Nos, azt hiszem, még hasonló témával nem találkoztam, viszont tudom, sok a családos fórumozó. Gondoltam, itt lehetne szülői örömökről-bánatokról írni, kivesézni nevelési kérdéseket, csecsemőktől életfogytig, akarom mondani élethosszig

Csak ki ne add a mi kis családi titkainkat!


[Szerkesztve]

Na persze

Ez jó topik..

Így könnyű

Ha a szülőkről van szó, szerintem sokat lehetne tanulni egy két vásott gyerektől, hiszen nem rossz ismerni a másik fél álláspontját sem
Tehát szerintem, ha bárkinek bármi nyűgje van ossza meg és segítünk Persze a pelenkázás másik oldalát nehezebb lesz megvilágítani, mert gondolom kevés fórumozó van, aki emlékszik, hogy kényelmesebb a pelus és írni is tud. De azért a tölünk telhetőt megtesszük.
Kezdő/készülő szülök is ízelítőt kaphatnak, mi vár rájuk

Szerintem, persze azért a topicnyitó erősítsen meg

Igen, megerősítelek! Én is ilyesmire gondoltam, meg ha vannak jópofa sztorik, az is jöhet! Én pl napokig írogathatnám lányom aranyköpéseit

Ami mostanában foglalkoztat, az leginkább a szülői lét hivatás oldala (nemhiába ez a címe a topicnak). Például már most azon gondolkodok, hogyan lehet 2 gyerek mellett visszamenni dolgozni napi 8 órában? Ha jó esetben hazaérnék 5-re, akkor kb 9-ig kéne megcsinálni mindazt, amit most egész nap alig tudok beiktatni: háztartás, férj, gyerekekkel foglalkozás személyre szabottan és önmagam ápolása (sorrend nélkül). Érlelődik a gondolat, hogy jó lenne itthon maradni továbbra is, de hogyan? És mit gondol a társadalom erről? Én úgy látom, eléggé negatívan értékelik, ha valaki ''csak'' otthon van.

Csak az utolsó részre válaszolnék. Kinek az értékelése számít jobban? A társadalomé vagy a családé? Amíg a gyerek mosolyog felőlem nézhet rám az egész utca szúrós szemmel

Persze, ám nem csak arra gondoltam, mit gondolnak az emberek, hanem mennyire értékeli a társadalom úgy mindenestül. Például anyagilag nincs értékelve, ha jól tudom, egy főállású anya a Gyes összegét kapja ''fizetésként'', miközben amit végez, az a társadalom alapja: a család.

A nőügyek topicban meg leszólják, aki pénzre hajt, pedig tessék. Csak előrelátó. A baj, hogy ez nem vicc, pedig ide tényleg szívesen raknék szmájlit...

És amint be akarsz menni a gyerekekkel a városba, rájössz, hogy a zsúfolt busz nem a legjobb a babakocsinak, a keskeny, időnként hiányzó járda veszélyes, nem beszélve a forgalomról..... És ez még csak egy út a városközpontba egy Pest közeli kisvárosban.....

Főállású anya nem csak 3 vagy több gyerekkel lehetsz?
(Én nem hinném, hogy otthon tudnék ülni, amíg a gyerekek az oviban , iskolában vannak.. (vidéken napköziotthonosak ezek az intézmnyek, reggel 6-este 6ig ott lehetnek a gyerekek. ))

Hát igen. Nem azt mondom, hogy adjanak átlagfizetést, de legalább annyit, amennyi fedezi majd a tankönyvek és a ruhájuk árát. A kajáról ne is beszéljünk...
Én nem ebből akarok meggazdagodni, és nem is fogok, ez tény.

De, 3 gyerekkel lehet otthonmaradni. Szerintem nem otthonülést jelent, eleve az alsósoknak csak délig van tanítás. Vagyis f8-ra odaviszed a suliba, bevásárolsz, hazarohansz főzni meg rendbetenni a lakást, és már mehetsz érte... aztán mehetsz a következőért az oviba. A harmadik? Hát vagy ovi, vagy suli, már mindegy. Aztán leülsz velük tanulni, utána játszani is kéne (foglalkozni), esetleg bejön 1-2 különóra, és hopp, már este van.
A napközi meg szerintem nem az a hely, ami a legjobb megoldás, bár kétségkívül sokan normális emberekké lettek, bár napközisek voltak. Egy felnőttnek is megterhelő 12 órát zsivajban tölteni, ahol nincs nyugalom. Hát egy gyereknek! Mikor kapcsol ki? Mikor lehet önmaga? Mikor dolgozza fel a napi élményeit??

