Egyik topikban felvetődött egy gondolat a házasággal kapcsolatban, egyik moderátor szerint új topikban a helye.

Szóval esküvő, házasság.
Ki és miért akar, szeretne vágyik esküvőre, házasságra. Miért akar az ember nősülni, férjhez menni, esetleg tényleg csak egy darab papír az egész?

De megközelítem más oldalról is: az én szememben a házasság egy örök hűség fogadást jelent, node akkor:
-mi van azokkal akik tévednek, és nem jól döntenek, elválnak? Akkor ezek tulajdonképpen ''hazudtak'' az örök hűség fogadással.
- mi van azokkal, akik bár nem házasok, de mégis együttélnek, akár halálukig ?

Nos várom a véleményeteket , elmehetünk jogi oldal felé is, bár inkább az érzelmi oldal érdekelne
Hajrá!

sajnos azt kell mondanom, amit az utobbi evekben lattam
keves olyan hazassag kottetik, ami tenylegesen az orok husegrol szol
videkrol szarmazom, es nalunk is mar csak magamutogatas az egesz, hogy ferjul ment a lanyom/megnosult a fiam, csinaljunk minel nagyobb/dragabb/fenyuzobb lagzit, hagy' lassa a nep, milyen boldogok...
jogi oldal fele nem szeretnek elmenni, bar a hazassagi szerzodesrol is megvan a velemenyem, mindenesetre azt ellenzem
es a nagy lagzi, hazassag is manapsag mar inkabb tarsadalmi elvaras, mint a szerelmes felek megegyezese husegrol, bizalomrol, inkabb erzem/erzik kenyszernek, mint valodi boldogsagnak

Csak egy idézet részemről. Nem adok neki igazat, nem mondom, hogy ez így van, pusztán megosztom, mert érdekesnek találom.

''A hűség egy ígéret. S mint minden ígéret, felelőtlen, erőszakos és hazug. Azért felelőtlen, mert a hűség felvállalásakor olyan áruval üzletelsz, amely felett nincs hatalmad, amellyel nem rendelkezel. Ez pedig a jövőd. Állandóan változol, mindig minden változik, akár a következő szívdobbanásban más lehetsz! Életed az előre nem látható változások sorozatából áll, a Lét értelme és gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás.''

Penzt juttatsz vissza a gazdasagba. Mint ilyen, hasznos cselekedet.

A jogi oldala szerintem egyértelmű, hiszen a házasság gyakorlatilag egy szerződés, ami védei a feleket, emellett gyámügyi és vagyoni, illetve rendelkezési jogi kérdésekben is leegyszerűsíti a mindennapi életet számukra.

Az érzelmi oldal pedig személyes kérdés - az együttélés házasságon kívül is megoldható a felek egyéni félelmeinek, komplexusainak, vagy házasságfóbiájának megfelelően.

A harmadik oldal a vallási, de erről érdemben nem tudok nyilatkozni, ezt meghagyom másnak.

Ha pedig full személyes véleményre vagy kíváncsi: nekem hiányozna a jegygyűrűm.

Ps.: Igen, én voltam a bizonyos moderátor.

p

Volt akit a házassági szerződés mentett meg a kifosztástól, sajnos ilyen is van, kell lennie.

Mégpedig hogyan?
Gyerek születhet már házasságon kívűl is

Magának az esküvőnek az anyagi vonatkozására gondolsz? Ha az ember nem rongyrázásra megy rá, akkor egészen kis költségvetéssel meg lehet úszni.

Mondjuk a válás sem olcsó mulatság, de ez meg legalább visszatartó erő.

p

igen, tudom, a kornyezetemben is voltak ilyen hazassagok, sok ilyen filmet is lattam mar (a legjobb catherine zeta jones + george clooney paros volt )
de alapbol nem mennek bele olyan hazassagba, ami igy kezdodik, feltetelekkel

peterkeT: nem vagyok hazas, masik topicbol ismered az en oldalam, jegygyurum megis van es nekem is hianyozna

Nem is tudom, hogy vezetném fel asszonynak.
sokat írkálunk a filmvilágba

Mindenutt azt irjak, h ez kulon iparag. Az iparagakat szeretem, azok jok.

Illeteket biztos kell fizetni meg a legegyszerubb valtozatnal is, tehat a hazassaggal az aht-hianyt is csokkented!

Én a házassági szerződéssel úgy vagyok, ha a kedves ezt szeretné, nincs ellene kifogásom.

Nem tudom más miért vagy miért nem köt házasságot, ezért én csak a saját véleményemet írnám le.

Hogy miért? Ez egy megmagyarázhatatlan érzés, ami belülről fakad, és úgy érzed meg kell tenned, mert így lesz boldog és teljes az életed. Semmi racionális magarázatot nem tudok adni rá, mert nincs.

Ha csak a statisztikát veszed, már lemondasz arról, hogy összekösd hivatalosan is az életed vkivel, mert riasztóak a számok. Ha pedig körülnézel az ismerőseid között, akkor tényleg arra a döntésre jutsz, hogy jobb ez így házasság nélkül is.

Aki a házasság, hazasodás mellett dönt, az tudja (tudnia kellene), hogy miért teszi.

Én elköteleztem magam, és döntöttem. Ő az a férfi, akit úgy érzem örökké szeretni fogok. Aki mellett szép és boldog lesz minden nap. Akivel együtt nevetek és sírok. Akitől, akinek gyereket szeretnék szülni. Akivel együtt szeretném átélni az életet, és akivel együtt szeretnék megöregedni (akivel együtt Ph-zhatok ).

Az esküvő pedig...Őszintén szólva mindketten kihagytuk volna a szülőket, és pár baráttal beültünk volna egy étterembe, és vacsiztunk volna egy jót. De ez kicsit önzőség lett volna a részünkről, ezért ehelyett egy nagyon szűk vacsorát tartottunk. Semmi lagzi, mert egyikünk sem az a fajta, aki szereti a nagy felhajtást. Szolidan, csendesen. Mégis jól éreztük magunkat. És nem érzem hiányát az életemben. (Igaz máséra szívesen elmegyek. )

Hát van,akinek igen, ez a lényeges az esküvőkből.
Én azért kiváncsi lennék, mi viszi rá az embereket, hogy házasodjanak
Megszokás? Vagy mert úgy egyszerűbbek a dolgok?

Nincs mindenre racionális magyarázat. Miért baj ez?

Nem baj, csak ha már ekora tömegke belemennek, szeretném tudni, mi a mozgatórugója ennek a dolognak.
Ha saját magunkra nézek, már msot is úgy élünk,mint egy család, a papír csak költségekber verne, és utána is ugyanígy élnénk. Tehát egyelőre én ezért mondok nemet rá. A jeggyűrű nem hiányzik, max olyankor mikor egyes ismerősök mintegy szugerálva érdeklődnek, hogy na lagzi, esküvő? De ez meg olyan dolog, hogy így nevelik a lányokat, hogy egyszer csodaszép mennyaszonyok esznek, akik hozámennek életük párjához, aztán lehet kiderül a végén, hogy ez csak mese habbal

Azon tanakodom, kell-e ez az álomvilág az embereknek.
Fura látni házasságokat szétesni, miközben mi már lassan egy évtizede együtt élünk a kedvesemmel házasság nélkül.
dr. faustus: a véleményem hasonlít a ghost által idézett szövegre.

[Szerkesztve]

Fura látni házasságokat szétesni, miközben mi már lassan egy évtizede együtt élünk a kedvesemmel házasság nélkül.

Ha a kedvesed kérne rá, hogy házasodjatok össze, megkérné a kezed, mit válaszolnál?

De ez meg olyan dolog, hogy így nevelik a lányokat, hogy egyszer csodaszép mennyaszonyok esznek, akik hozámennek életük párjához, aztán lehet kiderül a végén, hogy ez csak mese habbal
Édesanyám bármilyen döntésemet elfogadta volna. Én döntöttem így, és ezt senki nem nevelte belém.

Igenis kell az álomvilág az embereknek. Csak az a baj, hogy ezért tenni is kell vmit. Ha már a házasság mellett döntenek, ott felelősséget kell vállalni. Nem csak egymásért, magunkért is, és folyamatosan munkálkodni azon, hogy ne vesszen el az, ami az elején még megvolt.

Nézd, ha Te így érzed teljesnek az életed, és boldog is vagy, akkor ne más miatt tedd meg azt a lépést. Mások véleménye amúgy sem szokott mérvadó lenni számodra. Hallgasd meg, és kész.

Elvinném a dokinkhoz, vizsgálja meg, jól van-e?
Viccet félretéve (pedig komolyan mondtam) megijednék, hiszen ez nem jellemző rá, hogy ilyet mondjon. Másrészt megijednék amiatt is, mert utálok dönteni, ráadásul egy életre szólóan? (Bármennyire is szeretem) Akármennyire is bízom a kapcsolatunkban, félek, hogy valamelyikünket hatalmába keríti az az érzés hogy...
És lehet akkor is megálljt parancsolni, csak nem jobb-e megelőzni az ilyesmit
Meg ott van a példa, hányan mondtak már holtodiglan-holtomiglant, azt mi lett belőle? 2 -3 év?

[Szerkesztve]

Az elkötelezettség és a felelősségvállalás komoly dolog.

''szeretném tudni, mi a mozgatórugója ennek a dolognak.''

Szerelem, szeretet, osszetartozas.

( normal esetben )

Akármennyire is bízom a kapcsolatunkban, félek, hogy valamelyikünket hatalmába keríti az az érzés hogy..
Akkor nem bízol eléggé.

Ne másokat figyelj, és ne másokat vedd példának. Ennek ehhez semmi köze.

Hat igen, bizni kell. Anelkul nem csak a hazassagot, a kapcsolatot is b*szhatjak...

Szerintem a házasság már korántsem egy olyan dolog mint mondjuk volt 50-100 évvel ezelőtt.
A környezetemben látok elég sok féle példát, válást pár év után (mondjuk ez főleg azokra jellemző, akik fiatalon házasodtak és még nem élték ki magukat eléggé), boldog házasságot, tökéletes együttélést papír nélkül tizenéve gyerekekkel együtt...

Akinek van igénye rá, az tegye nyugodtan, mondjuk meggondolatlanul hülyeség beleugrani...

Az esküvő meg nagyon jó és nagyon drága buli.

Te nem dönteni utálsz, hanem felelősséget vállalni.

Minden döntésnek vannak következményei, a kérdés az, hogy mennyiben vállalható a kockázat. 10 év után békében elváltunk, megpróbáltuk, jó volt... nagyon jó, és mégis kifújt a dolog. Utána viszont megtaláltam azt akivel még jobb. Évekig éltünk együtt, évekig távkapcsolatban (még csak nem is egy kontinensen), de tavaly mindketten úgy éreztük, hogy házasodjunk össze, mert ettől ugyan nem változik semmi, de mégis jobb. Viszont mi egy cseppet sem voltunk bizonytalanok a döntésünket illetően. Ezért aztán januárban Afrikában össze is házasodtunk egy anglikán néger pap, és két Rasztafári vallású fickó előtt. És most még jobb!

No akkor eljutottunk arra a szintre, hogy ha egy kapcsolatban két tagja jól érzi magát a kapcsolatban, de a kötöttségektől is fél, meg ugye -ahogyan te írod- nincs teljes bizalom, no nem egymásban (mert az megvan), hanem abban, hogy mit hoz a jövő, akkor az a kapcsolat már el van b@szva?
A Kidus, meg a te hozzászólásodat próbáltam egybegyúrni.

aesir: hát leginkább mindkettő. Dönteni is , felelősséget vállalni is. Megkérdezhetem , mi adja a pluszt?

[Szerkesztve]

hm
jó topik, nőügyek után kissé specifikusabb közeg
engem mostanában kezdett el érdekelni a házasság mint dolog, bár még nagyon gyerekcipőben vagyok korban stb, de maga a gondolat tetszik, családcentrikusabb vagyok annál semmint mondjuk egy pár éves kapcsolat után ne tudnám kbökni a kérdést, és őszintén szólva már kicsit foglalkoztat is milyen kreatív megoldással élnék adott helyzetben...persze ehhez kellene némi egzisztencia is, aminek megteremtéséhez remélhetőleg minél előbb hozzá tudok látni, de nemhiszem hogy olyan költségeket jelentene amik huzamosabb ideig kibúvót solgáltathatnak arra hogy mért is nem ejtik meg a párok, drága mulatság, tény, de ha nagyon akarja az ember akkor kompromisszumokkal akár de megoldható, ha cska az anyagi vonzatát nézem egy ilyen ''bulinak''

Nem, elbaszva nincs, csak nincs meg az a mélyebb bizalom, ami egy komolyabb döntést eredményezne.

A házassághoz még nem kell egzisztencia. Amikor összeházasodtunk, albérletben laktunk, és hátravolt még egy évem a főiskolán, illetve előttem volt a le nem töltött sorkatonai szolgálat. Ha mindig csak vársz még valamilyen feltétel teljesülésére, az nem tervezés, hanem halogatás. Persze ezen a szinten nem is érdemes kapkodni, ha bizonytalan vagy magadban, akkor inkább halogasd is, ha eljön az idő, akkor úgyis biztos leszel benne, hogy ez a helyes.

A lánykérés nálunk is egy pillanat elhatározása volt, másnap megvettük a gyűrűket. Kb egy éve voltunk együtt akkor. És ennek már több mint 8 éve.

p

Hiszek Istenben, bár nem gyakorlom a hivatalos vallásom (rk). És kimondhatatlanul jó érzés volt mindkettőnknek egy 90%-ban muszlim országban, egy olyan romlatlan lélek előtt mint Charles atya, talán az egyik legtisztább vallás követőinek tanúskodásával, körben csupa-csupa muszlimmal felesküdni Isten előtt napkeltekor, az Indiai-óceán partján. Azóta a páromat is máshogy látom, mert olyan lett a kapcsolatunk, mintha lenne egy közös titkunk egymással és Istennel közösen, csak hármunknak. És itt nem a papír meg a jogi bla-bla a lényeg, hanem az az érzés amit mindketten érzünk, de megfogalmazhatatlan, mert Isten szeretetével párosul irányunkban. Allah Akbar

Nem vagyok egy szenthurka, sosem voltam, de akkor és ott nagyon intenzíven, azóta pedig szinte mindig érzem Isten tekintetét. Ettől persze a szex még ugyanolyan mocskos, és nemcsak a nemzést szolgája

Költői kérdés következik: miért van szükség egy életre szóló ígéretre? Mi a garancia arra, hogy 5-10 év múlva nem kopnak meg az érzések, vagy nem lángol fel az egyik, vagy netán mindkét fél más irányába?

Nem vagyok házasság ellenes, csak az egész intézménynek az alaplogikáját érzem instabilnak. Amikor igent mondok - akarva, vagy akaratlan - akkor abban a pillanatban bebörtönzöm az egyik legkorlátlanabb, legszebb érzést a világon: a szerelmet. Mert hol van az megírva, hogy nekem életem végéig egyetlen emberbe kellene szerelmesnek lennem? Ki mondja meg, hogy kit szerethetek és kit nem?

Bízom magamban, de nem tudhatom, hogy mit hoz a holnap. Az a szép az életben, hogy változatos és mindig mutat valami újat magából. Amikor önként és dalolva bólintok rá valamire, amit nem is ismerek igazán, akkor az élet egy hatalmas szeletét utasítom el. Mégis megtenném, mert tisztában vagyok azzal, hogy egy közös létben olyan csodák várnak rám, amiket egyedül soha nem élhetnék meg. Viszont azt is tudom valahol mélyen, hogy mindkettő létformára szükségem van, és az érzéseimet csak egy darabig irányíthatom ésszel.

Egy párkapcsolat alapja a szeretet. A szeretetnek mint érzésnek viszont nincs se iránya, se mértéke. Egész egyszerűen csak van és árad belőlünk elapadhatatlanul. Ellenben amikor házasodok, akkor ennek az érzésnek irányt és mértéket szabok. Egy életre...

Semmi gond ezzel az érzéssel (vagy komplexussal, sőt, még inkább komplexusrendszerrel), viszont alapvetően két fontos dolgot elárul rólad:

1. Még nem vagy elég érett a házasságra.
2. Még nem találtad meg az igazit.



p

most még nem foglalkoztat, de tudom magamról, ha valakivel mondjuk 1-2 évet eltöltök, akkor előbb utóbb ugyis kibukik belőlem a kérdés, elgalábbis tut nem vagyok oylan aki még 5-10 év után sem teljesen biztos abban hogy mi is van...egzisztencia meg, hát...én már szeretném teremtgetni, most ott tartok hogy ha 5 helyett 6 év is lesz suli de valami melót kéne találni mellé, nálam pont az a korszak van hgy kezdek agyilag is felnőni ezekhez a dolgokhoz és szeretnék ott tartani már hogy én is iylen szempontból hasznát látom anak amit eddig letettem az asztalra
főképp azért zavar a dolog mert bár egyidősek vagyunk, bnőm msot fejezte be sulit, nekem még 2 év, és azért előbb utóbb nem lenne rossz egy közös albérlet vagy ilyesfajta dolgok és ahhoz meg szeretném már magam előteremteni a pénzt, szóval szeptembertől amint van órarend valami melókajtatás aztán kitudja, ha akd meló akkor ilyen magasztosabb célokra is félre lehet tenni legalábbis én utálnám ha a dolog, ha már mindketten szeretnénk, hosszú éveket ilyenen csúszna mint pénz

[Szerkesztve]

miért van szükség egy életre szóló ígéretre? Nincs szükség. Ez nem szükség kérdése.

Mi a garancia arra, hogy 5-10 év múlva nem kopnak meg az érzések, vagy nem lángol fel az egyik, vagy netán mindkét fél más irányába? Nincs garancia. Ezt előre nem lehet tudni. De ha így érez vki az elején, akkor ne is házasodjon meg.

Amikor igent mondok - akarva, vagy akaratlan - akkor abban a pillanatban bebörtönzöm az egyik legkorlátlanabb, legszebb érzést a világon: a szerelmet. Mert hol van az megírva, hogy nekem életem végéig egyetlen emberbe kellene szerelmesnek lennem? Ki mondja meg, hogy kit szerethetek és kit nem? Miért korlátoznád be? Miért szab gátat és határt az, ha vki megházasodik? Nem érted a házasság intézményét, csak a logikáját keresed.
Egyébként nem mondja meg senki, hogy egy embert kell(ene) szeretned. Ismételten megjegyzem, ha ilyen kétségeid vannak házasodás előtt, akkor inkánn ne nősülj meg.

Az élet akkor is változatos és szép, ha ott van veled életed párja. Vagy ha éppen nincs is veled fizikailag, akkor is tudod, hogy ő van neked, és emellett együtt és néha külön-külön is élvezhetitek az életet.

A házasság lényege pont ez: A szeretetnek mint érzésnek viszont nincs se iránya, se mértéke. Egész egyszerűen csak van és árad belőlünk elapadhatatlanul.

[Szerkesztve]

Ok, mi a házasság lényege? Mi az a plusz amit ad? Aesir néhány hozzászólással korábban vázolta, hogy neki mit jelentett és jelent, ami mondjuk még tetszett is.

peterkeT: köszi, helyre tetted az önbecsülésem...

A házasság lényege az, hogy együtt élsz valakivel, aki nélkül úgy érzed nem tudnál létezni sem, és bármilyen messze tekintesz előre a jövőbe, tökéletesen el tudod képzelni, hogy ott álltok együtt, és mit fogtok érezni; amikor megszületnek a lurkók, amikor óvodába, iskolába mennek, aztán szépen felnőnek; el tudod képzelni az otthonotokat, hogy milyen lesz együtt 10-20-30-40-50 év múlva. Persze lehet hogy nem úgy lesz, de a koncepció a lényeg, nem a konkrétumok. Ha már azt nem tudod elképzelni, hogy jövő ilyenkor hogyan és mit fogsz érezni, akkor nyilván teljesen más helyzetben vagy.

Az önbecsülésedet pedig bármikor rám bízhatod.

p

Draga tildy, az eletben semmi nem biztos, csak az, hogy egyszer vege lesz.
Ha szeretsz valakit, es bizol benne, es ugy erzed, vele akarod leelni az eleted, akkor hajra, hazasodjatok ossze, ez nem fog semmin valtoztatni, nem fog maskepp felkelni a nap, es nem fog maskepp rad nezni senki.
Ha meg ugy erzed, neked hazassag nelkul is eppoly jo vele ebredni, senki nem kenyszerit ra, hogy megtegyetek.
Mi pl. azert fogunk osszehazasodni, mert szeretjuk egymast, tudjuk, hogy osszetartozunk, es a majdani eskuvonk ennek a jelkepe.

