Nos…

Talán nem ide való a téma, talán túl komoly, esetleg sokaknak szokatlan, mégis bátorkodom megnyitni. Az előző topic kudarcából tanulva megkérnék mindenkit, hogy mellőzze a felesleges blőd hozzászólásokat! Köszönöm!

Bár nem vagyok sem filozófus, sem pszichológus – őszintén szólva egyiket sem tanultam soha – mégis nagyon érdekel a két fenti témakör. Olvasgatva a PH!-t nap mint nap találkozok olyan emberekkel, akiknek a hozzászólásaiból arra lehet következtetni, hogy másképp élik mindennapjaikat, másképp viszonyulnak a világhoz. Gondolkodásuk, világszemléletük eltér a megszokottól. Nem olyanok mint a nagy átlag…

Igen, persze… Mindenki más és más… Mégis vannak dolgok, amik megszabják egy ember értékét… Mitől leszünk értékesebbek? Hol van az a pont, amikor kiemelkedünk a tömegből és mire van szükség mindez megvalósításához?

Hol kezdődik a tudatos élet? Egyáltalán mi számít tudatos életnek? Mi a helyzet az értékrenddel, a morális szabályokkal? Mi az egyén és hogyan illeszkedik a társadalomba? Megannyi érdekes kérdés, amit nagyon sok szemszögből meglehet világítani. Nincs pontos definíció, csak sok-sok közelítő magyarázat, amelyek féligazságokat tartalmaznak.

Legyen ez egy olyan topic, ahol kifejtheti mindenki saját véleményét, mert minél több pontból vizsgálunk egy adott problémát, annál közelítőbb magyarázattal szolgálhatunk annak megértésében.

Kezdeném is talán én...

Egy kérdésem lenne az illetékesekhez: mi a kötődés? Miért szükséges? Egyáltalán mire vezethető vissza a hiánya?

a filozófiában nincsenek teljes igazságok. Csak vélemények vannak. Ahogy a való életben is. Csak éppen azt a véleményt tekintik igazságnak, amit a (vitában) legnagyobb pofájú illető, a leghatásosabban tud elmondani. Tudjon hatni, az emberek azonosuljanak a véleményével, (ezáltal támogassák akár támogassák is őt). Ez van a politikában is, ezért van ez a széthúzás. Ezért aljas a média, a birkákat iszonyatosan tudja manipulálni, akiknek nincs saját véleményük, csak másokét szajkózzák.
(talán nem tartozik szorosan a témához, bocs, ez jött ki.)

[Szerkesztve]

Nos én se vagyok filozófus, de nemrégiben én is olvastam a kötődésről, így tudok neked egy linket adni. Nem fogsz olyan sok mindent megtudni róla, de jelenleg csak ezzel tudok szolgálni.

Bővebben: link

Rövidke leszek, kevés az időm.

A kötödéssel (aminek metszete a szeretettel nem üreshalmaz) kapcsolatban kicsit megingatott valaki jópár hónappal ezelőtt.

A racionalitás, az emocionálisnak mondott dolgok racionalizálása életelemem. Időnként határt kell szabnom neki, mert fura módon rendszeresen olyan következtetésekre jutok, amik nem arra mutatnak, hogy akár egy plusz percet is érdemes élve eltöltenem itt. A kötődésről racionálisan gondolkozva szerintem oda jutunk el, hogy egy nagyon mélyre kódolt túlélési ösztönről van szó, azaz ahhoz kötődünk, aki valamilyen módon segít az életünkben - nem fontos, hogy ''objektív'' segítségről legyen szó, tehát olyan kötődések is kialakulhatnak, amelyek kívülről - sőt, belülről... - nézve is illogikusak, a kötődő fél vagy felek számára hátrányosak. Általában viszont ilyenkor (pszichiátriai módszerekkel legalábbis )fellelhető valamilyen mélyben rejtőző félelem, vágy, ami indokolja a kötődés meglétét.

Én szeretném, ha a kötődés, meg a szeretet megkérdőjelezhetetlenül irracionális, vagy legalábbis ''magasabbrendű'' valami lenne, ami nem 100%-ig önzésből vagy ösztönből állna. Nem kell, hogy egyáltalán ne álljon abból, csak 1%-ig ne. Ezt viszont nem lehet bebizonyítani.

Na olvasom tovább azt a forráskódot.

Nos kötődésről én is tudnék mesélni. Senkit nem rkarok mélyebben belekeverni a magánéletembe, de többször is felmerült már az elmúlt 7 évben , amióta apárommal vagyok, hogy miért is vagyok vele.Főképp mások tették fel ezt a kérdést nekem, olykor esetleg bogarat is ültetve a fülembe, hogy hülye vagyok, meg miért nem nézek más pali után stb.
Egyszer azt mondta ránk egy filózófiában és pszichológiában jártas ember, hogy mindig valami új képet kap rólunk. hol olyanok vagyunk mint két árva, aki próbál tüzet gyújtani , hogy melegedjen, hol barátok, hol pedig olyannak lát bennünket mint anyát és fiát.
Én is úgy érzem íme itt a másik felem. Minden jó és rossz tulajdonságával együtt.
Néha a pokolba kívánnám ( na jó azért annyira nem), de van olyan , amikro fülig belezúgom, mint egy kis csitri. Ragaszkodom hozzá nagyon. Mert nem akart megváltoztatni.De ő sem hagyja, hogy én megváltoztassam.

Egyébként igen fura dolog ez a kötődés. Én például túlságosan ragaszkodó tudok lenni. Az is fura, hoyg hugommal ellentétben például én fateromhoz ragaszkodom jobban, vele találom meg a közös hangot.

Szerintem a témához tartozik még a másoktól való függés is. Na nem anyagi értelemben, hanem hogy mennyire jáátszik szerepet életünkben másoknak a véleménye.

Ha a racionalitás talaján maradunk, akkor valóban el lehet jutni a szintre, hogy ''ugyan mi értelme van ennek az egésznek?''. Kérdés, hogy bármit fel lehet-e fogni ép ésszel és ez-e a célravezető módszer?! Egyáltalán egy érzést mennyire lehet ''ésszerűsíteni''?

Visszatérve a kötődésre egy két példa erejéig:
Tekintsünk el a családtól és korlátozzuk az emberi kapcsolatokat a barátokra, ismerősökre, illetve koncentráljunk a párkapcsolatokra. Trivilális, hogy van egy olyan lépcső ahol elkezdődik valami sokkal mélyebb mint haverság, ismeretség. Hogy ez a lépcső kiben hol van meg, az egyén és természet függő. Viszont eltolódhat-e ez olyan mértékben, hogy a barátság fogalom valakiben nullára redukálódjon. Ergo lehet-e olyan magasan a képzeletbeli mérce amit nem tud senki sem megütni és nem tud egyik ''kategóriából'' eljutni a másikba? Helyes-e az, ha a szememben minden ember egyenlő? Ha nincs barát, nincs kötődés... Legalábbis nem akkora mértékű, hogy minden gondolkodás nélkül le tudjak róla mondani...

Nem érzed azt, hogy a párodhoz való ilyesfajta ragaszkodás gyengévé tenne?

Visszakanyarodva emvy gondolatmenetéhez. Azért kötődik valaki, mert talán fél... Viszont mi van azokkal akik pont a félelem miatt nem mernek kötődni? Ha elveszítek valakit aki hozzám közel áll, az irtózatos fájdalmat tud okozni, függetlenül annak okától...

Szvsz a kötődés ha kezdetben talán azért is van mert valaki fél, később átcsaphat az ellenkezőjébe. Azért nem kötődik mert fél... Tudja, hogy milyen és tudja hogy mit veszít ha veszít...

Tudna valaki esetleg olyan könyveket mondani, amiben a pszichológiai alapokat el lehetne sajátítani. Érdekel a pszichológia, de csak hobbi szinten.

Bocs ha nem idevág, de gondolom itt csak vannak olyanok, akiket érdekel a téma.

Érezni nem érzem. Kopromisszumokat meg mindig kell kötnie az embernek. Viszont a legjobb társ

[Szerkesztve]

Válasszuk ketté azt, amikor valakiben már az igény sincs meg a kapcsolatra, kötődésre, illetve azt, amikor annyira magas a mérce, amit senki - vagy nagyon kevesen tudnak megütni. Persze mindkettő indulhat ugyanarról a pontról, és értem, hogy nagyon hasonló, néha ugyanaz az ok állhat a háttérben - mégis, válasszuk ketté.

A második esetet ismerem egy kicsit, személyesen is, és láttam másokat is. Ez akár barátságnál, akár párkapcsolat esetén előfordulhat. Ennek szerintem fontos komponense a mély - hangsúlyozottan mély, gyerekkorban gyökerező - önértékelési probléma.


.. most ezt abba kell hagynom, épp akkor betegszem le, amikor végre hosszú idő után egy számomra is érdekes téma... de nem tudok itt ülni sokáig.

Pontosan mit is értesz azon, hogy kötődés?


Mert itt Tyldi(ék) egy másik személyhez való kötődést értették rajta. Csakhogy a fogalom ennél sokkal tágabb (illetve tágabban körüljárható), mert pl. amíg az emberek közötti kötődés racionális (is) addig pl. egy tárgyhoz való kötödés már nem biztos. Mondjuk az ejtőernyős kötődése az ernyőhöz igen csak racionális, legalább is, amíg a levegőben van. Ugyanez a kötődés már mulatságos lehet, amikor már földet ért...

Én pl. ezer szállal kötődöm több ezer valamihez, amik között tárgyak, szokások, élőlények és kiemelten emberek, valamint eszmék és attitűdök vannak. Ha jól értelmezem, egy emberi lét valóságát a kötődéseken keresztül tudjuk a legjobban megismerni.



[Szerkesztve]

Illetve közben eszembe jutott, hogy lehet -e ennek a szociálpszichológiai kérdésnek számítástechnikai érintezése és van: végül is egy relációs adatbázisban is a relációk, az adatok közötti kapcsolatok (kötődések) a legfontosabbak: a vázát alkotják a rendszernek...

[Szerkesztve]

én a kötődést valamilyen szinten egy egyszerű emberi ösztönnek tulajdonítom (már ha ilyen értelemben vesszük a szó jelentését), ami abból ered, hogy társas lények vagyunk... nem igazán idevág, és picit a racionalitás felé húz el, de szvsz mint ahogy a matematikában is vannak nem bizonyítandó alapigazságok (axiómák), úgy az életben is jelen vannak olyan elemi dolgok, amelyeket nem kell / lehet / érdemes megmagyarázni, pontos meghatározást adni rá... persze pont ettől lesznek érdekesek..a miértre még nehezebb pontos magyarázatot adni

[Szerkesztve]

Persze hogy van másféle kötődés is. De én pl. nagyon nagyon kötődöm bizonyos tárgyaimhoz. Van egy kendőm, a nasca kendő, egyszerűen totál kiborulnék, ha azt elhagynám. Hogy ez multaságos e, hogy ennyire kötődöm hozzá, azt ítélje meg mindenki saját maga.

én meg egy koszos ötforintoshoz kötődök hasonló módon, de pusztán azért, mert már évek óta nem vettem ki a kabátzsebemből most már akkor se fizetnék vele, ha épp ezen múlna

az betegség, nem mulatságos

A kötődésről nekem a tanultak ugranak be. A kötődésnek három fajtáját tanultuk:
- biztonságosan kötödő
- elkerülő
- bizonytalanul kötödő

Ezeknek a kifejtésétől most eltekintenék, mert a megnevezésük elég jól körülhatárolja őket, mindenki el tudja képzelni. Ami nekem eszembe jut a kötödésről, az önmagunk megerősítése a választott szerelmünk által. Hiszen a kötődés tulajdonképpen egyfajta vonzalom és szerelem után alakul ki, márpedig a vonzalom egyik meghatározó alapja, a másik hasonlósága felénk. Azért kötödünk hogy tudat alatt önmagunkat erősítsük, keressük önmagunkat a másikban.

Hirtelen ez jutott eszembe, bár kicsit fáradt vagyok és nem elég pontos, de később talán...

azért mert egy tárgyhoz ''kötődik'', mert kiemeli a többi közül szerintem ez ugyanaz, mint gyerekeknél a plüssmaci és tsai, amit mindenhova magukkal cipelnek

Ha valakiben nincs meg az igény az már nem feltétlenül emberi. Ha valóban az ösztönökben gyökeredzene az érzés, akkor azt kiírtani szvsz nem lehet, vagy csak nagyon eltorzult ember képes erre.

Inkább másképp fogalmaznék az egyértelműség kedvéért. Ha az emberei kapcsolatokra való igényemet le tudom szorítani - pusztán racionalitási alapon - olyan szintre hogy ne legyen szükségem rájuk minden pillanatban az miként értékelendő? Ez egyfajta előrelépés, megerősödés, vagy valami teljesen negatív magatartásforma? Nem feltétlenül arra gondolok, hogy magasra teszem a mércét, mert miért is tenném. Nem akarom/szeretem az emebereket egymással összehasonlítani. Mégis vannak olyanok, akikben megfog valami. Ők se nem barátok, se nem haverok. A kettő közötti mezsgyén leledzenek...

Igazából most kimondottan az emberi kapcsolatok tükrében szeretnék vizsgálódni.

szerintem amiről beszélsz nem feltétlenül értékelendő elörelépés, vagy visszafejlődés stb. kategóriákban. Ebben a kérdésben maradjunk annál az eredménycentrikus erkölcsi értékelésnél, hogy hasznos az, ami a közösség számára hasznot hoz, előre lépés az, amit feljődésnek tekinthetünk, fejlődés az ami haszonnal jár (milyen szép ezoterizmus ) tehát egy emberi kapcsolatokat nélkülöző humanista entellektüel tevékenysége, mivel hasznot hoz a közösnek az előrelépés, míg ugyanez egy félhülye alkoholistánál nem.
Vagyis irreleváns, hogy visszafejleszted emberi kapcsolataidat vagy sem.
:8)

Az Atkinson féle Pszichológia (Osiris Kiadó) például egész jó. Nincs túlbonyolítva, közérthető....kicsit vastag, de nem egy nap alatt kell legyűrni.....az ára is elég borsos, de ha érdekel a téma...ahogy érzed

''Azért kötödünk hogy tudat alatt önmagunkat erősítsük, keressük önmagunkat a másikban.''

Ezt külön kiemelném, mert egy nagyon érdekes mondat.
Tény, hogy önmagam megerősítése az egyik legfontosabb dolog... Ennek egyik folyamata az önmegismerés. Tisztán látni a miérteket a cselekedetek és gondolatokat. De: miért keresném másban is magamat? Ez is egyfajta tudat alatti cselekvés lenne? Miért nem azzal vagyok elfoglalva, hogy őt megismerjem? Vagy rajta keresztül szeretném magamat még jobban kiismerni?

Bah, mennyi hülye kérdésem van...

''hasznos az, ami a közösség számára hasznot''
Jól érzem a szavaidból azt, hogyha valami öncélú, akkor az már nem is lehet hasznos?

Ghost jó a kérdés: Nekem erről az a véleményem, , hogy én te vagyok és te én vagyok, és mindenkivel eggyek vagyunk. De ezt nehéz átérezni, úgy általánosságban. Főleg nehéz oylan esetben egynek érezni magát az embernek a másikkal , amikor a olyan emberről van szó, amit utálunk.

Én valahol az alábbi idézettel értek egyet:

''Szóval mi is a kérdés? Az, hogy mi ez az egész ami körülöttünk van? Mi a világ, mi a végtelen, mi az univerzum, mi az idő és mi vagyok én? Csak most, most fogalmazódott meg bennem, hogy valójában magamat, magunkat keressük...

Aki keres, az magát keresi, magunkat keressük, de amikor megtaláljuk a választ, akkor beszűkülünk, eldugjuk magunk elől. Bennünk van a világ összes jója és rossza, de mi ki akarjuk zárni magunkból a rosszat, beszűkítjük tudatunkat, megteremtjük magunknak az időt, a végtelen teret, hogy hosszabb időre utazhassunk a jóban, de ott kísért a rossz is, és mindig is ott lesz, csak nem akarunk szembesülni vele.''

[Szerkesztve]

figyeld meg, össze fogsz gabalyodni, mert a kérdések csak újabb kérdéseket szülnek

azért keresed önmagad, mert csak olyan emberek társaságában érzed jól magad, akik megerősítenek téged, valamennyire közös az ízlésetek.....te sem szeretsz olyan emberekkel lenni, akikkel állandóan különbözik a véleményed

a kötődés és a vonzalom, szerintem nem elválasztható egymástól, és én a vonzalmat erősebbnek tartom, alapjának a kötődésnek.....

túl sok a kérdés vigyázz, azt hiszük hogy egy racionális és törvényeken alapuló világban élünk, ezzel szemben az emberi lény megmagyarázhatatlan jelenségei csak összezavarnak minket, nem tudunk vele mit kezdeni......

[Szerkesztve]

az a szó, hogy haszon, a természetben NEM létezik, ezt csak az ember alkotta meg, ezt ne feledjétek

Én még azt sem értem, hogy miért keresném magamat saját magamban ?
Ez szerintem nem elsősorban erről szól, hanem arról, hogy kisebb nagyobb csoportban nagyobbak az esélyeink a túlélésre, a számunkra hasznos eredmény elérésre, érdekeink érvényesítésére. Ugyanez a helyzet a szerelmen túli (tehát nem túlfűtött) személyes helyzetekben. Ha valakivel biztonságban érezzük magunkat, akkor ahhoz vonzódunk, ahhoz szívesen kapcsolódunk, kötődünk.

Nem. Akkor rosszul fogalmaztam. Az öncélú is lehet hasznos, miért is ne. Egy öncélú, de gyönyörű vers például.

pont ez az érdekes benne, hogy a legelemibb dolgokat, jelenségeket nem tudjuk megmagyarázni egyértelműen szerintem nem is baj, ezek az élet ''axiómái''

Tudom.
rdi: miért kell az érdekeinket érvényesíteni? Ez oylan ''törtetően'' hangzik. Miért nem az az alap, hoyg segítünk egymáson és magunkon. Miért kell azért valakinek megszívnia valamit, emrt éppen mi voltunk az erősebbek?

[Szerkesztve]

Rendben. Tegyük fel, hogy igazad van és valóban azoknak a társaságát keresem, akikkel valamilyen szinten tudok azonosulni. Vegyünk egy elég abszurd példát: mi van, ha nem találok ilyen embert? Mi van ha úgy érzem egyedül maradtam? Joggal gondolhatom, hogy eltévedtem a világban? Esetleg tartsam fenn a korábbi elképzeléseimet és forsítsak hátat mindennek azzal a jelmondattal, hogy ''márpedig akkor is én vagyok a normális''? Az én értékrendem a követendő, az én elveim a helyesek... (ezt most pusztán elméleti alapon kérdezem)

Vonzalom, kötődés párhuzamba állítása: miért tartod erősebbnek a vonzalmat?

isten ments, hogy kiokításnak vedd..remélem nem, mert nem annak szántam ám, csak úgy beugrott, és ezzel kapcsolatban az is, hogy emberek vagyunk, emberi mércével mérünk, emberien gondolkodunk, és talán pont ez a korlátja, hogy teljesen megismerjük a világot, amelyben élünk

Persze, ez nagyon jó benne....csak mindent tudni akarunk, ilyen az emberiség, mindenre magyarázatot követelünk, fogadjuk el hogy nincs mindenre....
talán Heiddegger mondta, hogy az emberi elme nem képes felfogni az emberi lét értelmét...(az idézet nem pontos....sorry) én ezt elfogadom....de ez a kérdés messzire vezet és sokfelé

De azzal amit mondasz oda lyukadok ki, hogy önző vagyok. A magam érdekeit szeretném érvényesíteni másokéval szemben... Ez minden bizonnyal jó nekem, de még kinek?

fene a kíváncsi természetünket

Szerintem az embernek muszáj több nézőpontból figyelnie mind a világot, mind önmagát. Véleményem az az általad leírt példával kapcsolatban, hogy igen lehet te vagy egyedül a normális, de ez nem ok arra , hogy másoknak azt mond , hogy csak a te értékrended a követendő...
Tudom tudom, én beszélek, mikor... Istenem, én sem vagyok még megvilágosodott emberke, fejlődnöm kell.

pala: ebben a témában semmit nem szoktam kiokításnak venni. SŐt.Nagyon érdekes megfigyelni az emberek reakciót ebbena témában, többek közt a sajátomat is.

MAhatma : de képes. Csak el kell érni azt a szintet aholez tudatosul. Azt a szintet , ahola miértekre az lesz a válasz, , hogy mert ez az élet rendje, így van egyensúlyban a világ.


[Szerkesztve]

''Nagyon érdekes megfigyelni az emberek reakciót ebbena témában, többek közt a sajátomat is.''

igen, és szerintem az ebben a témában leírtak nagyon sokat elárulnak az egyes hozzászólások szerzőinek jelleméről...

azért érzem, mert egyfajta vonzalom nélkül nem tudunk kötödni (vonzalom alatt ne a szexuális oldalát nézzük), a barátság is vonzalmon alapszik szerintem....ezért tartom erősebbnek

a deviáns magatartást definiáltad, nem abszurd példa....ők tényleg elveszettnek érzik magukat, viszont nem rekednek kívül a társadalmon v. csoportokon, hiszen bármilyen megmagyarázhatatlan, de megtalálják saját közegüket és társaikat, ahol saját értékrendjük szerint élnek, ezt követik......ez is egy abszurd példa, és nem is biztos hogy mindenki így látja

Tildy: hol az a szint egy embernél, ahol képes felfogni a lét értelmét? egy saját magunk által definiált világban élünk, amelyeket azért hoztunk létre hogy legyen fogodzónk.....
mi az hogy ez az élet rendje? és a világ abszolut nincs egyensúlyban.....
[Szerkesztve]

[Szerkesztve]

Közösségben (tehát két ember közösségében is) közös érdekek vannak, olyan cselekvéseket folytat a közösség, hogy minden tagjának hasznos legyen. És ez nem negatív folyamat.
A közösség tagja mindíg feladja énje egy részét, fizikailag értelmezve ''beadja a közösbe''.
Ebben most nem vagyok annyira magabiztos, mint az elején, de valahogy úgy működhet a dolog, hogy a csoportban való létezésnek feltétele több is van ezek közül az egyik belső kötődés (nem kötődés kifelé), a másik az egyéni érdek és a közösségi érdek harmonizációja.
Na ebből most az jött ki, hogy a kötődés a közösségi lét alapfeltétele (cementje)

[Szerkesztve]

''azért keresed önmagad, mert csak olyan emberek társaságában érzed jól magad, akik megerősítenek téged, valamennyire közös az ízlésetek.....te sem szeretsz olyan emberekkel lenni, akikkel állandóan különbözik a véleményed''
CSak részben adnék igazat .Sokszor vettem már észre , hogy vannak olyan emberek akik ellentétes véleményen vannak velem, ha nem is állandóan , de jópárszor, mégis valahoyg igényli az ember , hogy igen, velük is bezséljen, ilyen barátai is legyenek.
Gondold csak meg, ha mindenki ugyanazt gondolná, ugyanúgy helyeselne , akkor egyformák lennénk. És az szvsz baromi unalmas.

A közösség tagja mindíg feladja énje egy részét, fizikailag értelmezbe ''beadja a közösbe'' - ezért is viselkedünk máshogy társaságban....a tömegben mindenki egyén (a tömeg részeként), különállóan pedig egyéniség....a tömeg (közösség) érdeke, ''jelleme'', véleménye az egyének átlaga, amolyan kompromisszuma.

szerintem meg pont, hogy egyensúlyban van...nagyapám szokta mondogatni, hogy minden úgy van rendjén, ahogy van...és milyen igaz, mert ha ''máshogy'' lenne, akkor meg úgy volna rendjén tény, hogy egy saját magunk által alkotott világban élünk, de ez a világ nem teljesen a mi érdemünk, hiszen alkotni csak a meglévőből lehet, ergo teljesen újat alkotni képtelenség (lehetetlen)

ha nincs állandóan ellened, akkor van amiben egyetértetek és valószínüleg ez az egyetértés számodra értékesebb mint amiben eltér a véleményetek.....nyilván nincs olyan kapcsolata az embernek, ahol a másikkal állandóan egyetért, tényleg unalmas lenne....

mi az alapja az egyensúlynak? kultúra, gazdaság, életszínvonal, boldogság???? aki éhezik Afrikában az úgy gondolja, hogy minden így van rendjén, egyensúlyban a világ? (pffff, ez kicsit demagóg lett.......kövezzetek meg

tényleg az a baj, hogy a kérdés kérdést szül és minden szubjektív....

számos filozófia egyik alaptétele a kritika, hiszen kritika nélkül nem haladna előre a világ, ha mindenki elfogadná így jó ahogy van, akkor hol toporognak az emberiség

[Szerkesztve]

[Szerkesztve]

Gondolom nem, de valahol egyes világok gazdagsága, mások szegénysége az egyik mozgatórugója pl. a gazdaságnak is.
(Gondolj csak bele, hitelfelvétel, stv..
)

én most abszolút nem a racionális végénél közelítem meg a témát, hanem úgy a kézzel meg nem fogható értelmében veszem a ''világot'', a létezést úgy ahogy van...az mindig is egyensúlyban marad szerintem, bármi is történik...mi emberek, kis szöszmöszök vagyunk szvsz ebben a világban, és ameddig az értelmünk terjed, ameddig emberi mivoltunk engedi, addig vagyunk képesek csak értékelni, felfogni, elemezni a dolgokat

Ugyanakkor az eltérő vélemény új megvilágítást adhat egy általam ismert dolognak, amiből következhet az, hogy korábbi elveimet átértékeleve teljesen más álláspontra jutok. Találkozik a véleményem egy olyan emberével, aki nekem a szöges ellentétem.

Én fontosabbank érzem azt, hogy olyanokkal legyek körülvéve, akik mást képviselnek mint én. Ebből tanulhatok. A kicsi darabokból fog összeállni a nagy egész.

Lehet hülye gondolat, de ha sok dologhoz kevésbé racionálisan állnánk hozzám, lehet hamarabb meglennének kérdéseinkre a válaszok is?

(példákat alant soroltam.)