Remélem a következő nemzedékben már a Kegyedhez hasonlók kerülnek ismét túlsúlyba.

[link] egy cikk, amivel én egyet tudok érteni.
Még hasonló:
[link]
[link]
[link]

A túlsúlyt csak ne feszegessük Köszönöm.

Délig? HOL? Milyen világ van már?
Amikro én voltam még 4ig volt, ráadásul az egyik szemét tanító mindig 10 perccel később engedett ki.(Egyszer azért kaptam fiygelmeztetést, emrt meghjavitottam a terem falan levő órát, és így lebukott. )
Nekünk anno végig tanítás volt, reggel 8tól du négyig, kivéve a 2 órás ebédszünetet. Igaz első két -három évben házi sem volt feladva)
Sőt tudomásom szerint a falunkban még mindig 4 órábenn vananka gyerkőcök, ott várják mibndig a szülők őket a kapuban

Eddig azt mondtad, fejreejtettek

Itt Pest környékén mindenhol f1-re mennek értük alsóban. Unokahúgom most 10 éves, jól emlékszem... Meg a házban is vannak ilyen korú gyerekek. Viszont nincs 2 órás ebédszünet, házi annál inkább!

Nem ez a fő gond. Amíg gyerek van, addig egyértelműen jó, hogy anya otthon van velük egész nap, és csak a családdal tud foglalkozni. Aztán az első gyerek elmegy egyetemre, a második már koleszos valahol középiskolában, a harmadik meg épp most megy el szintén kollégiumba. Anya ekkor döbben rá, hogy egyedül maradt, apa dolgozik, és a gyerekek már csak hétvégére fognak hazajárni. Azt is már csak egy ideig. És akkor már inkább jó lenne elmenni dolgozni. De 45 évesen gyakorlat és munkatapasztalat nélkül (tegyük fel 23-25 évesen szülte az első gyereket, rögtön főiskola után). Teljesen esélytelen így elhelyezkedni, ott áll 45 évesen munkanélküliként, egyedül, és ez nem tesz jót az ember önbecsülésének sem.

Nincs sajnos jó megoldás, ez a társadalom a klasszikus anyaszerepnek alapvetően ellentmond. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez a kegyetlen magyar igazság. Sorry.

p

Irigykedsz, mi?? Amúgy tényleg, én is korán jártam haza! Ha jól emlékszem, 2 körül... felsőben! De még a gimiben is csak eddig volt órám, csak néha 3-ig...

Felsőben nekem is. De tökre örültem, hogy hazaértem, és üres a lakás (Addig se szóltak bele a szülők, hogy mit csinálok )

A megoldás lehetne a részmunkaidő, vagy a távmunka. Akkor közben se esne ki a nő a munka világából, tudna lépést tartani. Én legalábbis ennek a megoldásnak örülnék leginkább.

Na, megyek aludni, holnap nevelnem kell [OFF]

A lányom még ott tart, hogy: ''Apa, ne menj dolgozni... maradj itthon! Az a jó, ha apa és anya is itthon van....''

Egy talpravaló asszonyság, azért talál magának munkát gyerek nélkül is. Meg aztán lehet, hogy én vagyok maradi, ehhez a világhoz, de talán 45 évesen már nem kéne megszakadni, letett annyit az asztalra, hogy élvezze is egy kicsit a világot.

3 év után én is vissza mentem dolgozni. Nálunk azért annyiban más volt a helyzet, hogy a gyermek velem jött, mivel óvodában dolgoztam. Szerencsétlen módon az óvónénije is én lettem, de sikerült ezt is okosan megoldanunk. Tehát én láthattam a gyerekemet a nap folyamán, és a háztartás és a férj ápolgatása ( ) maradt csak a nap hátralévő részére.
Fura volt azonban az első pár hónap. A helyemen volt egy beugró óvónő, akinek kellett volna még továbbra is a munka, de mivel én visszamentem mást kellett neki keresni. (végülis az oviban maradhatott...) Vhogy nem nézték páran jó szemmel, hogy visszatértem, és ezt éreztem is. Nem volt titok, hogy szeretnénk még egy gyermeket, és a főnökasszonyom a 3-4. hónapban már arról kérdezgetett, hogy mikor szeretnék teherbe esni. Ez meglepett, és kissé rosszul esett.
Ráadásul a munkahelyem is egyre gyatrábbul állt/áll. Csökkentek a támogatások az önkormányzat felől, csoportmegszűntetések és elbocsájtások várhatók. Mindent jól átgondolva végülis úgy döntöttünk, hogy vállalunk még egy gyermeket. Aki időközben meg is született.
Szerettem itthon lenni a várandósság alatt is. Nyugisan, kényelmesen készülhettem fel a szülésre, megbeszélgettünk mindent a nagylánnyal, és egyáltalán nem hiányzott a munka. Az előző alkalommal is élveztem a GYES, GYED minden percét. A gyermekemmel lehettem, és ez a fontos. Látni fejlődni, növekedni, okosodni. Mellette lenni, ha bajban, betegségben van. Sajnálom azokat a szülőket, akik ezt nem tehetik meg, holott szeretnék, de minden nap a megélhetésért kell küszködniük. Akik meg lemondanak arról, hogy a gyerekükkel legyenek, azokat pedig nem igazán értem meg.

Az anyaság, a szülői hivatás egy csodálatos, felelősségteljes munka. Igen, munka. Nagyon oda kell figyelni, tudatosan kell végezni, mert azonnal megmutatkozik, ha rosszul csináltál v.mit. És nem percekre, hanem évekre szól. Örök életre. Mert ha már a gyerekek a saját lábukon állnak, akkor is szülő marad az apa és az anya, akik minden pillanatban aggódnak a gyerekeikért.

Az, hogy hány órára mennek értük, nem azt jelenti, hogy tovább nem lehetnek az iskolában.
Minden iskolában van napközi, ahol többnyire 16 óráig foglalkoztatják a gyerekeket.

Ha viszont főállású anyaként él valaki otthon, az nem fog napközisztetni......legalábbis nem túl etikus magatartás sem a gyerek(kek)kel, sem az állammal szemben.

Jó olvasni, amit írsz, egyetértek veled.....

Talán ebben a topicban a közutálat tárgya leszek, de...
Elég furcsa olvasni, hogy néhányan elvárják, hogy elkisérje az egyik gyereket az iskolába, a másikért értmenjen, meg megfőzzön a középiskolás gyereknek napközben. Ez szerintem nem magyar helyzet, hogy az anyukának is dolgozni kell. Az meg, hogy a csúnya társadalom nem tolerálja az anyaságot elég pénzzel, hát inkább nem véleményezem.
Nem értem ezt, aztán meg:
''Akik meg lemondanak arról, hogy a gyerekükkel legyenek, azokat pedig nem igazán értem meg.''
Hát igen valakinek dolgoznia kell, ezt tényleg nem lehet megérteni.

Nem tom, de anyukám nővéremmel 1 évig volt itthon, velem már 3-ig.
Ált. isk. alsóban du. 4-ig maradtam suliban (napközi), felsőben meg már van annyira érett egy gyerek h nem gyújtsa magára a házat ha hazaért.

Kiforgatod a szavaimat. Az előtte lévő mondat szólt a dolgozókra.
Ezt azokra értettem, akiknek semmi szükségük nincs arra, hogy dolgozzanak, mert anyagilag nem igényli a család (mert apuka annnyit keres, vagy anyuka elég sok GYESt kap, vagy mindkettő egyszerre) , és mégis elmegy dolgozni, mert unja magát otthon. Lelkiismeretfurdalás nélkül beadja a gyermekét 1-1,5 évesen bölcsödébe.

[Szerkesztve]

Elnézést, nem állt szándékomban. Visszaolvasva sem látom, hogy arra írtad, de ha igen elhiszem.
A munka meg mint olyan szerintem az élet része, így még ha nem is szükséges (anyagilag), akkor sem látom bajnak, ha valaki inkább dolgozni megy gyereknevelés helyett. (Viszont abban egyet értünk, hogy ha nem létszükséglet a pénz, akkor legalább azt a 3 évet töltse együtt a gyermekkel)

Nem várja el senki ezt.... de a főállású anyaság, ha valaki ezt szeretné választani, jól lenne ha lenne annyira értékelve, mint bármely más meló. Mert ez is az...... sőt.

A gyereknevelés munka a javából.... ja, hogy az eredménye nem azonnal látszik? Fantázia kérdése, ja, hogy nem fizetnek jól érte? Elismerés kérdése... ja, hogy nem értékeli a társadalom? Meg fogja szívni.....és már szívja is keményen...

Őszintén szólva el tudnám viselni, hogy itthon legyek a gyerekekkel és háztartást vezessek. Aki a női egyenjogúságért küzdött, annak mérlegelnie kellett volna minden lehetőséget. Ugyanis elég nehéz a 8 (persze ez mindig csak több) óra munka mellett gyereket nevelni és háztartást is vezetni.
Sajnálom, hogy sok nőnek nem jelent boldogságot, ha gyereket nevelhet, szülhet. Illetve csak ideig óráig érzi ezt örömnek.

kymco: Próbálom megérteni, de nehezen megy. Mondjuk az is igaz, hogyha nem érzi jól magát ebben a szerepben, akkor ne erőltesse.

[Szerkesztve]

Én megértem, ha egy nő ezt nem tudja felvállalni. De hálás vagyok, hogy a feleségem szeret itthon lenni a gyerekekkel.

Azt hiszem, én is más felfogást fogok képviselni, mint Csirkemanó. Nagyon szeretem a munkámat, ami (általában) előre tervezhető, rendszeres, néhány napos külföldi utazásokkal jár. Azonban két-három év múlva gyerekeket is szeretnénk a párommal (minimum 2, de inkább 3), ezért a tervezgetésbe az is bejött, hogy mondjuk az első fél-egy évben én vagyok otthon, aztán pedig visszamegyek dolgozni, és ő marad otthon a gyerekkel. Úgy tudom, lehet ma már ilyet nálunk is. Másik megoldás pedig a távmunka, ugyanis (szerencsére) olyan jellegű a munkám, amit lehetne otthonról is végezni (és rugalmas a főnököm is, bár egyelőre nem tudom, mit szólna hozzá ). Első fél évben mondjuk otthon gyesen rendesen, aztán pedig távmunka 4 vagy 6 órában, meg persze az utazások, melyek ideje alatt a kedvesem van otthon a bébivel.

Láttam hasonló példákat, sőt ennél ''keményebb'' megoldást is, egy Brüsszelben élő német lány úgy oldotta meg hasonló munkakörben, hogy két hónap után visszament dolgozni, ha jól tudom, részmunkaidőben (nem tudom ugyan, ki volt otthon a kicsivel). Az utazások alkalmával pedig a férj és a baba elkísérték őt. Mondjuk az biztos, hogy nem hurcolnám magammal a pár hónapos gyerekemet, mert 1. az apjának is megvan (szinte) minden alkatrésze a gyerek megfelelő ellátásához és 2. nyugodt, ismerős környezet kell a kicsinek, nem pedig egy szállodai szoba...

Ne értsetek félre, nem vagyok workaholic típus, csak jogászként egyszerűen nem lehet kihagyni 5-6 évet, aztán visszamenni, egyszerűen lehetetlen. Egy keresetből pedig nem hiszem, hogy meg tudnánk élni több gyerekkel...

[Szerkesztve]

Hasonló az én felfogásom is.
3 évig itthon a gyerekkel, de utána irány dolgozni. De lehet, hogy már közben is, részmunkaidőben.