Szép volt, megható és very romantikus, amikor megkértem a kezét, és ő igent mondott. Boldogok voltunk.

Szép volt, megható és very romatnikus, amikor a legfontosabb emberekkel az életünkben együtt ünnepeltük az egybekelésünket. Ráadásul jól buliztunk mindannyian, sokan máig emlegetik az esküvőnket, mint etalont.

A hűségről pedig csak annyit, hogy ha a másik fontos neked, akkor nincs az a kísértés, aminek ne tudnál ellenállni. Ez emel ki az állati sorból minket.

Ehhez azért nem feltétlenül kell házasság , hogy meglegyen

Remélem Jeges és nyávogi betéved erre, ha jól tudom, náluk élettársi kapcsoalt van, bár lehet azóta már házasság is Na majd jól megkérdem.

A topic alapölete egyébként -fura vagy nem fura- pont a melegházasságos topicból indult. Hog ymiért is oly fontos egyeseknek a házasság , ezért gondoltam, hogy megnyitom.

[Szerkesztve]

kívánságod parancs, nyávogi betévedt

pontosan 06.29.-én volt a házassági évfordulónk

A házasságban élő férfi vagy nő százszor meggondolja egy veszekedés után, hogy összecsomagoljon és továbbáljon, vagy rendezze megfontoltabban a vitás kérdéseket. A tét már tetemesebb: gyerek, ház, stb. Forró fejjel nem érdemes kockáztatni mindazt, amit házastársi kapcsolatban együtt megszerzett egy pár. Amíg kicsit is szeretik egymást, rendezni kell a vitás kérdéseket.
Csak magamból indulok ki: amíg házas voltam, hajlamosabb voltam kompromisszumokra, megbeszélésekre, békülésre, ha nem volt véresen komoly kérdésről szó.
Együttéléskor már kisebb kaliberű problémák esetén is könnyebben kimondja az ember: nem működik - viszlát!
Ha a párom benne lenne- kötnék együttélési szerződést. Szerintem az is rákényszeríti a feleket, hogy komolyan elgondolkodjanak: mennek-e vagy maradnak.
Amúgy házasságpárti vagyok. Nekem fontos az összetartozás ilyen típusú megerősítése; a házassági kötelék nagyobb biztonságérzetet adott a kapcsolatomban...





[Szerkesztve]

Vazze, ezt olyan szépen leírtad, hogy akár most rohannék száz török elébe
Ellenben:
''Amikor igent mondok - akarva, vagy akaratlan - akkor abban a pillanatban bebörtönzöm az egyik legkorlátlanabb, legszebb érzést a világon: a szerelmet.'' Még nem vagyok házas (csak lakásos vagyok ), szóval nem értek hozzá, de ott meg szokták kérdezni, hogy akarod-é, avagy nem. Aztán lehet mondani, hogy nem. Ha meg igent mondasz, nem bebörtönzöd az érzéseid, hanem szabadon engeded, hogy eljusson mindenkihez. Ameddig nem mondod ki, csak a tiétek (mármint a párodé, meg a tied). Ha összekötöd valakivel az életed, nem hozzábilincseled a szerelmed. Úgy lehetne talán érzékeltetni, mint a vadászgép és az anyahajó viszonyát. Abban egyetérthetünk, hogy a gép nincs hozzákötve a hajóhoz. Mármint kötéllel. De mégis kötődik hozzá, igaz? (Vagy leszáll egy közeli szigetre, ahol a pilótát egy csomó félmeztelen bennszülött csaj fogadja )
''Ki mondja meg, hogy kit szerethetek és kit nem?'' Hát te, kedves kolléga. Hacsak nem nyomja az após a sörétes puskát a hátadba.
''és az érzéseimet csak egy darabig irányíthatom ésszel.'' Nyugodj meg, nem egy darabig, hanem csak egyetlen pillanatra irányíthatod az érzéseid. És az is lehet, hogy csak utólag jössz rá, mikor volt az a pillanat.

Egyébként van abban ráció, amit írsz. Az meg kit érdekel, hogy a szerelmet, házasságot nem lehet racionálisan kezelni? Egy jó elméletet nem kell csak azért feladni, mert nem igaz.

hali,

kedvesem és én szintén elhatároztuk magunkat, összekötjük az életünket.