változatok tudására is igény van.

Ami az adó oldalt illeti, ez leginkább az újabb, legalább Android 8-at futtató telefonok jellemzője. PC-n vagy némileg speciálisnak nevezhető, magát hangkártyának mutató BT dongle szükséges, vagy az egyszerűbbekhez hegesztett drivert kell telepíteni. Windows 10 esetén viszont elvileg nem kell, mert az már ismeri.

Ami az aptX mellett szól, hogy rögzített szabvány, ha a kapcsolat létrejön, biztosan ezt tudja az átvitel. Míg az SBC-nél nem garantált, függetlenül attól, hogy "kínai márka", vagy sem.
Azt hiszem, ennek szimpátiájába erősen beleszól az ember világnézete, így lépjünk is a következőre!

Hirdetés

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt