Külső, kijelző

Ahogy már a bevezetőnél említettem, az idei Mix 2 is Philippe Starck munkája, amely ugyan nem sokban különbözik az elődnél megismert vonalaktól, de azért mégis kicsit más.
A kijelző kisebb, a kávák valamivel nagyobbak lettek, így idén sem szabad bedőlni a renderképeken szereplő milliméter vékonyságnak. Ugyanakkor panaszra sem lehet okunk.
Nem is értem egyébként, miért erőltetjük a "keret nélküli" kifejezést ezekre a típusokra. Van keret, szerintem kell is keret, ugyanakkor kézbe fogva így is megnyerő látvány, hogy ekkora a kijelző, nincs felesleges sallang körülötte és ehhez mérten mégis viszonylag kis méretű ez egész.

Maga a készülék 151.8 x 75.5 x 7.7 mm kiterjedéssel bír, és 185 grammot nyom. Érezhetően van súlya, de mellette elég masszív érzetet is ad. A kijelző ezúttal 5,99"-es méretre zsugorodott és 1080x2160 pixel terül el rajta, ami 403 PPI képpont sűrűséget eredményez, és 2:1 (18:9) képaránnyal bír. Láttunk már ennél jobbat, de nagyon azért nem kell keseregni.
Pixeleket csak akkor látunk, ha keressük, és ugyan IPS technológiával van dolgunk, a fekete megjelenítése is egészen korrekt, bevilágítás, foltosság nem fedezhető fel, mellette élénk színek és nagy betekintési szögek jellemzik. A fényerő kellően magas, és éjszaka megfelelően le is csökken, hogy vigyázza szemünk épségét. Talán a tűző nap alatt juthatott volna még egy kis extra, de így is olvasható marad.

A kijelzőt egyébként a menüből még van lehetőségünk babrálni: beállíthatunk meleg, természetes vagy hideg színhőmérsékletet, valamint az automatikusan igazodó kontraszt mellett egy megnövelt, és szokásos is rendelkezésünkre áll. Emellett az olvasó mód gondoskodik arról, hogy éjszaka kevésbé bántsa a kijelző szemeinket. Utóbbi is viszonylag tág keretek között szabályozható, és kérhető időzített be- és kikapcsolással is.

A megjelenítő felett elterülő üveg Gorilla Glass 4, és ugyan 2,5D-s, de az üvegfelület szélén kb. fél milliméternyi terület az, ami le van kerekítve, így nyugodtan fogunk tudni extra védelmet nyújtó üveget tenni rá. Már ha lesz.

A külső tekintetében leljük fel az egyik különbséget, ami a Standard és a Special Editiont megkülönbözteti. Cikkünk tárgya egy 128 GB-os Standard verzió, ennek köszönhetően a készülék szélein egy alumínium keret fut körbe, melyet alul és felül ugyan megtör 2-2 antenna csík, de a fekete színnek köszönhetően viszonylag észrevétlenül teszi ezt.

Felül csak a másodlagos mikrofonnak adtak helyet, jobb oldalt a szokásos hangerőszabályozó és ki/be kapcsoló gombhármast találjuk, bal oldalra pedig a SIM tálca került, mely két nano SIM befogadására képes. SD kártyát nem tehetünk ide, és ugyan máshova sem, de a 64/128/256 GB tárhellyel szerelt változatból bizonyára mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Alul a Type-C csatlakozó mellett szimmetrikusan elhelyezett hangszóró nyílásokat találunk, melyekből csak a jobb oldali takar valóban hangsugárzót, a bal oldali alá a mikrofon került elrejtésre. 3,5 mm-es csatlakozót sajnos nem lelünk rajta. Öröm az ürömben, hogy bár bluetooth-on keresztül nem kapunk aptX támogatást, egy Type-C - jack átalakító azért került a csomagba. Nem értem, miért kellett erőltetni a jack elhagyását. Egy ekkora készüléknél biztos nem helyspórolós oka van.

Az előlap nagy részét a már fent taglalt kijelző uralja, a felső, kissé vastagabb kávába azért jutott hely egy hagyományos hangszórónak is, ami nem csak beszélgetésre használható, kihangosításnál is jutott szerep neki.
Felül a kijelző mögött egy ultraszonikus közelségérzékelőt helyeztek el, alulra pedig a jobb sarokban található előlapi kamera mellett, egy fehér színnel dolgozó értesítő LED is került középre, balra kicsivel mellette pedig a fényérzékelő szenzor bújik meg észrevétlen. Fizikai, vagy kapacitív kezelőgomboknak már nem marad hely, ahogy az ujjlenyomat olvasó is hátra került, akár csak az előd esetében.

Ismételten csak széttárom a karom, az RGB LED egyszínűre való váltása kapcsán. Semmi értelme. A másik itt megemlíthető hiányosság, hogy ezúttal nem találunk opciót a zsebben való véletlen érintések megelőzésére, holott más Xiaomi modellekben ez adott. Elképzelhető, hogy az ultraszonikus érzékelő lehet az oka, bár nem értem, miért.

A hátoldal a Standard változat esetén is kerámia, ami nagyon prémium érzést nyújt, és erősen ellenáll a mindennapi használatból eredő karcoknak, ugyanakkor a kerámia rideg mivolta miatt a leejtést, vagy ütéseket már kevésbé képes elviselni. Viszonylag csúszós, bár pár üveg hátlap erre is rá tud licitálni, az ujjlenyomat gyűjtés tekintetében viszont biztosan dobogós. Szerencsére viszonylag könnyedén le is tisztítható, és ugye nem kell attól félnünk, hogy közben összekarcolgatjuk, bármivel is törölgetjük.

Amúgy elég ingerszegény a készülék hátoldala is, ami egyébként az egész készülék koncepcióját is jellemzi. A kevesebb, néha több, ami esetünkben igaz is, a telefon az egyszerűségétől tud egyedi, és szép lenni. Bizony az.

Emiatt a hátlapot a kissé kiemelkedő kamera, és alatta elhelyezkedő ujjlenyomat olvasó töri csak meg. Utóbbi egyébként elég jó hatásfokkal működik, és azonnal a főképernyőre juttat minket szinte minden esetben, de akár egyes alkalmazások zárolására is használhatjuk.
Alkalmazás zárolás szempontjából egy előlapra helyezett szenzor szerintem kényelmesebb, de valamit valamiért. Mert elöl hely, ugye nincs neki.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!