Attól még h sivító szmájlit használsz nincs feltétlenül igazad.
Amúgy ha elolvasod az első 30 hsz-t láthatod h elvárják, de idézek a #14-ből:
''Nem azt mondom, hogy adjanak átlagfizetést, de legalább annyit, amennyi fedezi majd a tankönyvek és a ruhájuk árát.''
Tankönyveket? magyarul akkor is otthon szertne lenni, amikor már ált. iskolás a gyerek (ezt várná el), és én erre mondom, hogy ez már túlzás.

Olvastam nemrég az osztott munkaidős foglalkoztatásról, nagy ötlet! Egy pozícióra felvesznek két, hasonló képzettségű embert, akik maguk osztják be, melyikük mikor dolgozik, csak legyen meg átlagban a fele-fele. Így nem gond elmenni a gyerekért az óvodába, vagy elvinni edzésre. Említettek magyar cégeket is, ahol ezt alkalmazzák és működik. Egyedül az lehet gond szerintem, hogy messze nem minden típusú állásnál lehet ezt megcsinálni.

Ne haragudj, de számomra elég furcsa meglátásaid vannak. Szerintem inkább kényszer az, hogy küzdened kell a megélhetésért és ha szabadon választhatok, akkor sokkal szívesebben tölteném az időmet a szeretteimmel. Néha megijedek tőle, hogy vannak, akik ezt máshogy érzik. Ehhez a döntéshez persze kell egy háttér, amit pl. az állam adhat meg. Az lenne tudniillik a feladata, hogy az állampolgárok javát szolgálja, pl. megteremtse a lehetőségét annak, hogy bárki felnevelhesse a gyermekét.
Nem értem miért jobb ennél az, hogy 2 állásban gürizik mindenki és a pénzének 70%-át
olyan szervnek adja, aki jószerivel semmi ellenszolgáltatást nem nyújt. Tudom nem ide tartozik, de lassan én már szívesebben élnék egy olyan országban, ahol megkapom a megkeresett pénzem, megvehetem belőle az áfa nélküli kenyeret, a mostanihoz képest féláron a benzint, a regisztrációs adó nélküli autómba, amit nem állít meg az én pénzemből fizetett rendőr, miközben esetleg a kórházba megyek, ahol ugyanúgy fizetek az ellátásért, de nem hasraütésszerűen.
Arról nem is beszélve, hogy nem tudom ki próbálta már egy 4-5 tagú család háztartását rendesen vezetni, úgy hogy esetleg nem is egy 45nm-es panellakásról van szó. Nem biztos, hogy kisebb feladat és felellőség, mint 8 órát lehúzni a gyárban.

Akkor csavarok rajta. Az a túlzás, hogy a világháború után a termelésbe bevont női munkaerőt a szocializmusban úgy tették kikerülhetetlenné a jövedelelmpolitikával, hogy a családoknak a megélhetés miatt mindkét szülő jövedelmére rá kellett szorulnia. Nagymamám el tudott látni 11 gyereket a nagyapám jövedelméből igaz nem kevés ügyeskedéssel, és nem jómódban.
Ezt ma egy átlagjövedelmű család egy gyerekkel sem teheti meg.
Legyen a fizum annyi, hogy eltarthassam a családom, és a feleségemmel legyen döntési lehetőségünk arra, hogy dolgozzon vagy ne dolgozzon az egyik fél. Nem kell nekem a GYES, GYED, nem kell a főállású anyaság, csak legyen a jövedelmem Lajtán túli....
Mivel ezt nem tudja biztosítani az állam, csak egy szűk elitnek, no és az állami vezetőknek, ezért másképpen, olcsóbban kell megoldani ezt a gondot.... és itt van az olcsó megoldás a GYES és a főállású anyaság....
Senkinek nincs elvárása max a döntési lehetőségre.

Egy egyszerű kérdést tennék fel Nektek. Ha esetleg még emlékeztek rá, hogy nem is 3 évesen, de mondjuk alsóosztályokban hogy jártatok haza. Volt-e otthon valaki? Ha teszem azt valaki a nagyszülőhöz mentetek, nem hagyta-e el olyan kérdés a szátokat, hogy anya mikor ér haza? Kísért-e valaki iskolába? Jól esett? Kulcsos gyerekekről hallottatok?